Békesség néktek!

János 20: 19-

Az Úr Jèzus találkozott a Magdalai Máriával. Hitèt erősítette, megvigasztalta ès elküldte a tanítványokhoz az örömhírrel. Keresztyèn kötelessègünk tovább adni, amit mi is kapunk az Úr Jèzustól. Mi vezetèkek vagyunk, amely összeköt ès továbbít, nem akkumlátorok ès földelèsek, ami csak elnyel, magába zár.Az Úr Jèzus bár az üzenetet egy hűsèges megváltottjával küldi el, de van, amit szemèlyesen jön, hogy elintèzzen.Megjelenik köztük, bèkessèget hirdet, erősíti a hitüket, megbízatást ad nekik, eloszlatja Tamás kètkedèsèt.1 Megjelenik a közèpenAz soha nem mindegy, hogy mi van a közèpen vagy ki van a közèpen. A tanítványok fèlelmeik közepette vannak ott a bezárt ajtók mögött. Hány tanítvány ma is így èli az ünnepet át fèlelmek, szorongások, gyülekezet nèlkül, igazi ünnep nèlkül.Ha valaha is aktuális volt ez a textus, akkor most az, Jèzus jön, megáll közèpen, szelíd, de erővel töltött ès eltöltő szavai szólanak felèd ès felèm: Bèkessèg nèktek...2 Erősíti a hitüketFèltek, őket vádolták, hogy ellopták Jèzus testèt. A főpapok őrültsège már minden határt lebontott ès túlszárnyalt. Minden őrületet felülmúl a kèpmutató, üres vallási őrület. "Vèrszagra gyűl az èji vad" ès most Jèzus utolsó kis 11 fős maroknyi tanítványa maradt csak hátra, hogy vallási hitetlen gyilkos őrjöngèsük vègleg kielègüljön ès cèlját elèrje. Persze, hogy fèltek. A kis közössègük, mint nyáj, amit vihar csapott szèt, de az Úr juhai, ahogy egyik puritán mondta, szocializálódnak, nem tudnak közössèg nèlkül lenni. Összejönnek, ès megjelenik köztük a jó Pásztor, aki az èletèt adta èrtük, hogy a hitüket erősítse. Ezèrt kell a gyülekezet, mert az èlet viharai odacsapnak, szètcsapnak minket, ahogy egy ève itt is. Keressük egymást, szocializálódjunk az ige körè, az Úr Jèzushoz, ő soha nem hagyja magára a kis nyáját, akièrt odaáldozta magát. Fizetett, de aranytól ès ezüsttől drágább árat, a vèrèvel fizetett. Èlettel èletèrt, a te èletedèrt...Emlèkszünk-e kis egyházunk vezèrigèjère:"Ne fèlj, te kicsiny nyáj', Jèzus itt van, Jèzus nyugtat, biztat ès támogat: Bèkessèg nèktek...3 Megbízást ad nekikJèzus nem dorgálja meg ôket fèlelmeik ès kishitűsègük miatt. Most itt nem erre van szüksèg.Hanem arra, hogy Jèzusal találkozzanak. Jèzus feltámadásának a vasárnapja, az első Úrnapja, a törtènelmi pont, amikor az ószövetsèg szombatja beleolvadt ès az Úr Jèzus feltámadásával kiegèszült, kiteljesedett ès lett az Úr Jèzusnak, a feltámadottnak a napjává ès tiszteletèvè.A tanítványoknak szüksègük volt arra, hogy Úrnapja reggel ès este találkozzanak Jèzussal, hallják a hangját, megèrtsèk, hogy az Ő Lelke rájuk, köztük èa bennük árad, munkálkodik, feltölt, felkèszít.A tanítványokból apostolok, küldöttek lesznek, akik tanúi a feltámadasnak, akiket az Úr elküld, hogy ezekről bizonyságot tegyenek. Ezèrt kellett Jèzus, hogy megjelenjen Tamásnak itt, ès a damaszkuszi úton Saulusnak ott. Mert apostol csak az lehet, aki találkozott, aki beszèlt az Úrral, akit ő elküldött.Kicsiben, de alapjaiban mègis ugyanez törtènik az istentiszteleteken ma is. A Lèlek már kiáradt, hisz Pünkösd megtörtènt, ès az Úr Jèzust sem látjuk szemmel, de ő maga mondta, boldogok, akik nem látnak ès hisznek. Jèzus itt van most is a közèpen, erősít, megnyugtat, bèkèt ad, Lelke ès igèje által felkèszít, aztán tovább küld. Vigyek el, amit kaptunk, adjuk tovább. Vezetèkek legyünk, ami továbbít, ne földelès vagy akkumlátor, ami elnyel.Az Üzenet keresztyèn folyóiratnak ezèrt lett a címe az üzenet, mert nekünk van üzenetünk, mi kaptunk valamit, ránk bízott valamit az Úr, mi azt kèpviseljük, mondjuk, rajtunk keresztül árad. Mi nem önmagunkèrt lettünk lètrehívva, hanem azèrt mert az Úr Jèzus rajtunk keresztül itt ès most, ebben a korban ès nemzedèkben velünk kezdeni akar valamit. Mi őt kèpviseljük, mi vele találkoztunk, mi őt látjuk a hitünk szemeivel. Őèrte èlünk, teszünk, áldozunk, mert Ő èrtünk èl, tesz ès áldoz. Amikor a földön volt ès most is, amikor a mennyben van, mint dicső feltámadott Főpap ès Király."Ahogyan engem elküldött az Atya..." Jèzus minket is úgy küld. Hogy? Van egy megbizatás, van egy otthagyása valaminek valamièrt, ő az Atyától jött, neki engedelmeskedett, őt kèpviselte egy kontextusban, ahol Istenről tudni mèg csak akartak, de igèjènek engedni igen csak kevesen. Az Atya úgy küldte, hogy az Ő Királyi Gyermeke, büdös lábakat mosson, amit senki nem akart megtenni, lehajoljon, gyógyítson ès prèdikáljon, etesse az èhező lelkekeket, de adott esetben kenyeret is adott nekik.Jèzus úgy küldte az Atya, hogy tudta, a Fiát nem fogják szeretni, meg fogják ölni. Tudta, hogy már a születèsekor elutasítják. De Isten mègis gondoskodott arról, hogy legyen, aki hisz az igènek, az èlet szavának. Jèzus az èletet vitte, hozta, ahogy mi is.Hirdetjük a bűnbocsánatot, ahogy a 23-as vers írja. Mert ahol az evangèlium ès a Lèlek bűnbánatot munkál, ott mi hirdetjük a bűnbocsánatot, ahogy azt is, hogy Jèzuson kívül erre nincs más mód.4 Jèzus segít Tamás kètelkedèsènKètelkedès, hitetlenkedèsek vannak ma is.Nem mindegy, hogy azokkal mit kezdünk.Volt egy anglikán lelkèsz, Charles Darwin, a majomember elmèlet ès a semmiből lett minden feltètelezès megalkotója. Spurgeon korabeli ember. A felesège Emma èlő hitű keresztyèn, amit a lelkèsz úrról sajnos nem lehetett elmondani. A felesège meghalt, egy èvre rá a 10 èves kislányuk, Anna is. Charles Darwin tiszteletes a lánya betegsègènek minden egyes napján ott imádkozott dèrdelve a betegágy mellett. Amikor a tragèdia megtörtènt hitetlensèg ès kètkedès fogta el, gyülekezet helyett egy hajót keresett, Biblia helyett egy üres könyvet, ès szíve haragját, kètkedèsèt Isten elleni harcban èlte meg. Így született meg az evolúciós elmèlet.Több köze van annak egy kètkedő ember lelki tusakodásához, mint a tudományhoz.Tamás legalább a gyülekezetet kereste, amikor számára a legkedvesebb meghalt ès ő ezt feldolgozni nem tudta. Először nem ment a közössègbe, de egy hètre rá már odatántorgott.A tanítványok örömmel mondják neki a hírt.Már ma tanultuk, hogy mièrt. Mert a kereaztyènt Isten vezetèknek teremtette ès nem akkumlátornak.Ekkor Tamás: Ha csak nem teszem a kezem az odalába.Nem azt mondja, hogy hiszem, ha látom. Nèg ott sem tart, de lagalább jó helyen volt. Hanem hiszem, ha megtapogatom.Aztán, megjelent Jèzus, a feltámadott. Tamás meg csak áll: "Èn Uram, ès èn Istenem." A teológusok szerint a nègy evangèlium legszebb bizonyságtètele hangzik itt el. A legnagyobb kètelkedőtől, a legnagyobb bozonyságtètelt."Nyúsd ki a kezed, indulj felèm, èrintsd meg a sebeim."Amikor hitetlenkedünk, ma is ez a Jèzus parancsa.Bízz meg benne, ha nem is látsz, mint egy sötèt szobában, de azèrt hallod a hangját, az igèjèt, a szavát. Nyújtsd ki a kezed. Bízd rá magad. Menj hozzá. Ne lègy hitetlen, hanem hívő.Ő feltámadt, Ő èl, Ő most is itt van. Ő hív tèged.Ámen

Üzenet

https://drive.google.com/file/d/1tO61OGtgO3j7fwluvu8QDmZcI0AckqvS/view?usp=sharing

Szenteste 2o2o. Beregújfalui Ev Ref Gyülekezet

"Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek."

Ézsaiás 7: 14

Mikor és miért adatott ez a jel?

Mit jelentett az akkor és most?

Asszír birodalom árnyékában éltek ezek a népek, fenyegető veszély volt jelen. De ez inkább egy távolibb fenyegetés. Volt egy közelebbi is. Izrael és Szíria átkos szövetsége a testvér ellen, Júda ellen, Jeruzsálem ellen. Ez a veszedelem már közel volt. Sőt el is jött. Akház ezt a háborút nagyon elveszítette, amire itt most készül. Szíriába foglyokat húrcoltak, ahogy Samáriába is, de legalább onnan hazaküldték a foglyokat, viszont megöltek egy királyfit, és 12o ooo júdai harcost. Egyetlen egy napon. Akkor Akház Asszíriától kért segítséget, de Asszíria is megostromolta, ahelyett, hogy támogatta volna, sőt Edom meg Filisztea is rúgott egyet Isten népén. Gyakorlatilag mindenki Áházra tört. Emiatt és ez előtt féltek annyira. (2 Krónika 28) Ekkor hangzott el az ige. Ahogy a mi életünkben is nem elég volt a háború, az ország leszegényedése, a koronavírus, de még a nemzetünk halálos fenyegetést is kapott. Nem az iszlámtól, és nem is a külföldiektől, még csak nem is a biblia- és keresztyénellenességéről ismert Európai Uniótól. Itt és most Isten drága igéje hangzik biztatásként, ahol szintén halmozottan vannak jelen a félelmek.

Akház idején a legrosszabb az volt az egészben, hogy nem keresték a megtérést, nem keresték az Istent. Ezt a jelet, az Immánuel próféciát is úgy kapták, hogy nem kérték. Milyen szomorú, amikor az emberiség még a bajban sem kéri Isten segítségét. Jelenleg is a hitetlenség a legnagyobb veszély és szomorúság. Még a világjárványról is úgy beszélnek: legyőztük a koronavírust, aztán már itt van a mutálódott változat. Isten nélkül nem tudunk mi legyőzni semmit, csak dicsekedni a nagy semmivel.

A vírus és a politika fenyegető veszélye, a háború, a katonai behívók, annyi minden van, ami miatt lehetne félni, de Isten jelt ad. Annyi mindent fenyegeti a kis Kárpátalját, az Isten itt lakó népét, mintha minden ördög rajtunk akarna bosszút állni. Ebben a helyzetben Isten előtt meg kellene alázkodni, de nincs alázat, nincs megtérés, nincs semmi, sőt mintha az emberek még istentelenebbek lettek volna. És nem csak Magyarországon, ott eddig is eléggé azok voltak, hanem mintha már Kárpátaljára is átjött volna ez a hitetlen vak magabiztosság, gőgös buta istentelenség. Isten nélkül legyőzzük ezt, meg amazt.

Meg vannak az előkészületek. A világ ünneplőbe öltözik, reklámok csinálják a feelinget: Its a wonderful world feeling lengi be az ünnep előtti heteket. Jónak lenni jó lenne és enyhébb a kijárási tilalom. Nincs karácsony Kevin nélkül, és nincs karácsonyi ajándék hitel nélkül , ha még esne egy kis hó, akkor tényleg minden összetevő a helyén lenne a tökéletes magyar karácsonyhoz. Legfeljebb az a gond, ha itt-ott elmaradt a karácsonyi vásár, a kolbász, meg a forralt bor, főleg a forralt bor sokak nagy, de nem megoldhatatlan bánatára. De ha más nem, akkor a mobilhálózatok karácsonyi reklámzenéje megadja a feelinget. Mindenki tudja, készül a karácsonyra.

De vajon mi, Isten népeként milyen előkészületeket teszünk? Hogy készültünk az ünnepre? Ma szenteste, holnap karácsony. Nehogy úgy legyünk, mint Akház a háború előtt, hogy nem hogy nem kereste az Istent, az igét, hanem amikor Isten megszólította, hogy kérjen jelet, akkor válaszolta, hogy nem kísérti az Urat. A sok bálvány az rendben volt, de az igének való engedelmeskedés az már szerinte istenkisértés lett volna.

Volt még egy oka, amiért Áház nem kért jelet az Úrtól. Ő már megtette a szükséges előkészületeket. Amint látta, hogy Izráel, az északi országrész, az ellenséggel a szírekkel szövetkezik, ő is szövetkezett. Az Asszír világbirodalommal, hogy majd Ninive fogja őt segíteni Samária és Damaszkusz ellen. Igazából mindhárom kirabolta, és fogjokat húrcolt el. De Akház is inkább a bálványimádóknál, és azok bálványainál kereset menedéket, mintsem az Istennél. Akház az asszírok Istenét imádta saját háza tetőterében. Ezeket a tetőtéri bálványszentélyeket majd egyik unokája, Jósiás fogja kitakarítani, de Akház ott imádkozik, és nem az Istenhez, hanem az Asszírok isteneihez. Félelmek, istentagadások és bálványimádások. Ritka egy rossz felállás. Ezért nem kellett a jel a királynak, amikor a próféta azt mondta, hogy kérj jelet.

Ekkor mégis kapta a jelet. Ahogy sokszor mi is, akkor kapunk Istentől jelet, igét, ígéretet, amikor a legjobban nem érdemeljük meg, mert a sok istenbosszantásra nem is gondolunk, amikor Isten hív egy igei alkalomra, hogy megszólítson, akkor azt mondjuk, hogy nem kérek, én az Istentől semmit nem kérek. Nem kell a jel, mert nem kell az Istent. Én tőle nem ezt vártam, hát mostmár nem kell tőle semmi. A huszenegyedik század modern embere Istenhez, az Úr Jézus megszületéséhez, a jelhez úgy áll hozzá, mint egy durcás kiskegyerek. Mindenre van idő, gond, figyelem, fel-alá futkos az ember, csak a Biblia mellé, csak az imaházba, csak az Úr Jézushoz nem jut el. Eleget tesz a rokonságnak, a hagyománynak, még a nagyszerű fotóchallenge is belefér, csak Jézus nem kell. Csak a megszületett Úr Jézus nem.

Milyen jó, hogy Isten nem erre néz, hogy mi nem kérünk, pont abból az egy Valakiből, Aki rajtunk segíteni tud, Istenből, az ő igéjéből nem kérünk. Pedig de jó lenne, ha kérnénk.

Nézzük ezt a kinek kért, kinek kéretlen jelet, amit Isten szenteste ma elénk ad:

"Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek."

Jézust nem hívták Immánuelnek, mégis annak nevezték, mert Ő volt a velünk levő Isten. Immánuel, az Isten velünk.

A Bibliában, amikor Isten azt mondja, hogy veled vagyok, akkor azt is mondja, hogy ne félj. Ne félj, mert én veled vagyok.

Ez volt a mottója, a vezérgondolata az Evangéliumi Református Egyháznak a 2o2o-as évebn. Amikor Január elsején elhangzott az első igehirdetés, akkor még senki nem gondolta, hogy mennyire szükségünk lesz erre, hogy ne félj, mert én veled vagyok.

Valóban velünk volt, valóban nem kellett félni. Sem itt a földön, sem a halálunk óráján, sem a halálon túl, amikor minden embernek meg kell állani az Úr Jézus előtt. Aki Jézus nélkül mer élni és meghalni, az a halála pillanatában életében még egyszer meglátja Jézust, de mint ítélő Bírót, aki jogosan örök kárhozatra küld a valós bűn, egyetlen jogos büntetéseként. Aki viszon már most hittel a szívébe zárja, hogy Immánuel, Jézus velem, mert én az övé, ő az enyém, az nem csak a halála pillanatában fogja Jézust meglátni, hanem egy örökkévalóságon át. Az, aki ideát Immánuel, az odaát is Immánuel mindazoknak, akik benne hisznek és hiszünk.

A legbátorítóbb, a legcsodálatosabb karácsonyi hír, még annak a magyar népnek, akik sokszor azt sem tudják már, hogy Karácsonykor a Télapót, a magyar családi hagyományokat, a beiglit, az ajándékozást vagy az Úr Jézus születését ünneplejük, még nekünk is szól a drága hír: Örüljetek, Jézus Krisztus megszületett, az ő neve: Immánuel, velünk az Isten. Nem kell már félni senkinek, mert Isten ígérete Jézusban a miénk lett: Ne félj, mert én veled vagyok.

Ez zengett az pásztoroknak is kint a pusztán Jézus születése napján:

"Ne féljetek, mert íme, hirdetek néktek nagy örömet,

amely az egész nép öröme lészen:

Üdvözítő született ma néktek,

aki az Úr Krisztus

(nem a fényőfát leszállító magyar bálványocska, a jézuska, hanem a Biblia Istene: az Úr Krisztus - nem mindegy)

A jel pedig ez lesz számotokra:

találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik

a jászolba." Lk 2: 1o-11

Itt is van egy jel. És van még egy harmadik. Amikor Jézus már nem a jászolban, hanem a szívedben, az életedben születik meg. Van hely benne, van hely neki? Ez a mindenkori szentesték örök és soha érvényét nem veszítő kérdése:

van hely a szívedben az Úr Jézus Krisztusnak? Akik ma tudatosan beszervezték magukat, hogy ne jussanak el az imaházba, annak még az időbeosztásában sincs hely Jézus számára, nemhogy a szívében. Sok kicsi Akház király mond ma nemet ma is a jelre, a megszületett Jézus Krisztusra.

Isten ad egy jelet, a jászolban fekvő gyermek a jel. A gyermekben Isten, a Teremtő és Megváltó Isten. Ez a karácsonyi jel, ez a karácsonyi evangélium. Ez a jel, amit fel kell ismerni, és meg kell látni. Látod-e a jelet?

Ma sokan sokféle jelet keresnek és látnak. Van, aki a csillagok együttállását látja jelnek és csodának, és ettől várja a megújulást. Ők a horoszkóp hívők, a babiloni mágusok pogány hitének mai követői. A csillagegyüttállás nem csoda, csak jele, útmutatója a csodának, a csoda a jászolban fekvő gyermek, a megszületett Jézus Krisztus.

Valaki másfajta jelet keres. Valaki keresi a jelet a politikában, a víruskezelésben, valaki keresi egyes országok széthullásának vagy éppen megerősödésének jeleit. Valaki egy szerelmestől vár egy biztató jelet, valaki fizetésének, nyugdíjának felemélésére szeretne valami pozitív jelet látni. Valakinek reális és nem reális elvárásai vannak, de soha nem magával szemben, hanem a másikkal szemben. Jelet keresünk, hogy a másik végre már úgy formálódik, ahogy mi szeretnénk. Jeleket keresünk saját magunk elgondolta saját terveink megvalósítására, legyen az egyházi, családi vagy munkahelyi elgondolások. Valaki arra keres jelet, hogy végre már olyan törvények szülessenek, amely a népet felemelni, nem lenyúzni akarja. Legalább egy kedvező autóvámra keres jelet, hogy az unió elhasznált roncsait, legalább annyi könnyítést kapjunk. Valaki a béke jelét keresi egy háború lezárására, amitől a fiatalok külföldre szükdösnek. Sok ember sok jelet keres, de ezek a jelek nem segítenek, és nem is látszanak, még csak kilátás sincs rájuk.

Rajtad és rajtam csak egy jel tud segíteni. Az a jel, amit Isten ad. Az életjel. A bűnre, a kárhozatra az egyetlen megoldás, az Istennel való új életre az egyetlen lehetőség, a mennyországba az egyetlen egy út. A jászolba megszületett Jézus Krisztus. Immánuel, a velünk levő Isten, hogy nem félelmeink, bűneink, szokásaink, önző terveink és elgondolásaink vagy más önző és gonosz tervei és elgondolásai rabságában, félelmében éljünk.

"Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek."

Immánuel, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

Nincs senki, és nincs semmi.

Ámen

Tóth Zoltán

beregújfalui ev ref lp

Zsolt. 124.

Hálaadás a nagy veszedelemből való megszabadításért.

A következő kérdés nem először fog elhangozni a beregújfalusi szószékről:

Belegondoltál-e már abban, hogy hol lennél most, ha nem az Isten kegyelme őrizne és hordozni?

Mi lenne belőled, ha Jézus Krisztus utánad nem megy és ki nem von az ő szuverén akaratával és kegyelmével a bűn mocsarából, amiben voltál, amikor az Isten rád talált?

Hol lennél most? Erre a válasz három rövid szó: "Valószínűleg a temetőben."

De nem ott vagy, mert az Isten jónak látta, hogy könyörüljön rajtad.

Erről szól, a mai zarándokzsoltár.

Ez a zsoltár visszatekintés a múltra. Ilyenkor elég aktuális kérdés. Hogy tekintünk vissza? Csak a rosszra emlékezem? Hajlamosak vagyunk rá. Jó nekünk az Isten szabadítására tekinteni. Mert ez megerősít a hitemben, hogy Isten a múltban sem hagyott el.

Ha akkor megszabadított, például egy szerettem életét megmentette, akkor hogy ne tudna most is megerősíteni.

A jövőre nézve pedig ad egy reménységet.

Ha mindezeket összerakom, akkor egy hála kell, hogy a szívben megfogalmazódjunk.

"Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk. Meg meg újul minden napra..."

Zsolt. 124,1

Grádicsok éneke, Dávidtól.
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,

Ez az igevers arról beszél, hogy kitől jött a szabadulás, a segítség. Minden emberit kizár, hogy mi segítettünk magunkon. Egyedül Isten. Ahhoz, hogy az ember ezt meg tudja látni, ehhez kell egy alázat.

Főleg, ha jól sikerül valami, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi voltunk az előidézői, és hajlamosak vagyunk nem meglátni Isten gondviselését.

Az alázaton túl ez előhoz egy ilyet, hogy Isten megérdemli, hogy őt dicsőítsük.

Ne a magunk dicsőségét keressük, hanem az Úrét.

Ha ez jelen van az életünkben, akkor kevesebb lesz a zúgolódás, és több lesz a hála, és kevesebb lesz a depresszió és több lesz az öröm.

Mit jelent, hogy így szóljon Izráel?

Egymást erre emlékeztette az ószövetségi hívő nép.

Aztán ezt együtt is énekelték.

Egy üldözött skót református lelkész szabadulása napján, Edinboróban az egyháztagok ezt énekelték a börtön kapujában, aztán elindultak a város főutcáján, és egy kétezres tömeg kapcsolódott hozzájuk, és énekelték a 124-es zsoltárt. Maga a keresztyénüldöző írta meg, hogy ez a látvány annyira meghatotta őt, ahogy még semmi más hasonló korábban.

Isten népe mindig biztatja egymást, hogy Isten az, aki minket megszabadít. Isten népe szereti az Urat dicsérni ezért, főleg együtt szereti, ahogy mi is tesszük ezt így év vége felé.

Zsolt. 124,2

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az [2 Sám. 5,17.8,1-14.2 Sám. 10,1-9.] emberek:

Nekünk soha nem az emberekkel van dolgunk és bajunk, hanem az ősi kígyóval, aki őket erre biztatja.

Egyiptom, Perzsia. Herdós gyermekgyilkossága. Mindig az ördög van a háttérben.

Tegyünk fel egy ilyen kérdést: "Mi lett volna, ha nem az Úr ad szabadítást, ha nem teremti meg a világot, ha nem adja a Fiát értünk, ha nincs evangélium, bűnbocsánat, ha Krisztus nem imádkozna értem. Mi lenne, ha nem végezné bennünk a megszentelődést?

Nálunk van ilyen ha, de Istennél nincs. És ez méginkább kell, hogy növelje a hálát.

Előjön ebben a dolgokban Isten szuverenitása is. Isten tőlünk függetlenül megteszi ezt. És mindig azt teszi, ami nekünk a javunkra van. Úgy hallgat meg egy imádságot, például.

Ha látjuk, hogy van egy Istenünk, aki így beszélget velünk, akkor ez egy bizakodást ad, hogy Isten megtart ebben a földi vándorúton.

Zsolt. 124,3

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

Ez a zsoltár volt az, amit az üldözött reformátusok Európában nagyon sokszor elénekeltek.

Egy ilyen helyzetben íródott a Dávid korában is.

Amikor Dávidra feljöttek a filiszteusok, hogy Isten népe elpusztuljon.

Zsolt. 124,4

Akkor elborítottak volna minket a vizek, [Zsolt. 69,16.Ésa. 8,7.8.] patak futott volna át felettünk;

Zsolt. 124,5

Akkor átfutottak volna felbőszült vizek.

Zsolt. 124,6 rajtunk a

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

Dávid király felnagyítja és realizálja az Isten népére leselkedő veszélyt.

Nekünk sem árt. Mert mi hajlamosak vagyunk a bajt lekisebbíteni akkor, amikor már túl vagyunk rajta. Isten angyalai és gondviselése értünk sokat tesz, de ez a veszélyt nem kicsinyíti le.

Két árvizes, és két ragadozós téma vagy kép, aminek a segítségével Dávid leírja a bajok veszélyes és súlyos voltát, amin Isten őket átsegítette. A természeti csapásoktól, a Sátán ragadozóhoz hasonló támadásától Isten gondviselése óvott minket. Ezért lehetünk ma itt az Úr házában. A bajokon túl, mondhatom a 2o2o-as éven túl nem kicsinyeljük le a azokat a veszélyeket, amiken Isten minket a múlt éven átsegített.

Zsolt. 124,7

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak [Zsolt. 91,3.] tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

Isten népeként mindig bele kell gondolnunk, hogy hol lennénk most, ha nem a gondviselés tartott volna meg.

Soha nem szabad elfelejteni, hogy a megszabadulás még nem szünteti meg a Madarász, a Sátán létezését.

Óvakodjunk csapdáitól, óvakodjunk a bűntő, a kísértésektől.

Megszüntetni nem tudjuk, de le tudjuk minimalizálni az esélyt, hogy csapdába csaljon.

Reménykedhetünk az Úr nevében, hogy Ő tart meg ígérete szerint és nem mi magunkat.

Zsolt. 124,8

A mi segítségünk az [Zsolt. 121,2.] Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

Ez az igevers volt Kálvin János kedvenc igeverseinek az egyike. Genfben ezzel az igével, fohásszal kezdődött az istentisztelet.

Az Úr nevében. Mi az Úr neve? Maga az Úr. Jellemének, tulajdonságainak az összefoglalása.

Jákób, Mózes, mind tudni akarta az Úr nevében. A keleti sámánok egy-egy istenség nevével variálnak. De Istent nem lehet befolyásolni. Ő nem bálvány, ő az Úr. Neve csodálatos, lényét tükrözi.

Mi az Ő neve? Ézsaiás csodálatosan ír arról, hogy minek fogják az Úr Jézust nevezni.

Csodálatos tanácsos, erős Isten, a békesség fejedelme.

Ő a Teremtő és ő a Megváltó. Ahányszor nevét hívjuk segítségül, ezeket soha sem szabad elfelejteni.

Ő egy valós hatalommal bíró Isten, akit nem befolyásolhat sem ember, sem semmi más.

Egyedül őt illet minden dicsőség, egyedül neki köszönhetjük, hogy úgymond annyi mindent megúsztunk 2o2o-ban. Ámen

 2020. december 13. Úrnapi igehirdetés. Beregújfalui Ev Ref Gyülekezet.

Cím: Kívánom a gyülekezetem javát

Textus: Zsoltárok 122

Bevezető:

Ebből az évből kimenőleg a zarándok zsoltárokat kezdtük el venni. Kettőt eddig, ma a harmadikat, és mind a három más.

A 12o-as a kesergést szólaltatja meg, mert ott az igazságtalanság. A 121-es azt, hogy Kihez fordulok segítségért? A 122 viszont már egészen más. Az öröm, a gyülekezet és az istentiszteletnek való öröm.

Ebből az látszik, hogy a keresztyén ember életében van egy hullámzás. Nincs mindig keserűség, de nincs mindig öröm sem. Isten azt akarja, hogy örvendezők legyünk. Miben lehet örvendezni? Jó pár dologban: Isten szeretetében, szolgálatában, megszentelődésben, jövőt illetőleg van egy reménységünk. Az ember élete tart a mennyei Jeruzsálem felé, ami egy biztonságot és örömöt kell, hogy adjon.

Ebben a zsoltárban a boldogság hangja szólal meg. Mert élvezi, örül annak, hogy együtt felmehet Isten házába.

Érdekes, hogy a templom, az imaház, az istentisztelet, a vallásos élet a magyar kegyességben sokszor egy negatív hangot kap. Mintha a gyülekezethez való ragaszkodás az igazi keresztyénség ellentéte lenne. Pedig a Biblia tévhethetetlen tanítása szerint pont, hogy nem így van. Visszatérünk még erre. De előbb nézzük meg, hogy miért olyan boldog ez a zsoltáríró.

Miért olyan boldog?

1 Azért mert szereti az Istent tisztelni. Ez teszi boldoggá.

Zarándokol, ide tart. Ahogy mi is. Mehetünk az Úr házában. Ez egyáltalán nem természetes. Gondoljunk bele, hogy Isten önmagában is boldog, nem szorul a mi tiszteletünkre, de Isten lehetővé teszi nekünk, hogy felmehessünk az Úr házába, és őt ott tisztelhessük. Ez egy kiváltság, mert büntetést érdemelhetnék a bűneim miatt, de kegyelmet kapok, és ez egy ok, alap, kiváltság, hogy találkozok vele, beszélgessek vele, szól hozzám én pedig tisztelhetem.

Van egy elhajlás, ami jelen van Beregújfaluban, nálunk is, a gyülekezetben is, hogy amikor nem vagyok jól lelkileg, akkor kerülöm az Isten házát. Pedig az ige tanít, hogy tisztelnem kell az Istent. Ha nem teszem, akkor nem méltatom magam erre, sőt Istent sem méltatom a tiszteletemre. Másrészt meg ezzel kifejezem, hogy nem az Istentől várom a megoldást, a szabadulást, hogy abból a nyomorúságból megszabaduljak.

Isten elől nem lehet elrejtőzni és a problémák sem oldódnak meg maguktól. A gyülekezetünk húszéves korosztálya bújkál a nagyvilágban az Isten elől. Ha nem is mind, de vagy 7o százalékuk. Tudatosan nemet mondanak arra az Úr Jézusra, akinek a félelmében felnőttek. Mindenhova elérkeznek, csak ide nem. Nincsenek ott az Istentiszteleten, tanácsadást nem fogadnak és nem is kérnek, ha tehetik az Úr házát kerülik. Mert nem szeretik és nem is tisztelik az Istent, akitől gyakorlatilag az életüket kapták, úgy mindent egyben. Igaz, hogy csak ez az egy korosztály hajlott el, de mégis bújkálnak az Isten elől. Pedig Isten elől nem lehet ebújkálni, és a húszéveseknél is jönnek a problémák, amelyek majd rendre nem lehet Isten nélkül megoldani. Ők már nem örülnek annak, hogy az Úr házába feljöjjenek. És egy nap nekik is meg kell állni az Isten előtt. Isten elől nem lehet elbújni. Meg lehet hozzá térni, de előle elbújni nem.

Nézzük ezt a zsoltárt a családokra lebontva. Mindig a családfő felelősége, hogy biztassuk a házunk népét az ige szavaival: "Menjünk fel az Úr házába." Az ige szerint a baj idején nem elrőjtözni kell, hanem az Úr házába menni. A családnak sem. Főleg a családfőnek, főleg ha a társával összerúgta a port. Ilyenkor kellene a legjobban feljönni és Istennél segítséget keresni. Nem a gyülekezetet, nem a többi hívőt, nem az Istent bűntetni, mert nem vagyunk a helyünkön és leordítjuk egymást fejét, ahelyett, hogy Isten előtt térdre borulnánk már végre, amikor támad a Sátán, vagy jönnek a bajok. A rejtőzés a bűn párja. Ádám és Éva, Jónás a lelki mélypontokban elrejtőztek, de az Isten megkereste őket. Isten keres téged, Isten azt akarja, hogy a családfő ne elbújkáljon az Isten tisztelete idején csütörtökön meg vasárnap, hanem biztassa a saját háza népét: "Gyertek, menjünk fel az Úr házába." Na ilyen, egy igazi férfi. Aki meg egy összezörrenés miatt kihagyja az alklamat, csak egy durcás kisgyerek, egy férficske, fiúcska, aki még magát sem tudja rendben tartani, nemhogy a feleségét vagy a családját. Ez a férfias, amikor apuka azt mondja, elég, itt az idő, csütörtök este van, kedvesem öltözzünk, az imaházban ma este istentisztelet van, ott van a helyünk, Isten megérdemli.

Szánkkal, kívánságunkkal, tetteinkkel, döntéseinkkel - megvalljuk, hogy szeretjük Istent, szeretjük az ő tiszteletét.

Ez a legfőbb kötelességünk, hogy dicsőítsük Istent. Vele boldogságban éljünk.

Amikor vele boldogságban élünk, élvezzük a vele való kapcsolatot, akkor dicsőítjük őt a legjobban.

Mert az igazi biblikus kegyesség soha nem tartja nyűgnek, hanem örömnek az Isten tiszteletét.

Miért örül még ennek a 122-es zsoltárnak az írója?

2 Mert szeret összegyűlni a szentekkel, és együtt dicsőíteni, tisztelni az Istent.

"Menjünk el az Úr házába!" Ez egy hívás. Ez egy közösségi hívás. Nem online csoportban, hanem igaziból egy valós Istentől valós embereknek egy valós összejövetelre szól a hívás. Ez mindenkinek szól. Aki az Urat szereti, annak mindenkinek össze kell jönni, hogy dicsőítsük az Istent, tiszteljük őt együtt is.

Vannak gyengeségek, amelyek gátolják, hogy az Úr házába menjünk.

Ilyen az elbizakodottság, a kishitűség, a túlzott önbecsülés, kényelemszeretet, lustaság.

Ilyen az önigazultság, hogy minek menjek oda, amikor azok rosszabbak.

Ilyen a közömbösség, hogy nincs ott semmi új, úgy sem jön el mindenki. Ez a fásultság.

Ilyen még a könnyelműség, hogy még ráérek, még élni akarok. Ez a húszévesek bolondsága, amit később nagyon fognak bánni.

Ilyen a hangulat, hogy ha van hangulatom, akkor megyek, ha nincs hangulatom, akkor nem megyek.

Egyet jól jegyezzünk meg: ha nem megyünk Isten tiszteletére, akkor mindig az ördög kezére játszunk. Az ördög célja az, hogy Istent ne tiszteljük, ne járjunk egybe, ne dicsőüljön meg, válljon nevetségessé a keresztyénség. Legyen a templom, legyen az imaház zárva. Vagy a szív, és akkor emiatt nem megyek.

De ha komolyan veszem Isten szeretetét és tiszteletét, akkor a szívembe öröm költözik.

Miért örül még a zsoltáros?

3 Mert szereti Jeruzsálemet

Jeruzsálem az Isten népe, helyi népe, a gyülekezet. Isten az ő gyermekeit arra nevelei, hogy szeressük. A miénket szeressük. Nem a másét, a miénket.

Ha te szereted Istent, akkor szereted az ő népét is, akkor oda figyelsz, gondot viselsz az ő népére is.

Sokan a templomot, az imaházat, a gyülekezetet negatívan állítják be, hogy itt rejtik el az igét, képmutatókkal van tele meg hasonlók. Lehet, hogy akik ezt írogassák a Facebookra, okkal teszik. De ez nem feltétlen általános.

A Bibliában a gyülekezet soha nem negatív. A magányos keresztyénség annál inkább, de a gyülekezetet szerető, Istent együtt tisztelni szerető keresztyén fogalma a Bibliában soha nem negatív.

"Szépen épült." - Mitől épülünk szépen? A téglától? Nem attól. Az Úr Jézustól, az ő szeretetétől és szolgálatától.

Az a szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. Amikor együtt küzdenek az evangéliumért. Amikor az özvegyet és árvát meglátogatják. Amikor tud együtt sírni a sírókkal és együtt örülni az örülőkkel. Ezzel épül meg.

"Jól egybeszerkesztett." Mi vagyunk az élő kövek, Isten minket szerkeszt egybe. Csiszolgatva, illesztve, beépítve. Isten szerkeszt egybe. Ez nem kérdés. A kérdés, hogy mennyire vagyok egybe szerkeszthető? Egybe csak az szerkesztődik, amelyik benne van az építkezésben, ami a Mester kezébe kerül, amely hajlandó az ő kőműves kalapácsa, rodmáló vésője alá kerülni.

Ez a lelki egybeépülés azzal indul, hogy szeretem az Urat, a gyülekezetet, az igét, és kívánom mindezek megépülését, élvezem és szeretem az Isten tiszteletet, és örömet szerez az, hogy Isten engem megépít.

Ha szeretjük Istent és tiszteljük, akkor Isten örvendezik bennünk. Mi gyönyörködünk Istenben, és Isten is gyönyörködik bennünk. Látja rajtunk Krisztust, akiben ő gyönyörködik.

Isten azt akarja, hogy egymással is építsük a kapcsolatot. Fontos mindenki a gyülekezetben. Dávid hőseinek a felsorolására emlékezzünk. "De a hárommal nem ért fel." Magam nem érek fel azzal, hogy közösségben együtt szolgálunk.

"Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért." A rendezett lelki kapcsolatért imádkozni kell. Amikor ezek a lelki kapcsolatok fejlődnek, akkor ezen lehet örvendezni.

Ha lelkileg rendben van Isten népe, akkor oda tud figyelni a többiek lelki és fizikai szükségeire is.

Meg kell látni a másik nyomorúságait. Ott van a Jeruzsálemi ősgyülekezet. "Nem volt köztük szűkölködő" Miért? Nem a pénz miatt, hanem az odafigyelés miatt. Ha nincs egy jó kapcsolat a gyülekezetben belül, akkor nem tudunk jó missziót végezni kifelé sem. Mert lehetek én aranyszájú Szent János, de ha megtér valaki az igehirdetésre, hova hozom, ha a gyülekezet belső kapcsolatai, vagy missziós és diakóniai szolgálatai nincsenek rendben. Prédikálok, megtér, bejön a gyülekezetbe, leépül és elmegy. A gyülekezeti élet nem csak annyi, hogy a tiszteletes úr mond egy szép igehirdetést vasárnap és aztán áldás békesség, egy hétig az egyház megszünt létezni. A gyülekezeti élet, több, mint egy jól elmodnott prédikáció. Sokkal több. Imdákozni kell a gyülekezet békéjéért, lelki jólétéért. Isten ezt helyezi ma a szívünkre, egymásra oda kell figyelni.

Miért örül még a zsoltáros?

4 Mert kívánja Jeruzsálem békességét

"Békesség legyen a te várfalaid között."

Mi van a falaink között? Mire vágyunk, hogy a falaink között legyen? Sokan egy smart led TV-re, sokan csak egy kis békességre, sokan egy rég nem látott szerettükre, vagy legalább egy békés karácsonyi vacsorára. Mi van a falainkon belül? Mire vágyunk, hogy legyen? Isten tiszteletére? Békességre? Kéred az Istentől? Úgy gondolod, hogy magától van?

Ami jó, az semmi nem magától van. A rossz az igen, de a jó nem.

Mi van az egyház falain belül? Valahol ezt úgy kérdezik meg, mi van a színfalak mögött.

Nem gondolom, hogy nálunk így kellene ezt feltenni. Nem gondolom, hogy az Evangéliumi Református Egyház, egyházi népszínház lenne, bár kétségtelen, hogy létezik ilyen is valahol. Inkább azt kérdezem, hogy kívánod a gyülekezeted békéjét, megépülését? Ebben nem vagyok mindig biztos? Nem vagyok mindig biztos, hogy a csütörtöki kimaradásaid jogosak. Isten látja a szíved. Jó lenne, ha ott lenne, jó lenne, ha kívánnád és kérnéd Jeruzsálem, a gyülekezet békéjét. De ehhez itt kellene lenned. Nem lesz neked sem, míg nem kéred a gyülekezet békéjét, és megépülését. Érdekes, hogy a héber nyelvben a béke, annyit tesz, mint békében való élés, jólétben, bőségben való élés. Kálvin a zsoltármagyarázatában rámutat erre.

Jót kívánsz a te gyülekezetednek?

Jót kívánni az fog a gyülekezetnek, aki szereti. Nem szeretgeti immel-ámmal, héba-hóba, hanem szenvedélyesen szereti.

Dávid a cédruspalotájából kinézett és látta, hogy Isten csak egy sátorban tiszteltetik. Rögtön akart építeni neki valami nagyobbat és komolyabbat. A vágy, a döntés, az áldozat, a szenvedély, a kívánság, az imádság - ez mind mutat valamit. Hogy szeretem az Istent és az ő tiszteletét?

Van még egy a zsoltár végén, amit látnunk kell.

6 A békés templom és az igzságos ítélőszék egysége.

Dávid, mint király Jeruzsáelmben volt, Cádók a főpap is. A királyi ítéletek és a főpapi szolgálatok, mind ott voltak, tökéletesen összhangban.

Ez Jézus királyi és főpapi tisztére, azok egységére vonatkoznak.

Kálvin János írja a zsoltármagyarázatában, az üdvösségünk két dolgon nyugszik, az egyik, hogy Jézus a főpapunk, a másik, hogy Jézus a királyunk.

Lehet erről beszélgetni, hogy mit is jelent ez.

Isten jelen van, mint Király is, akinek elfogadom az útmutatását, hatalmát, oltalmát. Teljesen alárendelem magam Istennek, mert Ő a király, elfogadom azt, amit mond. Tőle kérem és várom a segítséget.

Isten a Felsőbbség. Úgy megyek istentiszteletre, hogy nem én vagyok a fontos, nem azért megyek, hogy nekem jó legyen, feldobódjak, lássak valami újat, érdekeset. Azért megyek, mert Isten a fontos. Ha ott vagyok, akkor hogy vagyok ott: indulatosan, kritikusan, közömbösen, ábrándosan? Vagy úgy vagyok, hogy épülni akarok, tisztelni akarom őt és meg is akarom valósítani az ő akaratát az életemben.

Mert ez a biblikus, ez az Isten előtt kedves, ez hoz az életedben örömöt, ez hoz jó kapcsolatot az Úr Jézussal.

Adja az Úr, hogy így legyen mindnyájunk életében.

Mondik László ev ref presbiter és Tóth Zoltán ev ref lelkipáasztor

 Ez az a kép, amit Facebook megosztásokon és a hirdető táblákra kirakva egyre inkább látni lehet (főleg városokon). Buddhát ábrázolja. A buddhista vallás lényege, hogy lazulj el, találd meg a harmóniát, mert ha nem leszel stresszes, akkor igazán sikeres fordulatot vehet az életed, mert jobban rá tudsz koncentrálni arra, amit csinálsz. Ebben nagy segítséged lehet az, ha a lakásodban és a kertedben magad előtt látsz egy nyugalmat ábrázoló Buddha szobrot vagy teljes oltárt.Nyilván, ha Ukrajnában vallásszabadság van, akkor senkit sem fogunk erőszakkal rákényszeríteni, hogy valamelyik beregszászi történelmi egyház tagjaként azért nem illene buddhista tanokat hirdetni vallani, stb.Néhány elgondolkodtató dolgot azért elmondanék. Bővebben majd az Üzenet keresztyén folyóirat karácsonyi számában vagy én vagy valamelyik egyháztagunk fog erről írni. A keleti vallások az embert teszik valami magasabb szintre, nyugodtabb életet ígérnek, ha a nyugati stresszes világban élsz. Emberfeletti képességeket, ha valamelyik harcművészetnek hódolsz, egészséget, ha a jógával szeretsz foglalkozni.A probléma az, hogy itt az ember istenül meg. Ahogy a beregi bibliakörünkön monda valaki a héten, ez a kígyó szava, amelyik Évának azt mondta, olyanok lesztek, mint Isten.A keleti vallásokban nincs önmegtagadás vagy bűnbánat, nincs egy Isten, aki előtt megállsz a halálod pillanatában, mint ítélő bíró előtt, de aki mégis szeret annyira, hogy az Úr Jézust adta, a saját Fiát halálra adta, érted, hogyha hiszel benne, el ne vesszél, hanem örök életed legyen.Mint lelkipásztor óvva intek mindenkit ezektől a keleti vallásoktól. Nekünk, mint európai keresztyéneknek ezeket a vallásokat missziózni kell, hogy el ne kárhozzanak a Krisztus ismerete nélkül. Elég furcsa, hogy ők akarnak minket missziózni. Ez azért mutat valamit.Mint magánember pedig azt mondom, hogy engem nem érdekel semmilyen keleti harmónia, vallás. Isten számomra egy életre szóló harmóniát adott, amikor 17 évesen megértettem a Beregi Líceum kollégiumában, az ágyamon ülve, amikor a Filippi 3: 12-14-et olvastam, hogy az Úr Jézus nekem is megbocsát, az én elrontott kis önző, tisztátalan gondolatoktól terhes, bűnös életemet Jézus Krisztus váltsága tisztára mosta. Isten elfogadott, ez olyan békét adott a szívemben, ami meghatározza nem csak a földi életemet, hanem az örök életemet, amit már tudok, hogy Jézusért a Mennyben fogok eltölteni.Na ez az a fajta harmónia, amit semmilyen szobor, ikon, keleti vallás vagy bármi, amit ember csinált, vagy elgondolt megadni nem tud. Csak egyedül Isten.Nekem és neked nem kell más isten vagy vallás, csak az Úr Jézus. Ő tud bűnbocsánatot és örök életet adni, senki és semmi más.

 Cím: "Teljes szívből kiáltok..."

Textus: Zsoltárok 119: 145-152

Elérkeztünk a 119-es zsoltár utolsó négy részéhez. Nem gyakran történik meg, talán egy életben egyszer, hogy ezt a nagyon hosszú és nagyon nagyszerű zsoltárt így egyben átvehetjük, mélyebben bele merülhetünk. Isten ezt megengedte nekünk.

Ennek a zsoltárnak az összefoglalása a 144-es vers: "Tégy értelmessé/oktass, hogy éljek."

Az élet az, amikor Istennel élő kapcsolatba kerülök Jézus bűnbocsánata és váltsága által, és ezt a kapcsolatot ápolom, mert az igéből tőle tanulok, imádságaimban neki tárom ki a szívemet, rábízom az életemet, segítségül hívom Istent, hogy ne csak értsem, de meg is éljem az ő drága kijelentett akaratát.

Igaz, hogy vannak ismétlődő gondolatok ebben a zsoltárban, ami az író feledékenyéségét, hanem az igében való elmélyülését mutatja, ahogy a gólyamadár köröz a háztető vagy a kiszemelt alvófa körül. Először megnézi, aztán megkerüli, egyre lejebb és lejebben, míg a lábát meg nem veti rajta. Jó nekünk így belemerülni az ige egy-egy tanításában, hogy ne csak madártávlatban lássuk az ige tanítását, hanem lelkileg megvessük a lábunkat, érezzük azt, bitos alapja legyen az állásunknak, életünknek.

A mai igerész újból arra tanít minket, hogy találjunk vigaszt és erőt a nyomorúság idején. Istentől jön ez a vigasz és az ő drága igéje nagyon fontos szerepet játszik benne.

Zsolt. 119,145

"Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet."

Ez itt nem a dicsekvés, hanem a bizakodás és a reménykedés szavai. Kegyelemért könyörög, és vigasztalást vesz abban, hogy a jó úton jár, Isten útján, ahol van kegyelem, irgalom, megbocsátás. Kifejezi, hogy Isten útja drága és kívánatos neki. Ezen szeretne járni.

Az ajkak imádsága szép szolgálat Isten felé, de önmagában kevés szolgálat. Annak ki kell egészülnie azzal, hogy a teljes szívünket odatesszük, és ennek meg kell látszania abban, hogy megértett igék, megélt igékké, valóságokká válnak az életünkben.

Zsolt. 119,146

"Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat."

Ez itt ugyanaz csak más szavakkal. Ezzel fejezi ki, hogy a dolog sürgős és fontos a számára.

A teljes szívből való kiáltás is utal erre. Az ember az igazi nyomorúságban igazán teljes szívből, gyorsan, vágyva-vágyva kéri, könyörgi a szabadítást az Istentől.

Az Úr Jézus életében is voltak ilyen teljes szívből való kiáltások.

Zsid 5: 7

Ha neki szüksége volt erre, akkor sokkal inkább nekünk, teljes szívvel, hangosan, újra és újra.

Jákób is tusakodott az angyallal és nem akarta elengedni, míg meg nem áldotta. Nekünk is így kell imádságban tusakodni.

Zsolt. 119,147

"Hajnal előtt [Zsolt. 5,4. 130,6.] felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem."

Nem felkelti valaki, hanem felkel magától. Mert hajtja a reménység, hajtja a vágy az ige után, ami a reménységét erősíti.

Sokszor van úgy, hogy ami fontos, az nem hagy aludni, felkelünk még időnap előtt, hogy el ne aludjunk, le ne maradjunk róla.

Még a csencselős csempész világban olyan sokan keltek hajnalban a határra. Egykor-kettőkor. Mert nem tudtak aludni, nekik menni kellett, hajtotta a könnyű pénz és az illegálisan megszerzett luxus utáni vágy. Volt egy cél, egy mindennél fontosabb, isteni rangra emelt bálvány, ami a szívet olyan sok embernek nem hagyta nyugodni itt a mi kis Kárpátaljánkon.

Ezért keltek, mentek, áldoztak, éjszakát, időt, erőt és egészséget.

Boldog az az ember, aki ugyanezt elmondhatja a személyes csendességeiről és a gyülekezeti alkalmakra való járásról. Akit nem a világi célok, a Sátán ígéretei, hanem Isten és az ő igéjének drága ígéretei hajtanak. Aki ezért kell, erre vágyakozik, mert Isten helyét egyedül Isten foglalja el, ebben van a reménysége.

Zsolt. 119,148

"Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam."

Jó kérdés, hogy mit előz meg a szemünk, mi az ami előtt jár, mi az, amit fontosnak tart. Mert abból tanul a legtöbbet a szív. A szív kapuja a szem, és a szív háza azzal telik meg, ami ezen a kapun bemegy. Ezért nem mindegy, hogy mit nézünk, ahogy az sem, hogy mit hallgatunk, mert azon fogunk gondolkodni. És amin gondolkodunk, az formál minket, az határozza meg a döntéseinket.

De még ettől is jobb kérdés az, hogy Isten igéje, ami az Isten gyermekeinek a szeme előtt van.

Ez az mécses, amely utat mutat, és meg tud minket óvni.

Jó dolog idejében keresni az Urat, már reggel megtaláni őt igéjében, és vele maradni egész nap. Ez a legjobb.

Zsolt. 119,149

"Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!"

Milyen jó az, hogy Isten nem az érdemeink szerint bánik velünk, nem a helyzet szerint és még nem is az egyházi hovatartozásunk szerint. Hanem az ő kegyelme és jóvolt szerint. A kettő egy és ugyanaz. A kegyelem Istennek az ő jósága felénk, amit mi meg nem érdemlünk.

Ez akkor is igaz, amikor vétkezünk, és a Sátán vádol, hogy látod milyen vagy, így téged, egy ilyen embert az Isten nem szeret, veled már nem törődik.

Ez nem igaz, a református hit nem vallja az emberi érdemek teológiáját. Isten előtt egy nem létező fogalom az emberi érdem. Egyedül Krisztusnak vannak érdemei, őérte kapunk kegyelmet, őérte fogad el az Úr, bocsát meg, ad újabb kegyelmet. Őrte hallgatja meg az imáinkat és fogad újra magához, ha tőle eltávolodnánk.

Milyen jó, hogy Jézusban minden a miénk lett (Róma 8: 31-39).

Zsolt. 119,150

Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.

Aki az igéhez, az Úr Jézushoz közelít, az a testvérhez, a gyülekezethez, a közös szolgálatokhoz is közelít. De aki Isten igéjétől eltávolodik, "messze eltávoznak", ahogy Dávid mondja, bár valamikor közel lehettek, de az életük ellenkező irányt vett, azokból valahogy mindig Isten népének az ellensége és háborgatója lesz.

Budapesten úgy tartják számon a keresztyének, hogy a háború utáni kommunisták kiszolgálói és az egyház üldözői leginkább keresztyén iskolák gimiseiből kerültek ki,

Pázmány Péter, a reformáció korabeli magyar keresztyénség legnagyobb szégyenfoltja és gyilkosa eredetileg élő hitű hívő református főnemesek gyermeke volt. Az Úr Jézus gyilkosai a korabeli népegyház vezetői. Az első keresztyénüldözők, mint Pál, a Jeruzsálemi teológia növendékei. 2oo6-ban, az imaházunk ablakának heti beverői a helyi református presbitérium fiai voltak. Azok, akik 2oo7-ben megfúrták, hogy a GyEK Beregi Konferencia központjában csendesheteket tartsunk, azok élő hitű református lelkipásztorok voltak. Charles Darwin és Sztálin Jóska, mind szemináriumot végzett bukott papok voltak, akik későbbi életükben nem akartak már lelkészek lenni, az ige szolgái, csak szembefordultak mindennel, ami az Istennel kapcsolatos. A szomorú szégyenlistát nem szeretném tovább sorolni. De elég ez hozzá, hogy lássuk ezt a bibliai igazságot.

Ez mai is így van, Isten népének gonosz háborgatói ma is azokból kerülnek ki, akik egykor közel voltak Isten igéjéhez, de valami miatt messze eltávoztak attól.

Ez a lelki törvényszerűség azért minket is figyelmeztet, hogy tartsuk magunkat az igéhez közel, szorosan. Ragaszkodjunk Isten népéhez és az igei alkalmakhoz. Legyünk a missziónak és a diakóniának az aktív munkásai. Legyen fontos a megszentelődő élet, hogy az igétől el ne távolodjunk, hogy Isten harcosaiból, Isten népének az ellenségeivé ne váljunk.

Zsolt. 119,151

Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság

"Ahol a szükség, ott a segítség." - monda régen volt az a bölcs beregújfalui asszony, aki annak idején a teológiai tanulmányaimat támogatta és számomra sokat jelentett.

Olyan sok minden kerül hozzánk közel. Őseinkhez a háború, a rendszerváltás, hozzánk a korrupció, a keleti polgárháború és a járvány és ennek a három átkos rákfekélynek minden velejárói. Dávid királyhoz az ellenségei. Hiába kereste népe békéjét és szabadságát, anyagi jólétét és hitbeli előmenetelég, még sem volt jó sosem a nemesség egy jó részének, mert nem imádta ugyanazokat a képeket és szobrokat, mint ők, mert nem engedte nekik a korrupciót és az emberek kizsákmányolását. Mindig voltak ellenségei.

Fiatal korában az apósa, idősebb korában az önjelölt királyok és vezetők, akik mindig meg voltak győződve arról, hogy Isten nélkül és az ő szolgája, Dávid király nélkül, minden jobb lenne. Olyan jó olvasni, hogy Dávid király nem csak annyit mondott el, hogy közel vannak hozzá az ellenségei, a baj, hanem azt is, hogy Isten is közel, és az ő összes igéje, összes parancsolata.

Az újfordítás így hozza ezt a két verset: "Közel vannak hozzám, akik galádul üldöznek, de te is közel vagy hozzám, Uram..."

Bár Istennek vannak ígéretei, hogy a sátrunkhoz, a lakóhelyünkhöz a dögvész nem közelít, de van olyan is, amikor egy-egy próbát közel enged (Zsolt 91: 1-1o vö Jób 1-2 részek). De ezt soha nem úgy teszi, hogy ő ne maradna a közelben. Ezért próba a próba, hogy a bajban is szeretjük Istent, akkor is hozzá fordulunk. Vagy csak akkor, amikor már mindent kipróbáltunk, amit lehet és nagy bölcsen annyit mondunk, hogy itt már csak imádkozni lehet ezért. A bajokban az imádság a megoldási sor elején kell, hogy legyen, soha nem a végén. El lehet mondani az Úrnak, hogy Uram, közel a baj, de te is közel vagy. Látom a bajt, de hittel mégis rád nézek fel. A bajok csüggesztése helyett, a te igéd vigasztalására nézek én.

Amikor közel a baj, Isten még közelebb, a segítség is közel. Minél közelebb jön a baj, annál közelebb jön az Isten.

Amikor Elizeust és a szolgáját körülvették a szírek Dótámnál, akkor Isten megnyitotta a szolga szemét, és látta az angyalokat, ahogy a várhegyet ellepték a tüzes szekerekkel.

Azt mondja Dávid király a huszonharmadik zsoltárban, hogy még a halál árnyékának völgyében sem félek, mert te velem vagy.

Isten közel engedheti a bajt, de ő maga mégközelebb jön ilyenkor az ő gyermekéhez.

Zsolt. 119,152

"Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted."

Nem olyan sok dolog van egy földi életben, amiről hosszú évek után is elmondhatjuk, hogy erről régtől fogva tudom, hogy jó, erre régtől fogva tudok alapozni, mert ez örök alap, örök érték, de legfőbbképpen örök és abszolút igazság. Az egyetlen egy ezen a világon. Isten szava a Biblia.

Sajnos a beregszászi ismerőseink közül szép számmal kezdik a Buddha tanait hirdetni. Egyenlőre Facebook megosztásokban. Ezek névlegesen valamelyik történelmi egyháznak a tagjai. Én mégis azt mondom, hogy se nem Buddha, se nem Lenin, sem nem Marx, sem Gandhi, sem semmi földi nagy tanító, nem ment fel értem a keresztre meghalni a bűneimért. Egyedül csak az Úr Jézus. Ezért azt mondom, hogy ragaszkodjunk az Úr Jézushoz és az ő tévedhetetlen drága igéjéhez, a Bibliához. Isten ezt örökké állandóvá, biztossá és megbizhatóvá tette. Ragaszkodjunk hozzá, építsük hitünket és életünket az egyetlen egy sziklaalapra.

Dávid királynak Isten tévedhetetlen és változhatatlan igéje volt a vigasza a nyomorúság idején. Ahogy látom az ágyban fekvő idős egyháztagjaink ágya mellett a rongyosra olvasott Bibliát, úgy látom, hogy mennyire igaz ez az ige.

Ahogy Dávid király is tette, ragaszkodjunk az Úrhoz, ragaszkodjunk a Bibliához. Ámen

A buddhizmussal és más keleti vallásokkal kapcsolatban egyik bibliakörösünk ennyit jegyzett meg, hogy ezekben a vallásokban az ember istenné válik. Az isten és az ember egy. Gyakorlatilag ugyanaz a szó, amit a kígyó mondott az asszonynak a bűneset előtt: olyanok lesztek, mint Isten.

Veszélyek között, mégis biztonságban

Úrnapi igehirdetés az 1 Sámuel 23 alapján (Elhangzott:  a Beregújfalui Ev Ref Gyülekezetben, 2o2o. szeptember 13-n)

A mai textusban Dávid király viszontagságos útja van soron, amely emlékeztet minket a mi földi életünkre, mint viszontagságos útra . 

Dávid a menekültekből verbuválódott 6oo fős csapatával elért egy várost, Keilát, amit a filiszteusok dúltak.

Nem kezd el filozofálni, hogy megéri-e neki segíteni, hanem mint népe  pásztora, szánalomra, irgalomra indul az elesettek iránt. Istennek lesz arra gondja, hogy anyagilag is megáldja, mert ez lesz az a fordulópont, ahol kéregetőből átmegy  gazdag zsákmányt ejtő és népét felszabadító királyba. De ezt itt egy mellékszál, ahogy a misszióban és diakóniában is egy keresztyén embernek soha nem ez a fő kérdés, hogy megéri-e, hanem az, amit Dávid tesz: odafordul az Úrhoz, és az igének megfelelően jár el, segít és jót tesz, ahol tud.

Dávid háromszor is kérdi az Urat, kétszer a filiszteusok miatt, egyszer a Keilaiak miatt. Ő az ige és nem az indulat vagy a haszonlesés embere volt.

Isten pont akkor rendelte úgy, hogy egy életét mentő pap a Dávid táborába, Keiláa városába vitte az efódot, a apai ruhát, amiben elhelyezkedtek a főpai sorskockák, az Urim ésa Tumim. Ezekkel kérdezték meg az Urat azokban az időkben nagyobb és komolyabb esetek kapcsán. Mint például egy háború. Itt is ez történik.

Olyan sokat mondó volt olvasni a kilences versben, ahogy Dávid  vágyik arra, hogy megkérdezze az Urat, és annak megfelelően cselekedjen: "Hozzátok ide az éfódot!"

Ez olyan, mint amikor ma azt mondjuk, hozzátok ide hozzám közelebb az igét. 

Egy hétközi vagy úrnapi igei alkalmon, ha ott vagyok, akkor valahol ezért is vagyok ott: "Hozzátok ide hozzám közelebb az igét, szeretném tudni Isten szavát és akaratát."

Amikor reggel felkelünk vagy este nyugovóra tér a család, milyen boldog egy  család ez, ahol a családfő vagy bárki a családba azt mondja, hozzátok ide az igét, hozzátok ide nekem a Bibliát, hadd olvassam.

ISten elmondta Dávidnak, hogy a Keilaiak ki fogják őt szolgáltatni egy esetleges ostrom idején. Ezt még a keilaiak sem tudták. Sokszor még mi sem tudjuk mit és hogyan tennénk egy éles helyzetben. Úgy igazán csak Isten tudja, hogy mi lakozik az emberi szívben. az 1 Mózes 6-ban, amikor Isten döntött a bárkáról és az özönvízről, akkor azt mondja, hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz. Ezzel születünk, ezért érdemli meg az ember a pokolt alanyi jogon, és ezért nincs más esély az üdvösségre, mint a bűn megbánása, elhagyása, a Jézus Krisztusban való kegyelem elfogadása.

De térjünk vissza a Dávid történetéhez. Dávid Isten vezetésével megmenkül a Keilai kiszolgáltatástól, és megmenekül minden mástól is. Hiába volt ő az, akire rátámadtak katonasággal, Isten oltalmában volt. Mivel Isten oltalmában volt, a világon a legbiztonságosabb helyen volt.

Ezért kell nekünk ragaszkodni Istenhez, az ő igéjéhez, végezni a missziót, a diakóniát, az Úrtól nekünk kimért feladatokat, mert így maradunk Isten  közelében, a vele való élő kapcsolatban, a világ legbiztonságosabb helyén.

Nem kis kérdés ez, amikor még a hívők is félnek és rettegnek.

Van a Dávid Keilából való elmenetelének egy másik aspektusa is.  Dávid egy meglepetés szerű támadással vagy hadicsellel bármikor le tudta volna győzni Sault. 

Ez benne volt az akkori gondolkodásban. Ezért biztatják is sokan a barlangban, hogy ölje meg. 

De benne volt valami más is az akkori emberek gondolkodásában. Amit Abigail mondott Dávidnak, hogy milyen királyként akar bevonulni. Egy véreskezű diktátátorként?  Dávid tudatosan menekült ez alkalommal már. Nem akarta sem az Isten felkentjét, szolgáját bántani, sem az apósát, a családtagját. 

Jó azért ezt is megnézni, hogy Isten szolgáit meg a családtagjaimat bántom-e mondjuk szóban? Modnjuk pletykában? Mondjuk a hangom és az indulataim kiáradásával? Nem kell, nem szabad, mert az ige itt nes meg máshol is, pont az ellenkezőjét tanítja.

Dávidban hűség és alázat volt.

 A családok, a gyülekezetek, a missziós és diakóniai munkák első számú előmozdítói mindig ez a kettő, ami Dávidban volt: a hűség és az alázat. Amikor ez a kettő nincs meg, akkor lehet valaki akármilyen tehetséges, rátermett, és csodálatos válogatott katonákkal ellátott, mint Saul király, megverte azt már a csuda. Társadalmi vezető, politikus, polgármester, lelkipásztor és tanító egy sem lehetne, akiben nincs alázat és hűség. Akár család, akár gyülekezet,  akár iskola, akár falu nagy áldást nyer akkor, ha a vezetőjét az okosság és a rátermettség mellett a hűség és az alázat is jellemzi.

Legyünk a magunk helyén alázatosak és hűségesek, mert az Úr Jézus az életével és az igéjével erre tanít minket, mert ehhez kapcsolódnak ígéretek és áldások, mert ezek nélkül még a legjobb heleyk és dolgok utálatossá és tökéletesen értelmetlenná válnak.

2 Jonatán látogatása

Ez a textus második nagy egysége.

Jonatán meglátogatta Dávidot az erdőben. De miért is? Azért, hogy kipletykálják Sault, hogy milyen egy esztelen ember. Nem ezért.

Azért, hogy pénzt és fegyvereket vigyen neki. Nem ezért.

Az ige megmondja, hogy miért: "Hogy erősítse az Istenbe vetett bizalmát."

Ilyen egy igazi barát. Aki a tekintetét, a hitét a másiknak az Istenre fordítja.  Erősíti az Istenbe vetett bizalmát.

Van neked ilyen barátod a a gyülekezetben? Tudom, hogy sokunknak van.  És ez nagyon helyes. Ettől már csak az lehet jobb, ha a bezárkózottak megpróbálnak nyitottabbak lenni, a másikra időt szánni, belefektetni kapcsolatokba, segítségekbe, munkákba. Még akkor is, ha ebből neked nem lesz haszon. Jézus Krisztusnak mennyi haszna volt abból, hogy 33 évere odahagyja a világ legfényesebb, legluxusabb lakóhelyét, a mennyei világ dicsőségét?   Mi haszna volt Jézusnak, hogy érted meghalt, mi haszna van abból, hogy most is időt szán rád és kínlódik veled és velem? Semmi igaz? 

Na ezért szánj időt a testvérre, ezért légy Jonatánja egyik Dávidnak . Ezért  nem haszontalan a testvérhez elmenni, vele együtt dolgozni, szolgálni, csinálni olyan dolgokat, amiből emberileg nincs haszon, de Isten előtt kedves mégis. Például egy segítesz a testvérnek, vagy dolgozol az imaháznál, enni adsz egy éhezőnek, vigaszt egy betegnek, vagy diakóniai segítséget.

Dávid és Jonatán a  szövetségüket megerősítették. Az igazi szeretet mindig ezt teszi. Megerősíti a a szövetséget, és magát tudatosan hozzáigazítja a szövetségben vállalt kötelezettségekhez.. A szeretet mindig kötelezi magát, hogy megtegye a másokért, amit vállalt.

Ilyen szövetség a gyülekezet szövetsége, amikor az úrvacsorában, az alkalmak látogatásában, a gyerek és minden más munkában részt vállalok, az ige hirdetéséséért mindent megteszek.

Ilyen szövetségi megújítás és kötelezettség vállalás a gyerekkeresztség, ahol a hívő szülők kötelezik magukat, hogy Isten félelmében neveleik a gyermeket, hogy az Őr Jézus megismerje, hogy a gyülekezetben az istentiszteletre és a szombati gyerekalkalomra elhozza, és a így a gyermek az Isten népe között lehegyen. ahogy ezt Isten igéje nagyon komolyan el is várja.

Ott van a házasság Istentől rendelt szent szövetsége. Ahol a szeretet kötelezi magát, hogy a szövetségi elvárásoknak eleget tegyen. Például a férj áldozatos szeretettel szeresse a feleségét, a feleség engedelmes tisztelettel tisztelje a férjét. Hogy egymásnak engedelmeskedjenek az igében, az Úr félelmében, hogy együtt imádkozzanak, együtt neveljék gyermekeiket, együtt szolgáljanak az Istennek. 

Ma a házasságok leegyszerűsödnek egy anyagi feltételeket megteremtő intézménnyé.

De Isten népe ne ehhez igazodjon, hanem az igéhez, Ebben is.

Ilyen a misszió és a diakónia céltudatos és szervezett végzése, amely a gyülekezetnek és a benne mindannyiónknak kötelessége, a szeretet kötelessége.

Ilyen az Istentisztelet végzése. Az istentisztelet az emberei élet célja és értelme. Isten ezért teremtett embert a földre. Aki leél egy életet úgy, hogy nem jár alkalmakra és nem tiszteli az Istent, az tökéletesen elpazarolta az egész életét.

Amely keresztyén nem szereti az Istent, nem végez istentiszteletet, diakóniát és missziót, amely gyülekezet erről hallani sem akar, annak létezése tökéletesen értelmetlen, és felesleges, aminek a gyertyatartóját kimozdítja a mennyei főpap. A Jelenések könyve ezzel indul. Azt a könyvet pedig üldözések és nehéz helyzetek között írták. Ahogy ma sem hivatkozhat senki arra, hogy a Covid miatt nem végzem az istentisztelet, a diakónia és a misszió munkáját.

Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ezzel az igével indult a karantén első istentisztelete. És ezzel az igével vezet minket át az Isten ezen az nehéz időszakon. Az erős a szeretet és a józanság, mint a hit három szolgálóleánya pontosan segít és megmutat mindent, hogy kinek és hol kell szolgálnom igével, diakóniával, mikor és milyen mértékben lehet missziót végezni.

3 A Zífiek és DÁvid

Ezek azok, akik DÁvidot feljelentik.

Ezek azok, akik Isten nevét emlegetve hát mögött elárulják, kibeszélik és gonosz tervet szőnek Isten szolgája ellen.  Valami olyan csapat volt ez, mint Júdás és a főpapok.

Érdekes, hogy Saul is, és a zífiek is Isten nevét emlegetik, miközben lebeszélik ezt a mocskot, hogy Isten szolgájának mivel is tudnának ártani.

Ilyen az, amire Ézsaiás és az Úr Jézus egyaránt panaszkodik, hogy ez a nép csak szájával közelít Istenhez, de a szíve távol van tőle.

 A zjfiek árulásának köszönhetően Dávidot bekerítik, és csak egy hegy volt már Saul és a Dávid között. De Isten az ő gondviseléséből úgy rendeli, hogy Sault pont akkor megtámadják, és haza kell mennie háborúzni a filiszteusok ellen.

Dávid Isten gondviselésében volt elrejtve, a világ legbiztosabb helyén.

Csak egy hegy volt Saul és DÁvid között.

Ma két hegy van, ami Isten és ember és ember és ember közé áll.

Az egyik a bűneink hegye, ami örökre elválaszt Istent és embert, és sokszor évekre elválaszt embert és embert.

A másik hegy, a Golgota hegye, amely pontosan összeköt minket. Istent és embert, embert és embert.

A Golgota hegye, a kereszten bemutatott áldozat az, amely minket nem valami Sauloktól, hanem a bűneink jogos bűntetésétől az örök kárhozattól ment meg.

2o2o. július 22. Úrnapi istentisztelet. Beregújfalui Ev Ref Gyülekezet.

cím: Vezet az Isten

Textus: 2 Mózes 14

Isten vezetése. Felhő és tűzoszlop, mint kézzel fogható jelenlét, nincsenek egyedül se éjjel, sem nappal.

Isten velük van. Ahogy velünk is. Ez kellett volna, hogy adjon nekik erőt és egy kitartást, de még sem adott. Legalább is nem mindenkinek.

Isten ma is vezet, erőt ad. A nyomorúságok között is, és ez kell, hogy adjon a korona alatt is egy erőt és kitartás. Ezért fontos, hogy foglalkozzunk az igével éjjel és nappal, megértjük a vezetését, akaratát. Csak nem tűzoszloppal, hanem igéje és Szentlelke által. Ezekben megértjük, hogy mit is akar velünk cselekedni.

Milyen is ez a vezetés?

Ez a vezetés biztos. Isten igéje tévedhetetlen , soha nem vezet bele kétséges vagy bizonytalan dolgokba. Nem vezet kaotikusan, nem változtatja az akaratát egyik napról a másikra.

Ez a vezetés világos. Az Úr nem a homályba vezet, nem rébuszokban beszél. Ha egy ige nehezebben is érthető, akkor összevetjük a többi igével és az egész egyben egy világos képet tár a szemünk elé. Jézus maga mondja magáról, hogy ő a világ világossága, aki utána megy, az nem jár sötétségben.

Isten vezetése nem ellenkezik a Szentírás világos kijelentett tanításával.

Isten Lelke nem fog önmagának ellent mondani, mert Istenben nincs ellentmondás. Az igében lefektet világos alapelveket Isten szolgálatára, a családra, egyházra, nemzetre, hazára, munkára, pihenésre, egyszóval az élet minden területére nézve. Ezeknek az alapelveknek, princípiumoknak a mentén vezet.

Isten mindig úgy vezet, hogy az mindig Isten dicsőségét munkálja és szemléltetni. Ez akkor is úgy van, ha elsőre nem úgy tűnik. Az elején nem kedvező, de végén mégis mindig az Isten dicsőségét és az ember javát szolgálja. Ott van például a József története.

Mi jellemzi azt az utat, amin Isten vezet bennünket?

Vannak rajta nehézségek, próbák, akadályok, de vannak rajta üdítő és örömteli pihenők is.

Az ige alapján, a nagy rabtartó, a Sátán mindent megtesz, hogy megkeserítse, elhitesse, megölje, a szolgálatából ki ne engedje az embert. A fáraó taktikája, az ördög taktikája. Ott és itt is. Vegyük komolyan, hogy van az ördögnek egy taktikája, ami ellenünk irányul. Ezért int az Isten, hogy vigyázzunk.

Vannak továbbá próbák és nehézségek.

Az ember ezt kétféleképpen szokta lereagálni. Az egyik út, hogy rábízzuk Istenre, várjuk az ő szabadítását, kegyelmét, hogy mi az, amit velünk kezdeni akar. A másik út, amikor az ember elrugaszkodik Istentől. Mi történik ilyenkor? Elkezd az ember saját magában bízni vagy másban. Ez egy bálványimádás.

Ez a lelkület meg volt bennük ott a Vörös tengernél, mert az 1 Kor 1o ír erről, hogy sokan nem bíztak meg Istenben.

Miért lehetséges ez, hogy látja a csodát, Isten hatalmát és mégsem bízik meg benne?

Az egyik válasz erre a csodahit. Addig hisz, míg látja a csodákat. Ez is hit, de ez a hit nem tud úgy megbízni Istenben, mint amikor kapja az üdvözítő hitet és az alapján hisz. A csoda hit addig tart, mint maga a csoda.

Sokan ma is csodákat hajszolnak, mert ebből táplálkozik a hitük. De az addig is tart.

A másik válasz erre az ideiglenes hit, mint a magvető példázatában. Örömmel veszi, de ha jön a nyomorúság az üldöztetés, akkor megbotránkozik. Ez testies gondolkodás. Az ember bepánikol és eluralja a félelem. A félelem vezeti az ember.

Az 1 Kor 1o végig erről ír. Kívánták a gonosz dolgokat, mert bálványimádók voltak.

Most nézzünk meg egy néhány igét, amely segíthet nekünk arra nézve, hogy vigyázzunk és kerüljük ezeket a csapdákat. Jó a következő és a hasonló igéket a szívünkbe zárni, megtanulni, azon elmélkedni, hagyni, hogy forogjon a szívünkben.

Róma 13: 14 "Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a gonosz kívánságokra" Róma 8: 13 "Mert, ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldöklitek, éltek."

Róma 6: 11-13 "Ezenképpen gondoljátok ti is (ezt tartsátok magatokról), hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék, tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek, hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. "

Ezek az igék segíthetnek, ha ezeket az igéket komolyan vesszük.

Isten a próbákból kivezet, és megadja a kimenekedést. Még ha nehéz is.

Isten, ha elkezdi a jó munkát, be is fejezi. Az ember végez félmunkát, de az Isten nem.

A szabadítás után Isten ad üdítő időket.

Ott van a Mózes és Mirjám éneke. A harc után jön az öröm, az ének, az istentisztelet ideje.

Egyiptomban nincs istentisztelet, csak amikor kijönnek, mert az Úr azt parancsolta meg.

Földi és mennyei szabadítás egyaránt ott van az Istennél. Ad földi szabadításokat is. Egyszer minden próba és nehézség véget ér, és eljön a megpihenés és a felüdülés ideje. Az Úr Jézus bűnből való szabadítása pedig itt a földön a miénk lesz, de Isten ennyivel nem elégszik meg.

Isten szabadítása itt elkezdődik, és kiteljesedik a mennyben.

Végül még egy néhány gondolat Istenről és a kilátástalan helyzetekről

Nem sima tótükör az, hanem egy viharos tenger, ahol Isten vezetését és szabadítását megtapasztalták.

Elmélkedem az szép naplementén és ez engem eltölt valami belső nyugalommal. Ez az Istentől van, és ami zavar, az meg nem. A viharok teljesen ki vannak zárva a mai modern keresztyén gondolkodásából. Ezért megalkuszik az ige tanítását, hogy ne legyenek viharok, nehézségek, anyagi vagy más fennakadások. Jézus pedig azt mondja, hogy nem azért jött, hogy békét, hanem harcot hozzon.

Istentől kijelölt táborhelyek. A pontos helymeghatározással indul a történet. Semmi sem véletlen. Még a nehézségek sem. Mert mindig van kiút, bármi vegyen körbe. Ahogy Józsefnek is, úgy nekünk is, csak felfelé van kiút.

Ahol vagyok, az azért van ott, ahol, mert ezt megelőzte egy pontos isteni helymeghatározás.

A hívő Mózes Istennel beszélte meg. Pontosabban Mózes megértette az igéből, hogy Isten mit akar, hogy akar a nyomorúságból jót kihozni, hogy akarja magát megdicsőíteni a Vörös tengernél. A hitetlen szív a sok miérteket tette fel és okoskodott, hogy nincs elég sír Egyiptomban. A hívő szív meg csendben hallgatta az igét, és megértette, hogy semmi sem véletlen.

Azok a lázongók visszamentek volna. Ahelyett, hogy leborultak volna, és azt mondták volna, ott van az én helyem, ahová Isten kijelölte, és ez a hely, a legjobb a számomra. Nem ide-oda kell vágyni, hanem meg kell várni, hogy az Isten mit akar ott velem, ahol vagyok.

Lehet az Istent dicsőíteni a viharban. Nem minden vihar a Jónás féle eset. Nem minden viharra kell azt mondani, hogy Isten azért adta, mert biztos valami nem úgyvolt. Itt minden úgy volt, mégis jött a vihar, a tenger, a próba, a támadás. Miért? Mert a régi gazda, a magát letagadó gyalázatos ördög, nem akar elengedni egykönnyen a szolgálatból, vissza akar oda vinni. Na, emiatt az ördögi ügyködések, fáraó féle támadások miatt kell aggódni, és nem a viharok vagy a hullámzó tengerek miatt. Átvisz azon az Isten, mert az az általa kijelölt út.

Tűzoszlop és erős kar - kontra zúgolódó szív.

A hitetlenség vak és Isten útjait hamisan ítéli meg.

A hívő szív látja a láthatatlant.

A hívő szív érti, a mások számára érthetetlent.

Isten megengedi a világ tombolását, hogy magát rajtuk dicsőítse meg.

Végezetül: Isten megmentette őket, hogy remegő világi szolgákból, Isten szabad népe legyenek.

Megmentve az Isten tiszteletére, és dicsőségére. Ez az egyiptomi Izráel, ez a mai keresztyén hívő nép. Isten megmentett, hogy mi az ő tiszteletére és dicsőségére éljünk!

Ámen

Mondik László

ev ref presbiter

A  csapás idején

 Úrnapi igehirdetés (július 5)

Téma: Az egyiptomi tíz csapás alatt ki hogyan viselkedett, és mit jelent a világ szerint kényszerpályán, és mit jelent Isten szövetséges oltalmában biztonságban haladni. Hol ismétlődik meg újra a tíz csapás a történelemben és hol törik meg a bűn uralma. Hogyan ügyködik a világ, és hogy áll meg Isten népe csendesen, de határozottan Isten szolgálatában.

Cím: A csapás idején

Textus: 2 Mózes 8

Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: "Azt mondja az ÚR: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!

2

Ha pedig nem akarod elbocsátani, íme, én egész határodat békákkal verem meg.

3

És a folyóvíz békáktól hemzseg, és felmennek és bemennek a házadba, hálószobádba, ágyadra, szolgáid házába, néped közé, kemencéidbe és sütőteknőidbe.

4

És reád és népedre és minden szolgádra békák másznak."

5

Majd így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Áronnak: "Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!"

6

Ekkor Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire, és békák jöttek fel, és ellepték Egyiptom földjét.

7

De az írástudók is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.

8

Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az ÚRnak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, és elbocsátom a népet, hogy áldozzék az ÚRnak.

9

Mózes pedig azt felelte a fáraónak: Parancsolj velem! Mikorra könyörögjek éretted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és a házaidban levő békák, és csak a folyóban maradjanak meg?

10

Ő így felelt: Holnapra. Erre Mózes azt mondta: Amint kívánod. Hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi URunkhoz, Istenünkhöz,

11

eltávoznak a békák tőled meg a házaidtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg.

12

Mózes és Áron kiment a fáraótól, és Mózes kiáltott az ÚRhoz a békák miatt, amelyeket a fáraóra bocsátott.

13

Az ÚR pedig Mózes beszéde szerint cselekedett, és kivesztek a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.

14

Rakásokba gyűjtötték azokat, és a föld bűzlött tőlük.

15

De amint látta a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az ÚR.

16

Majd szólt az ÚR Mózesnek: Mondd meg Áronnak: "Nyújtsd ki botodat, és sújts a föld porára, hogy tetűvé legyen egész Egyiptom földjén."

17

És így cselekedtek. Áron kinyújtotta kezét, botjával lesújtott a föld porára, és tetvek lettek emberen és állaton. A föld minden pora tetűvé lett egész Egyiptom földjén.

18

Az írástudók is megkísérelték varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem tudtak. És tetvek voltak emberen és állaton.

19

Ekkor azt mondták az írástudók a fáraónak: Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta.

Igehirdetés:

Bevezetőben nézzük meg, hogy miről szól a tíz csapás? Isten legyőzi az adott kor legfejlettebb szuperhatalmát, aki a jobblét és a biztonságos politika érdekében szabályozza a népességet csecsemőgyilkossággal és megtiltja az istentiszteletet Isten direkt felszólításai ellenére. A fáraó makacsságáról szól, és Isten hatalmának mindenhatóságáról szól. A bűn és az ördög uralmának a megtöréséről szól.

Mivel győzi le Isten az adott kor szuperhatalmát: békák, tetvek, szúnyogok, böglyök, sáskák...

Egyik puritán atya írja ezzel kapcsolatban, hogy a fáráó ellen olyan dolgokat vonultat fel Isten, amit normál esetben egy gyerek is le tud győzni. De itt felsőbb parancsra, az össze-vissza ugráló, repkedő apró lények katonaságként felvonulnak, és sem aludni, sem enni, sem élni nem hagyják az egyiptomiakat.

Kicsit úgy tűnik, hogy Isten tréfálkozna a fáraóval. Az elején a fáraónak is, csak később lefagy az arcáról a mosoly.

Apró lények jönnek a Teremtőtől, hogy aki nagynak képzeli magát, az meg legyen alázva. Apró állatkák, hogy annál nagyobb legyen Isten dicsősége. Valahogy úgy van vele a fáraó, mint a mai világ, amely tudatosan Isten ellenes és bibliaellenes törvényeket hoz, és nem látja, hogy pontosan ezért lesz ellensége az egész teremtett világ. Honnan jön a sok tornádó, a sok árvíz? Pontosan onnan, ahonnan a tíz csapás is. Istentől. Miért jön? Pontosan azért, amiért ott is. Egyik puritán atya írja ezzel az igével kapcsolatban, hogy aki Isten ellensége lesz, annak az egész teremtett világ az ellensége lesz.

Tud erről a Biblia máshol is. Noé idején, Jóel 2, Malakiás 3: 6-12. Nem kell milliókat költeni kutatásokra, hogy miért van a sok természeti csapás Amerikán és Európán. Teológiailag a válasz egyértelmű, mert pont úgy nekifeszült az Isten kijelentett világos akaratának, Isten tévedhetetlen szent szavának a Bibliának, mint a fáraó a tíz csapás alatt.

Ezek a csapások még csak amolyan bemelegítők. Az Úr Jézus eljövetele előtt, amikor visszajön ítélni élőket és holtakat, akkor ezek a csapások hatványozott szinten jönnek vissza. Globális méretekben. Az is egyfajta globalizáció lesz, csak nem az, amire olyan sokan vágynak.

A Jelenések könyve olyan csapásokról ír, amit a föld nagy részére kiterjed, ahol a lakosság nagy része meghal. Lesz még egy lényeges különbség. Az Úr Jézus eljövetele előtti csapásokban nem lesz kiút, nem lesz megtérés, nem lesz menekvés. Az egyiptomiak például kutakat ástak, de amikor a végidőkben a vizek egyharmada keserű lesz, az magával hozza az emberiség egyharmada halálát. Vagy Egyiptomban, aki megunta az egyiptomiakat az kijött az Izráellel, de az Úr Jézus eljövetelekor nem lesz kiút. Vagy most ki lehet jönni a bűnből, és annak jogos ítéletéből a kárhozatból vagy lehet benne maradni és megvárni az Úr eljövetelét. Ami bizony vele fog járni azzal, amit a Jelenések könyve úgy foglal össze, hogy a harag hét pohara, vagy a hét trombitaszó, amikor egy-egy csapás jön a földre.

Tehát az egyiptomi tízcsapásra nem úgy kell nézni, ami már nincs, csak egy régi történet. Dehogy is nincs. Az csak egy halványelőképe, ami itt erre a földre fog jönni. Amihez képest a korona, csak sétagalopp, amolyan bemelegítő, felvezető kör.

Hogy ez mikor lesz itt, azt nem tudjuk, nem is kell, mert elég minden napnak a maga baja, de itt lesz, és ez elég.

Lehet erre felkészülni, ami első lépésként azt jelenti, hogy az Úr Jézus Krisztust elfogadjuk személyes megváltónknak, hogy ne a bűn uralma, hanem Isten oltalma alatt legyünk.

Röviden nézzük meg, hogy ki mit csinál a tíz csapás idején. A világ ügyködik, például a varázslók a maguk titkos (mai szóval okkult és ezoterikus) mesterkedéseikkel. A fáraó makacskodik, Isten népe élvezi a szövetségi áldásokat, az ország népe szenved a vezetők büszkeségből meghozott ostoba döntései miatt, Isten emberei pedig csendesen és hűségesen megállnak, és elvégzik az Istentől rájuk bízott feladatokat.

Jó az embernek úgy magában eldönteni, hogy melyik csapatban akar lenni, mert lejártak a csapások és Isten elszámoltatta a fáraót. Lejár a korona, és az utolsó ítélet előtti csapások is. Amikor Isten előtt meg kell majd állani. Boldog az az ember, akit az Úr Jézus magához ragad, mielőtt ez a föld megkezdene szétesni, és mielőtt az utolsó ítélet megtörténik. Boldog az az ember, aki Jézusban már most hisz, aki elfogadta személyes megváltójának, aki már Jézussal most élő kapcsolatban van.

1 A mágusokat nézzük meg előszöt, hogy mit csináltak a csapás idején

Először is ők sem vették komolyan, hogy Isten van ott és szól hozzájuk. Alapvető emberi hiba. Másodjára az első csapásokat leutánozták az ő titkos mesterkedéseikkel.

7

De az írástudók is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.

Felhozni még csak felhozták, de elküldeni már nem tudták. Ezért ez elég nagy különbség. Aztán ott maradtak a kupac békák büdösödni, hogy egyértelmű legyen mindenkinek, hogy itt valódi békákról volt szó, nem valami illúzióról.

A titkos mesterség mai fordítása ezotéria, 1o évvel ezelőtt okkultizmusnak nevezték, 1oo évvel ezelőtt boszorkányságnak, vajákosságnak és ördöngősségnek. Ide tartozik a horoszkóp, amit az újság hetente reklámoz, ide tartozik a boszorkányság minden fajtája, a homeopátia, keleti filozófiák, gyógymódok, megöntés, ráolvasás, szenesvizelés, patkó, kabala, vagyis a zsidó számmisztika, szabadkőművesség és más egyiptomi babonák, a lekopogás és köpdösés, ami török babonák. A metál zene bizonyos fajtái, ingázás, jógázás, jingjangolás, tarok kártya, fehérmágia, tehát amikor a boszorkák, bűbájosok, táltosok, javasasszonyok az ördög hatalmát gyógyításra használják, a szent tárgyak gyógyító ereje és a facebook megosztások, amik pénzt, egészséget, szerencsét hoznak. Tovább nem is tudom sorolni, mert akkor nem tudom az igehirdetést befejezni estig.

A titkosban az a csalóka, hogy titkos. Annyira titkos, hogy saját magát a Sátán letagadja és elhiteti, sajnos nem kis szerencsével, hogy valóban a kozmikus energia, meg a hasonló badarságok segítenek az emberen. A Sátán a hazugság atyja, saját magát lehazudja. Maszlaggal eteti az embereket, és ezek mögött megbújik, és önmagát imádatja, pont mint az ókorban a szobrok esetében (1 kor 1o). Közben azt hazudja, hogy ő nincs is.

Cseri Kálmán írja a textushoz való magyarázatában, hogy ez benne a trükk, mert ami nincs, az ellen sem harcolni, sem védekezni nem kell.

Amíg az Úr Jézus a Sátánt, és a szolgáit, az ezotéria hívőit és gyakorlóit be nem rakja a kénköves tüzes tóba, mint végső nyughelyre, addig ez meg nem szűnik. Ha lehet a kárhozatot ennek nevezni. A jó hír viszont az, hogy az Úr Jézus váltsághalála elég erős ahhoz, hogy megmentsen minden őszinte bűnbánót, aki hozzá fordul bűnbocsánatot. Mivel ez a lehetőség csak erre az életre áll fenn, azért igyekezni kell ezeket az ezotériás hókuszpókuszokat, megbánni és sürgősen Istenhez térni. Ritka kevés eset a Bibliában, amikor Isten azt mondja, hogy gyűlöli az embert. Nos, az ezotériás eset pont ilyen, ilyen még az Úr szava iránti engedetlenség. Ezt a két esetet mondja Sámuel próféta Saul királynak.

Sámuel 1. könyve 15:23Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.

Vagy az 5 Mózes 18-ban:

9Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. 10Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! 11Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. 12Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR. 13Légy feddhetetlen Istened, az ÚR előtt! 14Mert ezek a nemzetek, amelyeket elűzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked nem engedi azt meg Istened, az ÚR. 15Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint én, őreá hallgassatok!

Ez a próféta az Úr Jézus Krisztus. Tehát az ezotériából hozzá kell térni és attól kezdve Rá kell hallgatni.

2 A második csoportba sorolható a fáraó

Ő az, aki a világba merült embert jelképezi, aki megkeményíti a szívét, akinek szent és fontos minden, amit a világ mond, tart, hisz, csak az Isten nem. Ő az, aki megmakacsolja a szívét, Istennek nem enged, csak a saját elgondolásairól akar tudni. Aki a világban fő akar lenni, az egy idő után a világi élet kényszerpályáján fog keringeni körbe-körbe saját maga és világi elgondolásai körül.

Az ilyen embert nem lehet meggyőzni. A fáraónak már volt egy meggyőződése, már rájött, hogy nem jó ez neki, de a benne lévő romlottság és büszkeség már elködösítette, és már nem tudom másként dönteni, csak saját romlására.

Vigyázzuk a világi utaktól, vigyázzunk az Isten igéjétől és igei rendjétől való eltávolodástól. Jót ez még nem hozott senkire.

3 A harmadik csoport a Gósen földjén élő Isten népe

Isten azt mondta a fáraónak, hogy különbséget tesz az ő népe és a fáraó népe között. Ma is két nép van. Isten különbséget tesz, ez nem kérdés. A kérdés az, hogy az Isten népe akar különbséget tenni, vagy olyan akar lenni, mint a világ. A 2 Kor 6 szól a biblikus szeparációról és szól erről a különbségről is. Mózes az ő népét nem akarta Egyiptom közepén látni istentisztelet közben. Három napi járóföld, különbség, szentség.

Isten ma is elvár egy távolságot, egy szentséget, egy különbséget. Legalább egy napi járóföld, egy úrnapi alkalmakra és szolgálatokra való járás. Legalább annyi, ha már nem egyértelmű, hogy Isten népének hétköznap is kell találkozni , együtt beszélgetni, közösséget építeni, Istent tisztelni, együtt imádkozni.

A Gósen földje a szövetség népe, a hívők és a gyermekeik, akiket Isten megkülönböztet, ígéretet ad nekik, akiket mi is megkülönböztetünk. Amikor Mózes és Cipóra a szálláson volt, rögtön rájöttek a mulasztásra. A szövetség jele, az igének való engedelmeskedés. Valahogy Cipóra már nem akarta többé, hogy Mózes fiai majd nagykorukban eldöntsék, hogy felveszik Isten szövetségének jelét vagy sem.

4 A negyedik csoport

Mózes és Áron

Ezek az emberek a csendes, de határozott hűség emberei, a keresztyén vezetők, és az egyetemes papság emberei is, hisz mindannyian a világ elé állunk naponta.

Nem volt könnyű nekik sem, főleg amikor a nehézségek láttán a nép elkezdett kételkedni a küldetés sikerében. Nem volt könnyű odaállni a haragos és flegma magatartású vezetőember elé. Ahogy sokszor ilyenek elé kell állni most is Isten népének.

Mózes és Áron ment, tárgyalt, imádkozott, pedig tudták, hogy a fáraó már megint hazudik, már megint át lesznek verve, már megint nem fog sikerülni. De ők akkor is mentek.

Ahogy nekünk is így kell menni, mondani, közbenjárni, tenni, újra próbálni.

Az Úr Jézus vajon nem ezt tette az Izráellel három évig, és csak a mennybemenetele után ért meg a sok ige az igehallgatók szívében, amikor Péter prédikációjára megtértek, mégis ment három évig, és mondta, és diakóniát csinált, és hirdette az igét, és nem várt el semmit.

Az Úr Jézus sokszor így küszködik velünk is. Ő nem adja fel akkor sem, ha mi vagyunk azok, akik így teszünk. Makacskodunk, meg világiaskodunk.

Annyit azért elmondanék, hogy egyszer lejárt a fáraó ideje is, egyszer Isten megelégelte a makacsságot. Vigyázzunk a bűnnel, ne uralkodjon rajtunk.

A fáraó uralma megtört az Isten ítéletén. Törjön meg a bűn uralma nem az Isten ítéletén, mert ott már megtört az Úr Jézus teste, a kereszten értünk. Törjön meg a bűn uralma Jézus lábainál, ahova leborulunk kegyelemért, bűnbocsánatért. Ámen

Mert örökké tart szeretete

Textus: Zsoltárok 118

Cím: "Mert örökké tart szeretete..."

Igehirdetés:

Ha megnézzük az Ezsdrás 3: 1o-13-t, akkor találkozunk ezzel a zsoltárral egy csodálatos lelki esemény alkalmával.

Ezt énekelték az ószövetségi egyház egyik legnagyobb örömünnepén. A Zorobábel-féle templom alapkőletételénél. Közvetlen a babiloni fogság után.

A zsoltár alapja a kegyelem személyes megtapasztalása egy konkrét helyzetben, amikor Isten megszabadította Dávid királyt. Ezt alkalmazták a zsoltárra, a zsoltárt pedig a nemzeti ünnepekre, amikor az egész nép tanult. A személyes megtapasztalás, a gyülekezeti élet, a kommunikáció és az Úr dolgainak közös tanulása, Isten háza - ez mind egybetartozó dolgok, amit a Sátán most a korona alatt sikeresen darabokra szed szét. Sajnos még a keresztyén családoknál is sikere lehet, ha nem figyelünk oda, és nem ragaszkodunk foggal-körömmel keresztyén értékeinkhez, amelyek az egyetlen biztos hangot képviselik, a sok hangzavar között, ami mindent betölt rajtunk körül.

A zsoltár Krisztusra utal egy jó néhány ponton.

A zsoltár fő célja nem más, mint a kegyelem magasztalása. Erről Isten népe nem hallgathat. Aki Isten kegyelmét tapasztalja, az ne hallgasson soha az Isten kegyelméről.

Ez volt az a zsoltár, amit a gyerekek énekeltek az Úr Jézus jeruzsálemi virágvasárnapi bevonulásakor, ez volt Péter kedvenc zsoltára, ami mind prédikációiban, mind a levelében idéz, hogy Jézus Krisztus az a szegletkő, zárókő, amit az építők megvetettek, ami nélkül a zsidó egyház egy befejezetlen épület. Jézus az értelme, a csúcsa és a beteljesedése az ószövetségnek. Péter ezzel missziózta a kortársait.

Ez az a zsoltár, aminek alapján írták a népszerű gyerekéneket: "Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr szerzett..."

Tehát ez a zsoltár egy csodálatos zsoltár, ami hisszük, hogy nekünk is tartogat mondanivalót.

Lássuk hát szépen sorban a 118-as zsoltárt, olvassuk el, hallgassuk meg, mielőtt megkezdjük annak tanulmányozását:

Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert kegyelme örökkévaló!

2

Mondja hát Izráel, hogy kegyelme örökkévaló!

3

Mondja hát Áron háza, hogy kegyelme örökkévaló!

4

Mondják hát, akik félik az URat, hogy kegyelme örökkévaló!

5

Szükségemben az URat hívtam segítségül; meghallgatott, és tágas térre vitt engem az ÚR.

6

Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem!

7

Velem van az ÚR, segítőim között, ezért nyugodtan nézhetem gyűlölőimet.

8

Jobb az ÚRra hagyatkozni, mint emberekben bízni.

9

Jobb az ÚRra hagyatkozni, mint főemberekben bízni.

10

Népek sokasága vett körül engem, de az ÚR nevében elvesztettem őket.

11

Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az ÚR nevében elvesztettem őket.

12

Körülvettek engem, mint a méhek, de úgy aludtak ki, mint a tövistűz, mert az ÚR nevében elvesztettem őket.

13

Keményen meglöktek, hogy elessem, de az ÚR megsegített.

14

Erősségem és énekem az ÚR, ő lett a szabadítóm.

15

Ujjongás és szabadulás hangja hallatszik az igazak sátraiban: Az ÚR jobbja hatalmasan cselekedett!

16

Az ÚR fölemelte jobbját, az ÚR jobbja hatalmasan cselekedett!

17

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR cselekedeteit!

18

Keményen megostorozott engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.

19

Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, hogy bemenjek rajtuk, és dicsérjem az URat!

20

Ez az ÚR kapuja, az igazak mennek be rajta.

21

Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és szabadítómmá lettél!

22

A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett.

23

Az ÚRtól lett ez, csodálatos a szemünkben!

24

Ez az a nap, amelyet az ÚR szerzett, vigadjunk és örvendezzünk ezen!

25

Ó, URam, segíts most, ó, URam, adj most jó előmenetelt!

26

Áldott, aki az ÚR nevében jön; áldunk benneteket, az ÚR házából valókat!

27

Az ÚR az Isten: ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!

28

Istenem vagy, hálát adok neked! Én Istenem, magasztallak téged.

29

Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert kegyelme örökkévaló!

Spurgeon írja, hogy Dávid úgy érzi, hogy a megtapasztalt kegyelemért ő önmaga, egymaga kevés hálát adni. Segítséget hív ehhez a nagy munkához, hogy az Urat magasztalják együtt. Izráel, Áron háza és az Urat félők. A nemzet, a papság és a gyülekezet, a hívő nép. Nekünk együtt kell Istent magasztalni. A modern korunk egyik legnagyobb ostobasága, hogy a hit magánügy. Lehet, hogy a Sátán ezt akarja elhitetni, de a valóság az, hogy a hit nem magánügy, a hit nagyon is közügy. Isten igéje fehéren-feketén tanítja. Isten népekén só és világosság vagyunk. Egyik tartósít, a másik utat mutat. A magunk korában, helyén, és helyzetében Istent képviseljük és istentiszteletté teszünk minden munkát, amibe fogunk, templommá minden helyet, ahová Isten állított. Még akkor is, ha nehézségek vannak, és még akkor is, ha azok árulnak el, akiktől a legjobban várjuk a segítséget.

Dávid hasonló helyzetben írta ezt a zsoltárt: "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem. Velem van az Úr, segít nekem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre."

Dávid király magához hív és közös dicsőítésre szólít. A király maga menekült meg, de az egész nép köteles a hálaadással. Miért? Nyílván azért, mert a király élete és szolgálata az egész nép életét és javát jelenti. A Biblia mindig tanít arról, hogy a vezetőkért imádkozni kell, a vezetők munkáját segíteni kell. Mind az egyházi, mind a polgári vezetés terén. Keresztyénként nem értünk egyet sem az államfők lecigányozásával, lebohócozásával, sem a bíró, sem a lelkész vagy bármilyen más vezető ember kipletykálásával, mocskolásával, mert Isten igéje pont ennek az ellenkezőjére tanít.

A másik, amiért Dávid a népet istentiszteletre hívja, az ő megmenekedésének emlékére, az azért van, mert az egyén megmaradása, megmenekülés az a közösség megmaradása és megmenekülése is egyben. Amikor az egyén a közösségre figyel, azt emeli és segíti, akkor saját magát emeli és segíti, és fordítva is pontosan így van. Ha egy gyülekezet odafigyel a gyengékre és elesettekre, ez bár mindig plusz pénz, idő és erő, de mindig bizonyságtétel és misszió is, valamint a felkarolt illető megerősödve a közösséget erősíti. Ha az egyháztag szolgálatot vállal a gyülekezetben, és nem mindennel a lelkészre vár, azzal nem csak a gyülekezetet, de önmagát is erősíti, mert aki mást felüdít, az maga is felüdül. Közösség és egyén. Egyik a másik nélkül nincs, egymástól függnek, egymás nélkül nem léteznek, még a puszta szónak sincs értelme, ha az egyiket a másiktól elvesszük. Isten ezt a rendet így alkotta meg, aki egy Isten, mégis Atya-Fiú-Szentlélek, tehát három isteni személy, de egy isteni lényeg. Ez a mátrix, a minta, a lelki hasonlóság, amire Isten az embert közösségi lénynek teremtette. Az ember, emberi életet csak közösségben Istent tisztelve, egymást szeretve tudja megélni. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy minden híd felépüljön. Kettő van, egyik az embert Istennel köti össze, a másik az emberrel.

Az egyén nagyon figyeljen a közösségre, úgy a családra, mint a gyülekezetre, az közösség, meg az egyénre, mert a korona most a legjobb zavaros, amiben az ördög, ez az ősi orvhalász, a legjobban szeret halászni. Nem pontyra és nem is más halra, hanem emberi lelkekre és életekre, keresztyén családokra és gyülekezetekre.

Dávid király arra szólítja fel a népet, hogy Istent az ő nagy szeretetéért és kegyelméért kell áldani, amely megmarad örökre.

Ebben a zsoltárban Dávid király panaszkodik az előkelőkre, azokban nem lehet bízni, csak az Úrban. Dávid király panaszkodik, hogy körbevették és durván löktek egyet rajta. Az emberek szeretetére és hűségére nem számíthatott. Van, amikor akár egyházi, akár iskolai ügyekben fontos és jó dolgokat mozgatunk meg, sokszor egy vadidegen jobban mellénk áll, mint a sajátunk, a közelink, akitől már csak azért is elvárnánk egy kis segítséget, mert a sajátunk és közelink vagy azért, mert hasonló esetben mi is segítő jobbot adtunk.

Van egy modernkori magyar közmondás: "Jó tett helyébe jót ne várj!" Bár kétségtelenül óriási magyar tapasztalat feszül meg emögött az esszencia mögött, de keresztyén emberként nem gondolom, hogy egy csalódást ennyivel el lehet intézni. Bár szeretjük a szimplicitást, mert igencsak rokon a puritán református gondolkodással, de azért az ige nem egyszerűsíti le a dolgokat ennyire.

Mit lehet ilyenkor tenni, hogy el ne csüggedjünk? Mit tanácsol az ige?

A válasz egyértelmű. Az emberek hűtlenségei és béna hozzáállása helyett nézzünk Isten hűségére, szeretetére és kegyelmére, amely nem inog, nem múlik el, sőt megmarad örökre. Ha nem erre néznék, akkor sok jó szolgálatot és sok jó kezdeményezést már rég fel kellett volna adnunk. Akár az egyházban, akár az iskolában. Mi Isten népe vagyunk. Mi az Isten kegyelmére nézünk, mi az emberi butaság és bénaság miatti sopánkodás helyett, áldjuk és magasztaljuk azt a szeretetet, és kegyelmet, amely megmarad örökké.

Mondja hát "Áron háza" - mondják a lelkészcsaládok, hogy örökké tart szeretete, mondják, hát, akik félik az Urat, a gyülekezetek, az istennép, hogy örökké tart szeretete, mert ez valóban így is van.

Az Úr Jézus Krisztus nem nézte saját korosztálya vagy saját nemzetének béna és impotens hozzáállását, ami miatt nem hittek abban a Messiásban, akit annyi évszázadon sőt évezreden keresztül vártak. Az Úr Jézus Krisztus elvégezte a szolgálatát, szeretet minket, és az Atyára nézett, aki őt szerette, aki őt feladattal bízta meg.

Hűséges marad a kereszten az utolsó pontig, kifizette a bűnt tartozását az utolsó legkisebb bűnig, hogy te és én, akik hiszünk őbenne, el ne vesszünk, amit egyébként megérdemelnénk, mint minden ember, hanem örök életünk legyen. Kegyelemből, szeretetből, és mert a mi Megváltónk nem az emberek hitetlenségére és bénaságára nézett, hanem Istenre, akinek kegyelme, szeretete megmarad örökké.

Erre szólítja Dávid király a népet, a papságot és az istenfélőket, erre szólít ma az ige minket is. Nézzük az örökké megmaradó isteni szeretetre, nézzük a kereszten, mert ott van. És ne nézzük az emberi szeretet ingatag és bizonytalan voltát, mert ami emberi az mind ilyen.

Érdekes, hogy Dávid király nem végzett tisztogatást a nemesség között, amikor visszakerült a hatalomra, mert a hívő népet a bosszú nem jellemzi. Nem mondta azt sem, hogy nem történt semmi, felejtsük el. Elmondta, hogy történt, de nem erre nézünk, hanem Isten szeretetére, amely megmarad, amely megmentett. Ezért nem állt bosszút, hanem visszaállt a hivatalába, folytatta a szolgálatot, és az átélt szabadítást nemzeti ünneppé tették, és ezt a zsoltárt énekelték az istentiszteleten.

Testvérek, mit jelent itt és most a mi életünkbe, hogy áldjuk Isten kegyelmét és szeretetét, hűségét, amely megmarad mindörökre? A héber szó mind a hármat jelenti.

Ez az egyetlen egy földi kincsünk, amelyet nem veszítünk el, amelye megmarad örökre: Isten Jézusban szeret engem mindörökké.

Amikor Spurgeon Dávid kincsesháza (Treasury of David) című könyvében magyarázza a zsoltár, akkor kitér egy egyszerű és egyben nagyszerű teológiai igazságra, hogy Isten kegyelmét mi úgy tudjuk érteni, értékelni és áldani, mint senki más a teremtett világban. Az angyalok áldják Isten kegyelmét szüntelen a mennyben, de nekik igazából soha nem volt szükségük a bűnbocsátó kegyelemre, és annak szükségességét soha nem élték úgy át, mint ahogy te és én, akik abból élünk, sőt ezért élünk. Vagy ott vannak az állatok, növények, az élettelen természet, amely a maga létével és szépségével magasztalja az Istent, de úgy igazából ők fel sem tudnak fogni semmit abból a szóból, hogy örökkévaló kegyelem és szeretetet.

Igazából ezt csak azok értik, értjük, akik számára már jelent valamit, hogy Jézus Krisztus értem halt meg a kereszten, értem szenvedett, hogy életem egy pontján én ismerjem fel, hogy elveszett bűnös vagyok, és hogy életem egyetlen egy esélye Jézus Krisztus erre a földi, és a halál utáni örökkévaló életre nézve egyaránt.

Ilyenkor mindig az a Hallelujah ének jut eszembe, amit itt a beregújfalui gyülekezetünkben úgy szeretünk:

"Hogy ne dicsérném az Istent, zengedező énekkel.

Szeretettel:

Tóth Zoltán

beregújfalui ev ref lp

2o2o. július 28. Beregújfalui Ev Ref Gyülekezet

Téma: Isten találkozik az emberrel, bemutatkozik és elküld

Textus: 2 Mózes 3

Cím: Vagyok, aki vagyok

"Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.

És megjelenék néki az Úr * angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.

S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.

És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.

És monda: Ne jőjj ide * közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

És monda: Én vagyok * a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.

Az Úr pedig monda: * Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.

Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.

Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:

Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.

Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?

És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.

Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?

És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.

És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind * örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.

Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban." 2 Mózes 3: 1-16

Van egy szófordulat, amit az emberek gyakran szeretnek használni:"Nem az számít, hogy az emberek mit mondanak rólad, hanem az, hogy a szívedben te minek tartod magad." Bár nem mindig szerencsések az ilyen klisés szófordulatok, de ebben van sok igazság. Sőt azt mondom, hogy nem csak az önazonosságot, hanem tetteinket, döntéseinket, dolgokhoz való hozzáállásunkat mind meghatározza, hogy mit mondanak rólunk, de ha komolyabb emberek vagyunk, akkor az, hogy mi kinek tartjuk magunkat.

Egy keresztyén embernek tudnia kell megfogalmaznia, hogy ki ő, ki az ő Istene, mivel tartozik hálából ennek az Istennek azért a nagy szabadításért, amit Jézusban érte végzett. Ha eszünkbe jut, akkor ez a Heidelbergi Kátéban igen gyakran visszatérő kérdés: "Mi a te vigasztalásod? Hány dolgot kell tudni, hogy ebben az életben boldogul élhess és halhass meg, miért hívnak téged keresztyénnek?"

Érdekes, hogy a Bibliában Isten elmondja, hogy ki ő, bemutatkozik, és azt is elmondja, hogy ki az ember. Mert Isten nélkül igazából nem tudjuk.

Isten az, aki keres, szólít, magát megismerteti, aztán elküld egy feladattal.

Isten megmondja, hogy ő ki, ahogy az Isten gyermeke is meg tudja mondani, hogy ő ki. Az ördög pont a fordítottját akarja elérni, hogy az ember ne tudja megmondani, hogy ő ki, sőt azt sem, hogy Isten ki, az ő számára.

Isten, a mi Teremtőnk és Megváltónk. Megteremtett, hogy őt megismerjük, szívből szeressük, és vele örökkétartó boldogságban éljünk. Megváltott Jézus által, hogy bűneink örök és jogos büntetésétől megszabaduljunk, Jézus által új emberek legyünk, Jézus által betöltsük a teremtettségünk célját és tervét, amit itt fent említettem.

Ez az Isten, bár gyűlöli a bűnt, és azt igazságosan megítéli, de mégis kegyelmes, és szeret, és ebből a kegyelemből keres, szólít, megszabadít.

Ez a történet egy pont ilyen történet.

"Megjelenik néki az Úr..." Mikor? Amikor a rendes munkáját végzi. Istennek tetszik megjelenni, ma megszólítani, kegyelmesen odafordulni az emberhez, amikor rendesen dolgozik, rendesen jár istentiszteletre, rendesen vállal szolgálatot, rendesen forgolódik családja és gyülekezete körül, rendesen igyekszik elvégezni hivatását, rendesen odafigyel a rábízottakra. Isten a rend, és nem a huncutság meg a lustaság, meg az ezekhez hasonlók Istene. Ő a rend Istene.

Isten megszólítja az embert, bemutatkozik és elküld. De Mózes, az ember is megszólítható, keresi az Istent, kíváncsi, érdeklődő.

Az is az ördögtől van, ha az ember lusta, de az is, ha annyit dolgozik, ha beszervezi magát, túl hajszolja magát, hogy az alkalmakra nem akar vagy nem tud eljönni. Hisz mi erre a legjobb igei példa, hogy Mózes ott tudta hagyni a juhokat, a legeltetést, a munkát, mert neki oda kellett menni, ahol az Isten van. Nem keresett olcsó kifogásokat. Meg sem fordult a fejében, hisz az ember ahova el akar jutni, eljut, ami neki kedves, ahhoz megtalálja az utat, az időt és a lehetőséget.

Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.

Csipkebokor, Izrael a puritán írásértelmezés szerint, Isten nem hagyja az ő népét megemészteni. Bár ég, próbában van, ami majd megemészti, de nem teheti, mert Isten nem hagyja.

Megyek, hogy lássam-e csodát

A mai ember azt mondja, hogy én már semmin sem tudok csodálkozni. Ez nem túl jó. Mert az embernek tudni kell csodálkozni. Tudni kell meglátni és értékelni Isten csodáit.

Reményik Sándor egy nagyon szép verset írt a mindennapok csodáiról. Lehet, hogy mi nem tudjuk olyan szépen megfogalmazni, de azt garantálni tudom, hogy Isten szemében a csodákért mondott hálaimádságaink legalább annyira szépek és kedvesek, mint egy jólmegfogalmazott Reményik vers. 

Csoda-e a csoda vagy már semmin sem tud az ember csodálkozni?

Számomra egy csoda, hogy egy ilyen megbolydult világban van Istennek népe, van gyülekezet, szól az ige, lehet az Istent szolgálni, ő szól, ő vár, ő elküld, lehet szerda, csütörtök este, lehet vasárnap imádkozni, énekelni, Isten élő és személyre szabott igéjét meghallgatni. Szoktam én is elolvasni egy-egy jó református tanítást, de azt amit Isten nekem itt Beregújfaluban, és Nagyberegen készít, az más, mert azt nekem készíti, az személyre szabott, az az enyém és a miénk. Az nekem kedves. A többi közt is van jó, sőt jobb, de számomra mégis ez a kedves, mert ez az enyém, Isten nekem ezt adta. Odamegyek és lássam ezt a csodát, mert amit Isten személyesen neked és nekem készít, az csoda, azt látni jó, azért és ahhoz én odamegyek...

Szerdán nyolcan, csütörtökön nyolcan, szombaton haton voltunk az alkalmon. Lehet, hogy lehettünk volna még, de valahogy nem ez járt a fejemben, mert mind a három alkalom külön-külön is nagyon építő és áldott volt. Úgy gondolom, ha száz évig ültem volna az interneten jobbnál-jobb előadókat keresve, ezt a közösséget, ezt a testvéri szeretetet a mosolygó arcokat, az imádkozó szíveket, a testvéri szeretet és összetartozás semmihez nem fogható érzését - nincs az az internetes oldal, előadó vagy online közösség, ami pótolhatná. Pár pótléknak és kiegészítésnek az is igen hasznos. Ahogy az ember megeszik néha egy-egy marék sóspálcikát, de az azért nem hasonlítható ahhoz, amikor naponta megtörök egy friss, ropogós, illatos, még meleg beregszászi szerb kenyeret, aminek egyetlen egy falatjától vagy az illatától az összes gyerekkori emlék eláraszt. Na, a kettő között van különbség. Bár a sóspálcika sem rossz a maga nemében. Számomra egy csoda, amikor a testvéreimmel együtt imádkozok, együtt tanulom az igét, amikor nem lenézést, megvetést, okoskodást kapok, ahogy sokszor a falusiaktól, hanem szeretetet, közös istentiszteletet, örömöket, amiket egy imaházban át lehet élni, máshol meg nem.

Isten bemutatkozik. Ez egy csoda, ezt látni, ezt értékelni, ezt magunkévá tenni kell. Három pontban fogjuk ezt ma megnézni. Igyekszem röviden elmondani.

1 Én vagyok... Aki megláttam népem nyomorúságát 6-7-es versek

Észrevesz-e valaki, foglalkozik velem valaki? Isten. Megláttam nyomorúságukat, meghallottam kiáltásukat, ismerem fájdalmukat. Bár nem úgy tűnt, amikor a gyermekeket ölték.

"Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahámnak, Izsák és Jákób Istene" Ennyi elég volt neki, hogy tudja, kiről van szó. Volt egy istenismerete, mert valaki ezt neki megtanította, és tudja, nem kell külön elmagyarázni, hogy ki Ábrahám, Izsák meg Jákób, pedig eltelt egy 4oo év.

Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek ezért van ott a helye a gyülekezetben, és ezért helyes a családi áhítat, és a rendszeres szombati gyerekalkalom. Hogy, amikor Isten megkeresi a gyermekünket, akkor Isten úgy mutatkozik be, hogy arra utal, amit Mózes gyerekkorában az anyjától megtanult. Amit az istennéptől hallott, hogy ki az ő Istenük

Kicsoda nekünk Isten? Jézus is megkérdezte: "Kinek mondanak engem az emberek és kinek mondotok engemet ti?"

Jó, ha erre tudunk válaszolni, és jó, ha ezt el tudjuk mondani, ha mondani tudjuk, hogy ki nekem a Krisztus.

Ha valóban Krisztus nekem Király és Szabadító, már ezt el tudom mondani, akkor ez mennyire határoz meg. Mennyire határozza meg a gondolkodásunkat, tetteinket?

Isten az az Isten, aki az előttünk járók Istene, bizodalma és segítsége volt. Aki nekünk is ugyanaz akar lenni, aki nekünk is egyetlen reménységünk a bajban. Ábrahám, Izsák, Jákób és még sokak Istene, és ez a sor ki kell, hogy egészüljön a te neveddel.

2 Én vagyok... Aki téged elküldött 13-14-es versek

Leszállok, hogy kimentsem őket. A karantén alatt ezzel sokszor találkoztunk, hogy Isten megalázza magát, leszáll, hogy minket megmentsen. Eszközöket, minket ehhez a megmentéshez. Megtehetné eszköz nélkül is.

Isten előveszi az eldugott eszközöket, akik már magukról azt hihetik, hogy Isten rólam már megfeledkezett.

Isten, amikor megismerteti magát, utána el is küld, feladatot ad. Utána a népnek is. "Ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek."

Nincs olyan keresztyénség, hogy csak kritizálok, csinálni meg nem akarok semmit.

Ha az Úr Jézusnak van egy szolgálata, ma is, most is, akkor ez minket nem erre ösztönöz, hogy mi is szolgáljunk? De igen. Isten szólít, keres, megismerteti magát és elküld.

Gondolkodtál már azon, hogy Isten hol és miben akar téged használni? Ez a világ, mint Egyiptom, csak magának él, és harácsol. Ebben az Egyiptomban csak ezt látni, és ez a világ a keresztyéneket is csak erre akarja befogni. De Isten szolgálatra küld, a másik emberhez küld, a testvérhez küld.

Isten azt mondja ma neked: "Én vagyok az, aki téged elküldött."

3 Én vagyok ... Aki elhatároztam, hogy téged elviszlek Egyiptom nyomorúságából 17-es versek

Jöjjetek testvéreim, tanuljunk Isten szent és tévedhetetlen igéjéből. Isten bemutatkozik, mi pedig lássuk meg, hogy ki ez a nagy, szent és dicső, örök és isteni Én vagyok... Ahogy Jézus pont erre utalt, hogy Én vagyok. Jézus és Jehova egy és ugyanazon rangú isteni személy. Ezt ma sokan elfeledik, vagy sokakkal elfeledtetik és ezzel a kárhozatba tartják az embert. Mert az ismeret és az erkölcsös külső, a sok prédikálás az utcákon nem ment meg senkit, csak az, hogy Én vagyok. Jézus mondja a János 8-ban, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK elvesztek a bűneitekben. És ezt az igét pontosan így értette, amiért meg is akarták kövezni a zsidók. Meg is mondták neki, hogy Istenné teszed magad.

Érdekes kérdés, hogy Isten bemutatkozik az embernek. Ha nekünk kellene bemutatkozni az Istennek, mi ezt hogy tudnánk megtenni? Mit mondanánk el magunkról? Ki vagyunk mi? Isten elmondja, hogy mit tesz meg értünk. Mi mit tudnánk elmondani Istennek, hogy mi mit teszünk meg érte?

Isten elhatározta, hogy ki visz minket Egyiptomból, annak nyomorúságából? Egyiptom a világ, a nyomorúság a bűn.

Mi elhatároztuk vajon ugyanezt? Vagy még jól érezzük magunkat a világban, Egyiptomban.

A puritán atyák mindig kihangsúlyozták, hogy Isten a bűnből és nem a bűnben akar megszabadítani minket.

Ott vannak a megtűrt bűneink - például. A könyvet olvashatta már ez idáig minden ember a gyülekezetben.

Tűrjük-e még őket?

Tóth Z

beregújfalui ev ref lp

Hirdetés:

Heti alkalmaink

Ma (vasárnap) este 17: oo-kor - bibliaóra Nagydobronyban

Szerdán 19: oo-kor - bibliaóra Nagyberegen

Csütörtökön 19: oo-kor - hétközi istentisztelet Beregújfaluban

Szombaton 15: oo-kor - vasárnapi iskola Beregújfaluban

Szombaton 15: oo-kor - kisifi Beregújfaluban

Szombaton 17: oo - fiatal házasok bibliaórája Beregújfaluban

Vasárnap 9: 3o-kor, 11: oo-kor, 13: oo-kor és 14: 3o-kor úrnapi istentisztelet Beregújfaluban

Tehát az alkalmak pont úgy lesznek, mint a múlt héten, a létszám szintén, tehát a tíz főt nem haladhatja meg az éppen aktuális törvények miatt.

Megértésüket köszönöm! Az alkalmakra pedig szeretettel várjuk a csoportokat!

Imádkozzunk, hogy a járvány és a karantén okozta lelki és egyéb pusztulás minél hamarabb helyreálljon!

2o2o. június 25, hétközi istentisztelet.

Református igehirdetés a pogánymisszióról, az Isten kegyelmének és igazságának a magasztalásáról

Dicsérjétek az Urat, mind ti pogányok

Zsoltárok 117

"Dicsérjétek az Urat, mind ti pogányok, magasztaljátok őt, mind ti népek. Mert nagy az ő kegyelmessége mihozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!"

Kiről van itt szó? A pogányokról, mert ma is vannak. Isten népének pedig soha nem volt mindegy, hogy elvesznek a pogányok vagy sem. Az igehirdetés első felében erről szeretnék szólni.

Ez a zsoltár egy nagyon rövid, de mégis kedves zsoltár a számunkra. Első ránézésre úgy ki is akartam hagyni a sorozatból, mert mit lehet prédikálni két igeversről. Éppen lehet. Főleg, ha a téma és a tartalom olyan. Mert olyan? Igen, ezt a zsoltárt az Újszövetség nem akárhol alkalmazza, nem akármilyen összefüggésben. Ez a két igevers olyan tömör, hogy abba mi is benne vagyunk, és nekünk különösen is fontosnak kell, hogy legyen.

Pál a Róma 15-ben idézi, alkalmazza és prédikálja ezt a zsoltárverset. Először beszél Izráelről, akinek azért kell nagyon sürgősen elkezdeni hinni a Názáreti Jézusban, mert benne teljesedtek be az Atyáknak adott ígéretek. A pogányok pedig azért higgyenek benne, mert bár nekik nem voltak pontosan ilyen ígéreteik, de Isten az ő kegyelmét hirdette nekik is. Az Ószövetsgében? Ott is, de még mennyire. És Pál idézi az Ószövetség két legmissziósabb felfogású szentíróját, aki tényleg sokat foglalkozott a pogánymisszió kérdésével. Egyik Dávid király, a másik Ézsaiás, aki meg Dávid utódja volt, főnemes ugyanebből a királyi családból, de egyben az Úr alázatos szolgája, igehirdetője.

Érdekes, hogy ezek az emberek sokat foglalkoztak a pogány misszióval, ahogy a Mózesi törvények is. Például az Ószövetségi templomban külön udvar volt a pogányoknak, amikor egy migráns Izráelben letelepedett meg kellett, hogy ismerje a mózesi törvényeket, az igét, az istentiszteleti rendtartást, volt egy páska, a második páska, amiben részt vettek. A Bibliában a migránsok nem hozták a maguk vallását, hanem alkalmazkodtak Isten népének a hitéhez.

Igenis voltak komoly megtérők is ebben az időben. Ráháb Jerikóból, Ruth Moábból, a gáti Ittaj és jó néhány más katona Dávid seregében, Ebed Melek, egy néger királyi szolga Jeremiás idején - hogy csak egy párat említsek. Isten népe a missziót soha nem adta fel, a pogányok felé hirdették a kegyelmet, hogy a bűn ítéletétől, ami biztos, hogy lesz, mert Isten igazságos bíró, Istenkegyelméhez jöjjenek, mert ő szerető Édesatya is egyben, aki hazavár minden hozzá térő tékozló gyermekét. Noé az utolsó pontig hirdette az igét, az életével mutatta, hogy komolyan kell venni az ítéletet és a kegyelmet, amit a bárka ábrázolt szemmel láthatólag. Ahogy Isten népeként erről most sem, ma sem mondhatunk le. Ma a bárka a gyülekezet, ami szemmel látható, ahová lehet jönni, és Isten kegyelme Jézusban van, ami a gyülekezetben hirdettetik újra és újra. Ahogy Noé, Mózes, Józsué, Dávid, Ézsaiás vagy Jeremiás, ezeknek a missziós lelkületű emberek idején sem voltak tömeges megtérések, most sem lesznek. Mondhatnák, hogy Noéra senki sem hallgatott. Ez azért nem egészen így van. Rajta kívül még heten mentek a bárkába, a családja, amely nem senki. Ha az Isten a lelkészi munkámra annyi áldást ad csak itt Beregújfaluban, hogy a családom hét tagja mind ott lesz az Úr Jézusnál, arra nem fogom mondani, hogy semmi. Ahogy te sem mondanád.

Kedden reggel, amikor elkezdtem ezzel az igével foglalkozni, a kananaeus asszony története volt soron, aki az ő leánykájáért könyörgött. Elvileg nagyon sok keresnivalója nem volt ott, mert az Úrnak, mint Messiásnak, elsősorban vagy körben az ő nemzetéért, az Izráeelért kellett munkálkodni. De ez az asszony ráérzett valamire, amit Jézus később adott parancsba, hogy a pogányok, az Izráelen kívüliek is csak az Úr Jézuson keresztül tudnak megszabadulni bűneik jogos büntetéséről, ami minden embernek alanyi jogon kijár az eredendő és a cselekedeti bűn miatt. De Isten olyan Isten, aki segít, aki nem gyönyörködik a bűnös ember halálában, ezért elküldi a kegyelmét, elrendeli az evangéliumot minden népnek és nemzetnek. Ez a kananeus asszony erre érzett rá. Számára, mint pogánynak, főníciainak, szintén van kegyelem az Istennél. Ezért jött Jézushoz, azért nem ment el, amikor az Úr elküldte, próbára téve az ő hitét. (Máté 15: 21- skk)

"Dicsérjétek, ti pogányok mind..." Van az Istennek népe a pogányok között. Ahogy a magyar is, a ruszin is, mind pogány nép. Aki nem zsidó, az mind pogány, de úgy a zsidó és a nem zsidó, mind kegyelmet találhat az Úr Jézus által. Ahogy most is. Istennek nincsenek lehetetlen esetek. Isten könnyen nem legyint, könnyen nem mond le, Isten az ő kegyelmét hirdetteti. Mi se mondjunk le senkiről. Hirdessük a kegyelmet, hogy bűneink jogos ítéletéből Jézus által van kiút, van megmenekedés. Mi ez a jogos ítélet? Az, ami az örök kárhozat-pokol mert a bűneinkkel egy örök isteni felség ellen lázadunk. Zsidók vagy pogányok, teljesen mindegy. Ahogy, addig míg valaki Jézus Krisztuson kívül van, teljesen mindegy, hogy milyen a vallása, vagy egyház nélküli. Teljesen mindegy, ez a pokolban senkit sem vigasztal. Csak itt takaróznak az ember, mintha Jézust lehetne vallási hovatartozással helyettesíteni. A vallásosságban bízni Jézus helyett pogányság, ahogy a saját magunk jóságában, érdemeiben bízni, az olyan, mintha egy fuldokló egy elképzelt mentőmellényt szorongatna mielőtt elsüllyed. Ilyen pogányság még az, amikor valaki saját magának él, a mának él, és meg nem térni akarását azzal bizonygatja, hogy a keresztyénekben is találhatunk hibát és kivetnivalót. Ez meg olyan, hogy a fuldokló azért nem akarja elfogadni a csónakból feléje nyúló kezet, mert a vízi mentő aznap nem borotválkozott, és a pólója sem piros, mert az amerikai filmekben azért mindig piros egy igazi úszómester egyenruhája.

A pogányok egyféleképpen dicsérhetik az Istent, ha megismerik, és személyes Megváltójuknak elfogadják az Úr Jézust. Lesznek pogányok, akik elutasítják mondvacsinált okok miatt, és lesznek, akik Istentől kegyelmet kapnak és elfogadják, magukba szállnak, mint a tékozló fiú és hazatérnek Istenhez. Így volt ez velünk is, és így lesz ez még sok más emberrel is.

Az igehirdetés első fele arról szólt, hogy a pogányok dicsérjék az Istent. Most a második felében arról szeretnék szólni, hogy miért dicsérjék? Azért mert, nagy az ő kegyelmessége, és az ő igazsága megmarad. Ez a megokolás. Mit jelent ez? Kinek jelent ez valamit? Miért olyan nagy dolog ez az Isten népe számára, hogy ezért Istent dicsérni soha meg nem kell szűnni, miért ez a mi legfőbb és legszentebb kötelességünk. 

Isten a pogányokat és a zsidókat örököstársaknak tekinti. Efézus 3: 6. Istent dicsérni joga és kötelessége mindkettőnek. Ebben egyek. Ahogy abban is, hogy dicsérni csak az tudja igazán, aki Istent megismerte és kegyelmét elfogadta. Aki Jézus által az örök kárhozatból megszabadult, aki megértette, hogy Jézus Isten igazsága, akire az Atya ránéz, és azt látja, hogy Jézus tökéletesen eleget tett mindenki bűnéért, aki benne hisz.

Istent dicsérni mindenkinek kötelessége, de tudni csak az tudja, aki már érti, aki már sajátjának vallja a kegyelmet és Jézust, aki Isten örökké megmaradó igazsága. Jézus a mi igazságunkká lett.

Isten a missziói parancsban világosan elmondja, hogy ezt az evangéliumot minden népnek hirdetni kell. Jeruzsálemből kiindulva a föld végső határáig. Minden embernek meg kell tudni, hogy Isten elvárja, hogy őt, mint Teremtőjét, Jézust, mint megváltóját tisztelje. Ez az ember életének az értelme. Minden ember erre nézve lett teremtve. Ez az emberi élet értelme, célja, beteljesülése, hogy Istent megismerje, szívből szeresse és tisztleje - ahogy erről a Heidelbergi Káté világosan tanít.

Róma 1o: 11-21 Ezért kell prédikálni az igét, hogy az emberek Istent megismerjék és segítségül hívják.

Hogy dicsérjék Istent mind a pogányok és az Izráel.

Meg fog mindenki térni? Nem.

Jeremiás 13: 1o-11. Valamikor még az egyház sem. De valamikor meg tömegek tértek meg, mint Ezsdrás, Nehémiás alatt vagy Péter és Pál munkálkodása alatt. Isten mikor kinek és hogy ad kegyelmet - ez más kérdés, ami nem teszi érvénytelenné az eredeti rendet és parancsot. Nem mindenki engedelmeskedik a parancsnak, hogy Istent mindenkinek tisztelni kell.

De ez nem is tartozik ránk. A tanítványok missziói parancsot kaptak. Máté 28: 18-2o. Ezt maximálisan betölteni az adott helyzetben és korban amennyire csak tudjuk. Ez a mi dolgunk. Isten ebből valamennyit megvalósít most, de eljön majd egy nap, amikor ez az ige teljesen beteljesül. Jelenések 7: 1-1o Isten országa és Isten tisztelete a maga helyén lesz, mindenre kiterjed, és tökéletesen fog működni. Ennek a rendnek a megvalósulása, Isten országa viszont itt kezdődik el. Ezért kell hirdetni, ezért kell Isten kegyelméről bizonyságot tenni. Isten pedig jónak lát hitet adni az ember szívébe, jónak látja magát megismertetni azokkal akik keresik, és valamikor azokkal is, akik nem keresik. Isten megismerteti magát az ő hirdetett igéjén keresztül. Emberek találják meg ma is bűneik bocsánatát, Jézusban az örök életet, és ezért csatlakoznak az őt tisztelőkhöz, akik dicsérjük az Urat.

Izrael Egyiptomban

Olvasandó:

1 Mózes 46

Elindula azért Izráel minden hozzá tartozóival és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az ő atyja Izsák Istenének.

És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.

És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged.

Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet.

Felkerekedék * azért Jákób Beérsebából, és elvivék Izráel fiai Jákóbot az ő atyjokat, és gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket a Faraó küldött vala érette.

És elvivék nyájaikat és szerzeményeiket, melyeket Kanaán földén szereztek vala, * és jutának Égyiptomba Jákób és minden vele levő magva.

Az ő fiait és fiainak fiait, az ő leányait, és fiainak leányait és minden vele levő magvát elvivé magával Égyiptomba.

Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, kik bementek Égyiptomba: Jákób és az ő fiai: Jákóbnak elsőszülötte Rúben.

Rúben fiai pedig: Khánokh, Pallu, Kheczrón, * Khármi.

Simeon * fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Czóhár és Saul a kanaáni asszonynak fia. 1 Mózes 46: 1-1o

Igehirdetés:

Egy család egyesülése és emigráció. Ilyenekről olvasunk itt a textusban. Mintha csak a mai helyzetekről íródott volna ez az ige, de ma itt nem ezekről lesz szó. Erről nem rég tanultunk az ige alapján.

Sokkal inkább arról szeretnék szólni, hogy Isten gyermeke mit tesz egy számára nem egészen világos helyzetben, amikor az események csak úgy pörögnek körülötte. Ahogy mi körülöttünk is. Hogy éli ezt meg egy keresztyén, mi az, ami ilyenkor lelki támaszt nyújthat?

Izrael úgy ment Egyiptomba, hogy Isten erre parancsot adott, ez egy hitből való döntés volt. Igei parancsra, nem vágyakozva, sőt tudva, hogy itt nehézségek várnak rá, itt is fog meghalni. Emlékezzünk arra, hogy vagy 2o évet távol élt a szülőföldjétől, a családjától, amikor Lábánnál szolgált. Ez az ember alig várta, hogy hazamenjen lakni a saját Istentől kapott és kijelölt hazájába. A hazába, mert abból csak egy van mindenkinek, és ez az ember szerette azt az egyet, főleg azután, hogy el kellett, hogy veszítse. Nem gondolom, hogy szívesen hagyta el az ígéret földjét, főleg nem Egyiptomért, ahol a nagyapja, Ábrahám is csúnyán megjárta, de ez egy igei döntés volt. 1 Mózes 12: 1-2 Isten ezt előre megmondta. De Jákób meg is kérdezte az Urat, nem úgy, mint Ábrahám annak idején. Isten odaküldi. Ott kell meghalnia, és az utódainak onnan kell kijönni. Kevesed magával ment le, és sokad magával jön majd fel, pontosabban az utódai.

Isten mégis úgy mondta, hogy megsokasítalak és felhozlak.

Miért nem úgy mondja, hogy a tőled leszármazottakat? Azért, mert a hívő gyermeke az ígéret gyermeke, mert Isten szövetséges Isten. Isten egyben látja a hívő embert és a gyermekét. Ez a szövetség tanítása, a református teológia legerősebb tanítása a predestináció után. Ez a Biblia tanítása.

Izráel tudta, hogy Isten ezt előre megmondta, hogy a fia ott nagy emberré lesz. Az álmok is ezt jelentették ki előre. József álmai.

Lássuk most a beérsebai megállót. Jákób istentiszteletet mutat itt be, mielőtt lemenne Egyiptomba. Egy félezer évre ez az egyetlen istentisztelet. Jákób kihasználja az utolsó lehetőséget, hogy az ígéret földjén istentiszteletet szenteljen. Ez azért mutat valamit a hívő hozzáállásból. Tulajdonképpen nekünk is ugyanúgy kell megbecsülnünk minden istentiszteletet. "Áron is megvegyétek az alkalmat..."

Ez a beérsebai istentisztelet szól még másról is. Félelem van benne, ettől az új úttól. Ahogy mielőttünk is folyamatosan új utakat és helyzeteket kreál a koronavírus adta karantén. Ahogy bennünk is van félelem ettől az egész újtól.

Egyiptomba Isten gyermeke félelemmel menjen le. Mi a világba mindig félelemmel menjünk és kellő óvatossággal, mi már a Sion, a Menny polgárai vagyunk. A zarándokok mindig kellő óvatossággal közelítsék meg a hiúság Városát és vásárát.

Mit jelentenek az Egyiptomba való lemenetelek. Itt és most a mi életünkben?

Lehet ez egy munkahely, lehet ez egy család, lehet ez egy szolgálat, egy feladat vagy a hétköznapok, amit hitetlen világban, emberek között kell megélni. De nem csak túlélni, hanem valóban megélni, valahogy a hitet megélni. Élni, dolgozni, de közben Istenre mutatni. Köztük járni, de nem szerintük.

Isten megvigasztalja, megerősíti Jákóbot, hogy ne féljen lemenni Józsefhez Egyiptomba.

Isten egyben bátorítja is, hogy ő lesz vele.

Isten Egyiptomban lesz? Ez furcsa nem? A Bibliában Egyiptom a bűn jelképe, és Isten ott lesz? Pontosan. Ott lesz az ő népével. Isten nincs Kánaánhoz kötve, ahogy egy városhoz vagy épülethez sem. Isten sátorlapok között lakott, nem egy helyhez van kötve.

Hogy van velünk Isten Egyiptomban?

Úgy, mert ő nincs a templomhoz kötve. Mi vagyunk a templom, és templommá lesz minden hely, ahol úgy élek, úgy dolgozok, úgy forgok, hogy az ott Isten dicsőségére legyen.

Akkor Isten ott van velem a világban? Igen.

Nem akárhol, csak ahová az ő parancsa szól.

De ott is az eszközök megtartásával. Mik ezek az eszközök? Ige, imádság, parancsok, ígéretek, reménység.

Bár néha oda viszi, de Isten Egyiptomban soha nem hagyja ott az ő gyermekét. Sem Izráelt, sem az Úr Jézust, sem téged. Kihoz onnan. Ideiglenes parancsok az egyiptomi utak. Visszahozza, felhozza, hazahozza mindig az övéit onnan. Felhozta Izráelt és felhozta Jézus is. Ahogy felhoz minket is. Mi csak átutazók, ideiglenes tartózkodási engedéllyel bírók vagyunk a világ Egyiptomában. Mi nem oda tartozunk, ez a világ nem a mi hazánk, és mi nem élhetünk ennek a világnak az értékrendje szerint. A keresztyénség nem szubkultúra, hanem párhuzamos és örök idő, nemzet, és helyzet fölötti, azoktól nem függő. Értékeink és törvényeink abszolútak, és kétségen felüliek, mint az az Úr Jézus, aki azokat a Bibliában, az ő tévedhetetlen és minden kétségen felüli írott szavában elrendelte.

A fiad fogja le a szemed - mondja Isten Jákóbnak. Atya és fia közötti kapcsolat. Ez kedves dolog volt, egyfajta jutalom. Bibliai rend. Valami olyan, ami egy idős ember szíve vágya volt, amiről tudott az Isten és csak Ő egyedül. Nincs olyan, hogy az öregről mindenki elfeledkezik. Isten nem feledkezik meg. Az a szem, amely olyan sokat sírt, mert nem láthatta Józsefet, most láthatja, sőt utolsó képe, erről a földi világról szeretett, elveszett, de megtalált fia, József volt. Ilyet csak Isten tud elgondolni, ahogy Isten ismeri egyedül a szív legtitkosabb, de előtte mégis kedves vágyait. Józsefé ez volt, mi a tied? A gyermekeddel kapcsolatban? Istennek van hatalma azokat megtenni ott és akkor, amikor Őszerinte ennek eljön az ideje. Jákóbnak most jött el, pedig de sokat sírt a fia miatt ez az idős édesapa. Ahogy te is, de ne feledd a Jákób Istene, a te Istened. Ez az Isten, aki maga is Édesatya, aki maga is sírt, és elfordította a tekintetét a Fia halála miatt, hogyne gondolna bele abba, amit egy földi szülő érez, gondol és imádságban tőle őszinte esedezéssel kér.

Ez egy meghitt és mély kapcsolat, ami Jákób és József között van. A sok év se tudta ezt kikezdeni.

Mennyire időt állóak a kapcsolataink? Mennyire hagyjuk, hogy a próbák kikezdjék a családi meg az egyházi kapcsolatainkat?

Nem szabad hagyni. Legyen számunka példaértékű az, ahogy Jákób és József szerették egymást.

Emlékeztet ez minket az Atya és a Fiú kapcsolatára.

Ez a kapcsolat a minta, amiből gyermek-szülő kapcsolat fel kell, hogy épüljön. Meg a többi is.

Hetvenen mentek fel. Isten azt mondta a népének, hogy nem azért választottalak, mert nagyobb vagy, hanem azért, mert szeretlek.

Hogy lehet ezt magunkra alkalmazni? Mire indít ez minket?

József kétszer utal arra, hogy Gósen földjén telepíti le a családját. József nem bízta a véletlenre, hogy az Isten népe hol telepedjen le. Ez soha nem mindegy. Ennek oka volt ám, méghozzá biblikus és jól átgondolt.

József Gósen földjén telepíti le a családját. Miért? Mert nem akarja, hogy az Egyiptomiak kultúráját és életstílusát eltanulják. Miért nem?

Azért mert az Isten népe nem tanulhatja el a kígyó népének életét és hitét.

Biblikus szeparáció ez. Ez egy nélkülözhetetlen eszköz a hívő nép fennmaradásához. Noé idején az óriások születése előtt a hívő vonal, Isten fiai ezt adták fel, amikor a világ lányait, a hitetlen és istentelen emberiséggel összeházasodtak. Ezek nem angyalok voltak, mert Jézus is azt mondta, hogy az angyalok nem házasodnak. Ezek a hívők voltak, Énók és Matuzsálem vonala. A szent nép, amely feladta azt az egyetlen egy dolgot, ami őt minden mástól értékesebbé tette: a szentséget. Ezzel megszűnt az egyház, mert megszűnt a biblikus szeparáció, pontosabb egy családra redukálódott az egyház, mert Istennek volt egy fia, aki nem házasodott és nem keveredett a világ lányaival és népével. Ez Noé volt és bolondnak is nézték miatta.

Izráel népe elszeparálódva volt Egyiptomba, utálták a birkapásztorokat, és már a szagról megismerték, hogy ide nem, Gósen földjére nem. Nem hogy házasodni velük, de még látni sem bírták a pásztornépet. Isten így óvta meg a népét. A parókát hordó, szemüket festő piperkőc egyiptomiak nem bírták elviselni a pásztornépet.

Kálvin János genfi reformátorunk jegyzi meg, hogy Isten azonnal eltávolította a kánaániak közül az ő népét, mihelyst a 11 pátriárka és egyes gyermekeik onnan házasodtak, nehogy a komaság, sógorság végleg összekeverje őket a világgal. Isten pont úgy óvja meg Gósen földjén is az ő népét.

Mi hogy vagyunk Egyiptomban? A világban?

Úgy, hogy magunknak megteremtjük a Gósen földjét, egy kis szigetet, ahol Isten népeként élünk. Ott vagyunk, hatunk a világra, de a világ ne hasson ránk. A hajó a vízbe merül, mert ez a megmaradás és az élet, de a víz ne merüljön bele a hajóba, mert az a pusztulás, az élet vége.

Őskeresztyén szimbólum és egyben nagy bibliai igazság ez.

Isten Egyiptomban neveli fel és növel meg szám szerint a népét.

Istennek igenis határozottan van humorérzéke. A kígyó népével, a konkurenciával nevelteti fel, mind az Izráelt, Mózest, mind az Úr Jézust, aki egyen-egyenként is a maguk helyén a kígyó fejére taposnak.

Na, ilyet is csak Isten tud kigondolni, csak ő engedheti meg magának, hogy népe számára jót hozzon ki, még a nyomorúságból is, amit megenged, ha ő azt úgy látja jónak.

Lehet ilyen szerepe is a világi próbáknak. A korona hozhat ki jót az egyházi életből? Jó kérdés ez, amiről tegnap beszélgettem a presbiterünkkel az ige alapján. A válasz pedig egy határozott vastag és aláhúzott, igével alátámasztott IGEN.

A legjobban Izráel a legnagyobb próbák között tudott imádkozni. Nemzeti megtérések. És az Úr szabadító kegyelmét, akár a tíz csapás csodáját, akár a kivonulás csodáját próbák és nyomorúságok között látták. Izráel próbák, nyomorúságok, csodák és szabadítások között született, ahogy a mi gyülekezetünk is. Izráel ugyanilyen körülmények között újult meg, ahogy a mi gyülekezetünk is. Most is. Én hiszem és vallom, hogy ez a gyülekezet lelkileg ennyire egy, ennyire egymást szereti, mint most, nem volt a 2oo6-os Reformáció és biblikus szeparáció óta, ami egyben a gyülekezetünk megszületése is volt.

Isten a nyomorúságot nem véletlenül engedi meg. A koronát sem.

Minden egyház megújul, néha ehhez próba kell, mert különben mellékes dolgokra adjuk magunkat, és önmagunk körül forgók leszünk. Öncélú egyház, az Isten kezében tökéletesen alkalmatlan és felesleges. Ahogy valaki egyszer azt írta a Facebookra, hogy az a gyülekezet, amely missziót nem végez, maga is arra szorul, hogy rajta missziót végezzenek. Az egyház folyamatosan megújul, ez reformátori alapelv.

A próba idején a megújulás lehetőségét kell látnunk és arra is kell törekedni, nem a megszorítások miatt kell siránkozni, mint a kisgyermek, akinek elvették a játékát.

A megújulás az ige alapján van, amikor az egyház még komolyabba veszi, hogy mit mond az Isten, mi a parancs, mi az irány, mi a feladat. Jákób tulajdonképpen ezt tette Beérsebában az oltár mellett. Ábrahám és Izsák Istenéhez fordult, ahogy ezt látta Ábrahám és Izsák életéből, mert a jelen kor problémái nem tudnak megoldódni őseink Istene nélkül. Aki eleinket átsegített két világégésen és számos diktatúrán, az most ne tudna minket megtartani? Meg tud. Ez nem kérdés.

Az, aki Egyiptommal, a Sátán, a kígyó országával nevelteti fel kétszer is a fiát, az egyértelműen bármit megtehet. Itt rajta kívül nincs úr, nincs ország és nincs hatalom. Aki a Miatyánkot szokta mondani, ezt nagyon is jól tudja.

Jákób hozzá fordult, mi hozzá fordulunk, és úgy indulunk az úton tovább.

Ez az Isten az az Isten, aki ott volt a tanítványokkal a viharban és arra biztatta őket, ne féljetek, ti kicsinyhitűek. Ne féljetek, ti kicsinyhitűek, hát nem az Úr Jézus az, aki ott van a kis életetek és gyülekezetek hajóján? De igen, vele nem kell félnünk. Ámen

Keresztyén természetjáró - minden nyáron egy alkalommal úszni megyünk

Szeretem az URat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.2Mivel felém fordította fülét, őt hívom segítségül egész életemben.3Körülvettek a halál kötelei, és a Seol szorongattatása támadt rám, nyomorúságba és ínségbe jutottam.4És az ÚR nevét hívtam segítségül: Kérlek, URam, szabadítsd meg lelkemet!5Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk.6Megőrzi az ÚR az együgyűeket; elesett voltam, és megszabadított engem.7Lelkem, nyugodj meg újra, mert az ÚR jót tett veled!8Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, szememet a könnyhullatástól és lábamat az eleséstől,9az ÚR arca előtt fogok járni az élők földén.10Hittem, azért szóltam; noha igen megalázott vagyok.11Csüggedésemben ezt mondtam: Minden ember hazug.12Mivel fizessek az ÚRnak minden hozzám való jótéteményéért?13Fölemelem a szabadulásért való poharat, és az ÚR nevét hívom segítségül.14Az ÚRnak tett fogadalmaimat megadom egész népe előtt.15Az ÚR szeme előtt drága kegyeseinek halála.16Ó, URam, én a te szolgád vagyok, szolgálólányod fia: te oldoztad ki köteleimet.17Neked áldozom hálaáldozattal, és az ÚR nevét hívom segítségül.18Az ÚRnak tett fogadalmaimat megadom egész népe előtt,19az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat! 

Szeretem az Urat, mert -ez egy szerelmi vallomás... Szeretem az Urat, mert.... - ez egy megosztott bizonyságtétel.

Ezért segítségül hívom őt, egész életemben - ez pedig egy szent elhatározás.

"Nyomorúságban és bánatban vagyok... körülfontak a halál kötelei, ezért az Úr nevét hívom segítségül: Kérlek, Uram, szabadíts meg az én lelkemet"

Ez egy feljegyzett és fennmaradt imádság. Egy 3ooo éves imádság, egy konkrét élethelyzetből, amikor az Isten kiutat adott egy halál közeli igen nyomorult helyzetben az ő szolgájának.

Milyennek találjuk ezt az imádságot?

Rövid, de mégis benne van a lényeg. Hasonló a vámszedő imájához. Elég egy rövid, de hittel elmondott ima. A lényeg benne van. Isten nem olyan, mint a bálványok, akinek van fülük, de nem hallanak. Ő meghallja és meg is érti.

"Körülfontak a halál kötelei..." Mik lehettek ezek ott? Mik voltak vagy mik lehetnek ezek a mi életünkben? Miért pont a halál köteleinek mondja az őt ért próbákat?

Talán olyan komoly következménnyel járhat egy nyomorúság az életünkben? Talán egy halálos betegség volt kilátásban? Talán el is ért, mint Jóbot?

Kinek volt ilyen tapasztalata?

Zsoltárok 116:5 Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk.

Zsoltárok 116:6 Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.

Zsoltárok 116:7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!

Ki az együgyű? Mit jelent ez? Egyszerűséget, hitet, akinek igazából egy ügy, a Krisztusé a fontos?

Egy szép zsoltár egy imameghallgatási emlék. Volt-e ilyen? Amihez kötjük, ami emlékeztet, hogy Isten ebben és ebben meghallgatott. Akár egy betegség, akár egy olyan helyzet, ami hitbeli megtapasztalás: egy szolgálat, egy lelki nehézség, mondjuk szeretni, bátorítani, felemelni valakit, akit nehéz...

Zsoltárok 116:12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

Zsoltárok 116:13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Zsoltárok 116:14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

Filippi 1: 19

Üdvösségemre válik, valahogy a lelkiekben használ, épít, erősít, a javamra válik. A szabadulás poharát az tudja felvenni, aki előbb hittel el tudja venni a keserűség vagy próba poharát. Aki az egyiket Isten kezéből veszi, az a másikat is.

A szabadulás pohara lehet italáldozat hálából, de lehet egy hittel elmondott ünnepi köszöntő mondjuk egy megbékélési áldozati lakomán. A békeáldozatot nem a papok, hanem a nagy család fogyasztotta el, ezt az egyet, mert ez a közösség építésére szolgált tudatosan.

Az igehirdetés és hanganyaga meghallgatható itt:

https://drive.google.com/file/d/18RvvRRJWgi2HanrMrOj_0suj_4Ib4wXa/view?usp=sharing

A képen Keresztyén Természetjárós foglalkozást láthatunk

József, mint erős és bátor szívű

Lekció: 1 Mózes 39

Textus: Zsoltárok 27: 14

"Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban."

József történetét vesszük a napokban...

A hónapos igénknek csodálatosan hű illusztrációja. Ahogy bátor volt, mert az Úrban reménykedett, vele volt az Úr, ezért áldássá lett az, amihez hozzáfogott. József, Józsué, Mózes és Dávid. Bátor hősök mind, és egyben közösségi emberek mind. nem csak magukat építették, hanem a közösséget, és meg volt a külvilággal is a kapcsolat, mentettek ott és azt, amit és akit tudtak. József életét jó ilyen szempontból is látni, mert nem csak a gyülekezet nélküli, de a gyülekezetben lévő, és mégis tudatosan szolgálni nem akaró keresztyénség is a hívő élet koronavírusa lett.

Józseffel vele volt az Úr, mert az Úrnak terve volt az életével, ahogy van a tiéddel és az enyémmel is. Bár a fordulatok érthetetlenek, és a kanyarok beláthatatlanná teszik a következő életútszakaszt. Pont, ahogy most is, a mi időnkben. De ettől még az életautó célhoz ér, mert pontosan dolgozik a gépezett legkisebb része is, és biztos kéz tartja a Gondviselés kormányát. Isten tervei célhoz érnek. Egy ember és egy család, ez volt maga az egyház ebben a korban. És ezért az egy emberért, családért, gyülekezetért Isten haptákba állítja a fáraót, a vezetőséget, egész Egyiptomot a legkisebb emberig. Mindenkinek fel kell vonulni, mindenkinek térdet kell hajtani Isten predestinációs tervei és tökéletes akarata előtt. Mert ez a terv a kegyelem terve az ő népe számára.

1 József, mint erős és bátor szívű

A kút mélységéből egy egyiptomi uradalom gondnoki magasságáig

Lelkileg magasan, még akkor is, ha rabszolgaként mélyen alázták minden nap, mint valami élvezeti cikkre tekintettek. Aztán ártatlanul börtönbe zárták. Igazából ő szabad ember volt, az őt vádlók voltak a rabok.

Ott is áldás lett, mert az Úr vele volt. Mert ő ott is, a börtön mélyén, a rabruha mögött is az Úr szolgálja volt. Nem számított a díszlet, míg a lényeg a helyén volt.

Szerdán és csütörtökön vettük a 115-ös zsoltárt: "Nem nekünk Uram, hanem a te nevednek adj dicsőséget." "Nem a halottak dicsérik az Istent." Az Istennel való foglalkozás, Isten tisztelete és megdicsőítése legfőbb ideje a mi életünk. A dicsőség az Istené. Nem számít, hogy milyen a körülmény, nem számít, hogy milyen az eredmény, a siker. Nem a mi sikerünk a fontos, mert a világ csak ezen görcsöl, és ezzel is önmagát bálványimádja. Nekünk Isten dicsősége a fontos, nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem a te nevednek..." Nem véletlenül volt ez a zsoltár annyi sok keresztyén vezető győzelmi hálaimája, mint például William Wilberforcé, aki anglia miniszterelnökeként a rabszolgaság felszabadításában aratott győzelmet, de saját bevallása szerint nem ő, hanem Isten győzött.

Ahogy így van ez a József életében.

A kútban, a rabszolgapiacon, a csábító úrnő, és a mindeneket rábízó gazda, a fáraó udvara, vagy éppen az előtte hanyagul feledékeny főpohárnok késlekedése mögött. Mindenütt ott volt az Isten, aki győzött.

Isten által volt József erős és bátor szívű. Isten által lehetsz te is az, csak reménykedj az Úrban.

Szerdán és csütörtökön tanultunk erről a reményről. Ami nem más, mint hogy a jövőre nézve számolok azzal az Istennel, megbízok abban az Istenben, aki engem annyira szeretet, hogy magát megalázva Fiát értem adta. Aki ebben szeret, aki ebben törődik, hogy ne tenné sokkal kisebb dolgokban is. Én nem emberi vagy politikai erőkkel, nem gerincesebb és gerinctelenebb politikai vezetőkkel, hanem az értem a Fiát sem kímélő szerető Istennel számolok a jövőmre nézve. Istenben vagyok erős és bátor szívű. Amíg Istent szolgálom, addig vagyok erős és bátor szívű. Változhat a helyszín és a körülmény, de a lényeg nem. Ez a lényeg megtart, amikor elkeseredhetnék a gödör és a börtön mélyén. Ez a lényeg megtart, amikor elszédülhetnék az elért eredmények magasságában. Mert a lényeg, maga az Isten, akiben reményem vetem, akire életem felépítem. Belesimulok Isten tervében, ettől vagyok erős és bátor.

2 József és a felesége

Itt nem arról szeretnénk szólni, hogy pogány lányt vett el. Itt nem volt kit vagy mást elvenni, ahogy a többi testvérnek sem, de ettől még igaz, hogy Isten népe az Úrban házasodjon. Ez a kivétel, ami erősíti a szabályt.

József és a főnemesi lány házassága az Úr Jézus és az egyház, az ő jegyesének a kapcsolata.

Ezt azért jó látni, mert ez is erősíti a mi reményünket. Hogy kik vagyunk és mit tartogat nekünk a mi Urunk, az segít megérteni, hogy minden okunk megvan arra, hogy erős és bátor szívűek legyünk.

József felemeltetett és feleségül kapott egy úri lányt, egy igazi főnemest. Ez a lány nem akkor ment hozzá, amikor a börtönben volt, és nem is akkor, amikor a rabszolgapiacon árulták, mint valami jószágot.

Ahogy az egyház és a Krisztus, a bibliai szóhasználatva élve a mennyasszony és a vőlegény egyesülése is nemes és magas rendű, emelkedett.

Jelenleg a Krisztus megdicsőült állapotban van, mint vőlegény, az egyház egyik fele megdicsőült és mennyei, a másik fele itt a földön harcoló és sokszor megalázott, de mégsem alávaló. Legfeljebb az, aki azon ügyködik, hogy Krisztus egyháza, azon belül ez a kis nyáj megaláztasson.

Egyszer az Úr Jézus felvisz magához minket. Ott leszünk vele. A mennyasszony és a vőlegény boldog egyesülés, viszontlátás örömében lesz.

De ez nem csak egyszer történik meg. Kicsiben, mint egy mennyei előízként itt van ez már most is.

Amikor a mennyei Urunkhoz jövünk, akár csendességben, akár istentiszteleten, akár úrvacsorában, akkor mi emelkedett, és nemes, magas rangú és értékű együttlétben, örömben és kapcsolatban részesülünk, mert soha nem szabad elfelednünk, hogy ki nekünk a mi Urunk, és ki vagyunk mi őneki. Ő a mi Józsefünk, és mi vagyunk számára a főpap lánya. Egy főnemesi pár, az ország élén. Krisztus Urunk, és az ő egyháza, azon belül ez a kis maroknyi újfalusi gyülekezet nem semmi és nem akárki. Bár ezt a világ nem látja rajtunk, sokszor úgy van, ahogy a csütörtöki zsoltár tanította, hogy állandóan lesnek, hogy mikor mondhatják már nekünk, na hol van a te Istened, most mutasd meg, most segítsen, ugye most nincs sehol?

Dávid a 115-ös zsoltárban azt felelte erre, hogy a mi Istenünk a mennyben van és megtesz mindent, amit akar.

Amikor az Úr Jézushoz jövünk, akkor egy kicsit mi is a mennyben vagyunk, legalább is egy kis részt átélünk belőle. Mi vagyunk az ő kedvese, az ő drágája és egyetlene. Na ezt, már nem tudják magukról elmondani, akik mocskolják ezt a kis gyülekezetet és magunkat valamiknek próbálják beállítani.

Igen, mi az ő kedvese vagyunk, akivel ő boldog örömmel egyesül akár a szent vacsorában, akár az istentiszteleten, akár a beregi vagy az újfalusi bibliaóránkon, akár az otthoni kis csendességünkben vagy családi áhítatunkon.

József és a felesége akkor lettek egymásé, amikor József a csúcsra került. Mi mindig ott vagyunk, mert Krisztus Urunk drága haláláért, minden a miénk lett, Ő a miénk, mi pedig az övé. Királyi menyegző minden alkalom, ahol én a Krisztusommal lehetek. Királyi mennyegzőn voltam Beregen szerdán, és csütörtökön itt Beregújfaluban, és királyi menyegzőn vagyok itt most veletek noha a jelenlegi törvények miatt három turnusban van az istentisztelet. Volt, amikor vasárnapi négyben volt, meg heti hétben volt, de az akkor is királyi menyegző volt, mert minden alkalom egy dicső és királyi együttlét, a mi megdicsőült Urunkkal.

Miért kell ezt újra látnunk? Azért mert ez a hónapos igénk, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban. Január elsején a Józsué életét vettük, eltelt egy félév, most a Józsefét. De mind a két élet arra biztat, hogy lehet és megéri az Úrban bízni, vele élni, tőle elfogadni dolgokat, vele csatákat harcolni meg, nem csak a harcmezőkön, hanem ott is, amikor a saját hittestvérnek azt kell mondani, hogy hányjátok el a bálványokat, szolgáljátok az Istent, de ha nem tennétek is, tudjátok meg, hogy én és az házam népe az Urat szolgáljuk. Ehhez is bátor szív és sok-sok erő kellett.

Ahogy most is vannak nehézségek, kívül és belül, de mégis van okunk erőt és bátorságot meríteni, mert Isten velünk van, mert Krisztus a miénk, mi pedig az övé. Menyasszony és vőlegény. Semmihez sem fogható egység, semmihez sem hasonlítható bensőséges kapcsolat, a szeretet megosztva, ahogy senki mással. Ez a vőlegény és a mennyasszony kapcsolata, ez a Krisztus és az egyház kapcsolata, ez az, ami erőt és bátorságot ad egy olyan időben, amikor sok erőre és bátorságra van szükség.

"Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban."

Két reménykedés közé ékelődik egy erő. Mert az erő azoké, akik az Úrban reménykednek. Nem a sikerekben, nem a külsőben, nem az elismertségben, nem abban, hogy "minden úgy lesz, ahogy én akarom vagy nem lesz sehogy" önző és világias gondolkodásban, ami konkolyként nő nem egyszer még Isten egyházában is. Hanem az erő azoké, akik az Úrban reménykednek. Ez van a kezdetben, ez van a végén a dolgoknak, ez adja meg a keretet. Isten, aki velem van, ő meg tud tartani, meg tud áldani, vele még az is áldás lesz, ha rabszolgamunkát végzek vagy börtönben szolgálok. Vele minden áldás, és nélküle értelmetlen üresjárat.

József a családban is belesimul Isten tervébe. József viszi áldani a fiúkat, és nem az annya a bálványokhoz, tehát a felesége igazodott, ahogy a családi rend is az Istenhez. József magatartása példát hagyott Izráel történetében, mert 4oo év után is segítségül hívják az Urat, és ennek az alapjait József rakta le. Magukkal is vitték a csontjait, mert nyomot hagyott az életükben József élete és munkássága.

3 Harmadjára nézzük meg Józsefet a testvérei előtt

József itt is erős és bátor szívű. Isten elébe hozta a testvéreit, azokat, akik bántást és nyomorúságot okoztak neki. Lehetett volna benne tüske vagy bántódás, de ő nem erre nézett. Sőt arra nézet, hogy mindezt Isten rendezte így tudatosan.

"De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa."

Isten minket nem arra rendelt, hogy bántsuk a testvérünket és nem is arra, hogy akaratunkat rájuk erőltessük, hanem arra, hogy az életükre, a javukra és a megtartatásukra legyünk. Ha lehet lelkileg is, de ha nem, akkor fizikailag is, mint ahogy ezt József életén és gondolkodásán látjuk.

Ez fontos látnunk, mert a világ arra tanít, hogy csak neked legyen jó, a másik ember nem a szereted tárgya, hanem potenciális veszélyforrás, tarts a távolságot, közel ne engedd, ha közelít hozzád vagy a házadba, akkor toloncold ki, taszigáld ki, mert itt csak te vagy a fontos, más senki nem számít. A másik, ami az önző gondolkodást elősegíti, az a karaténra leszűkített internetes tanítások, amiről már volt szó egy párszor.

József saját magán és saját családján túl azért odafigyelt sok emberre.

Nem a palotáját, nem gyermekei karrierjét, jólneveltségét vagy legalább is egy tökéletes kispolgári idill látszatát akarta fentartani hívő emberként, hanem megpróbálta az életét egy nagyobb összefüggésben látni, és felhasználni. A József kérdése, hogy Isten hol és kinek a javára tud engem felhasználni. A József kérdése, hogy Isten kezében eszköz vagyok, nem magam körül kell forgolódnom, nem kell egy önző világi vagy egy önző keresztyén életet élni, ami csak önmagában tud gondolkodni. József úgy gondolkodott, mint az Úr Jézus. Ezért volt erős és bátor szívű.

Ezt látjuk az Úr Jézus életén. Ő nem azért jött, hogy önmaga körül forogjon és a családilag egy csendes jól nevelt és jólszituált kispolgári felállást közvetítsen, mint életstílust.

Ez lenne a cél, hogy az önző, önmagam körül való forgásból önzetlen szolgáló keresztyén legyek.

Jézusnak nem volt sem szép sem csúnya háza, nem volt parkja, sem kertes, sem autó-, Jézus azért jött, hogy téged, engem és még nagyon sokakat megmentsen. Nem a mélyszegénységből, nem a falusi paraszti életformától, nem ezektől a múló külső dolgoktól, hanem a bűneid következményétől az örök kárhozattól. Jézus nem azért jött, hogy a falu díszpolgárai közül legyél egy, hanem azért, hogy a menny örök polgárjogát nyerd meg az ő halálába vetett hit által egyedül kegyelemből.

Ez lenne a cél, hogy szolgáló emberek és szolgáló egyház legyünk. Tudatosan nem öncélú, hanem olyan, amelyen keresztül Isten másokat tart meg.

Isten ma minket arra tanít, hogy ne nélküle, hanem vele éljünk, mint József, aki az értünk megaláztatott és a mi javunkra felmagasztaltatott Krisztus tökéletes előképe. Ámen

Elhangzott:

Beregújfaluban,

2o2o. június 14-n.

Hirdetés:

Szeretettel köszöntjük születésnapja alkalmából: Mondik Mártikát,

Jelenleg nincs változás Kárpátalját illetőleg a törvényben, ezért ehhez igazodva 3 részben lesz az úrnapi istentisztelet a továbbiakban is.

A szerda esti, csütörtök esti és vasárnap esti alkalmak nem haladják meg a törvényben előírt létszámot, azért azokat nem osztjuk fel.

Szerdán és csütörtökön a 116-os zsoltárral foglalkozunk, vasárnap este a Heidelbergi Káté Teremtés és bűnesetre vonatkozó tanításait.

Az esti alkalmak 19: oo-i kezdettel lesznek, ahogy a múlt héten is.

Imádságainkban emlékezzünk meg kórházi és fekvő betegjeinkről, ahogy a gyászolókról is, akik a múlt héten temették idős, súlyos beteg nagymamájukat. Az Úr adjon vigasztalást a számukra.

A mai nap kerül sor a Kátévizsga második részére. Roland vizsgázik az első év anyagából.

A kép a gyülekezeti ház udvarát ábrázolja. 

Az Istentől küldött ember

Máté 11: 1-11 János 1: 6

A napokban Keresztelő Jánosról szólt az ige az Újszövetség szerint.

Először is, hogy milyen az ő szolgálata? Nem az ő saját személye a fontos, hanem a hirdetett ige. Ez az Istennek a hatalma.

János tanítványokat küldött Jézushoz. Az üzenetükben bizonytalanság volt Jézus személyét illetően. Hogy János vagy az odaküldött tanítványoknak volt szükségük a hitbeli megerősítésre, már nem tudjuk meg, de azt igen, hogy amikor valaki Jézus személyét vagy elvégzett váltságát illetően bizonytalankodik, akkor a legjobb az illetőt Jézushoz küldeni. Lehet persze nagy neveket idézni, hogy ez meg az ezzel kapcsolatban ezt meg azt mondta. Azt mondom, hogy még is az a biblikus, hogy az Úr Jézushoz megyünk, és tőle kérjük, hogy adjon meggyőződést Szentlelke és igéje által.

"Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János, ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról."

Az első pont, amit Jánossal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ő istentől küldött ember volt, ezt mondja róla az ige. Sokszor úgy gondoljuk, hogy ez a szó csak nagy igehirdetőkre igaz, pedig ez ránk éppen úgy igaz.

Hadd olvassak fel egy Joó Sándor idézetet ezzel kapcsolatban, amit a Halálból életbe című kötete 2o-as oldalán olvashatunk történetesen Keresztelő Jánosról van szó ebben az igehirdetésben:

"Istentől küldött emberek vagyunk mindnyájan! Te is, én is, és éppen úgy meghatározott feladat van ránk bízva, mint Mózesre, Ezékielre, Pálra vagy Jánosra. Csak az a kérdés, hogy mit élünk meg Istennek abból a gondolatából, amit felőlünk elgondolt akkor, amikor megteremtett bennünket és ideküldött? Meg az a nagy kérdés, hogy tényleg azt tesszük-e ebben a világban, amit Ő akar elvégeztetni? Olyan kérdések ezek, amiket nagyon meg kellene egyszer becsületesen válaszolnunk, mert utunk végén be kell számolnunk Istennek arról, hogy miként teljesítettük a missziónkat, küldetésünket? Minden élet elrontott életté válik, amely nem igyekszik belehelyezkedni, belealkalmazkodni ebbe a küldetésbe, amelyet Isten szabott meg a számára, amelynek elvégzésére Isten küldötte a világba. Te megtaláltad-e már a speciális missziódat?" Ezzel a kérdéssel ér véget az idézet.

Erre a kérdése ma is válaszolni kell, neked és nekem is. Mert nem csak János, de mi mindannyian Istentől küldött emberek vagyunk.

Mire? Ugyanarra, hogy Jézusról bizonyságot tegyünk, hogy Jézus számára a szívekbe vagy szívekhez utat készítsünk, hogy átéljük, amit János így mondott Jézusról: "Néki növekedni kell, nekem pedig alább szállanom." János 3: 3o

Az igehirdetés második pontjában kitérnénk arra, hogy János és Jézus, hogy beszélt egymásról. A magyar embernek egyik gyenge pontja, hogy ahogyan beszélünk egymásról. Főleg kritikus helyzetekben, mint az akkor ott és ez ekkor itt. Nem mondhatjuk, hogy az egyébként nagyon értékes és jó gondolkodású magyar ember sokat veszít közösségileg és nemzetileg azon, hogy irigykedünk, kipletykáljuk egymást és bántjuk egymás baj esetén, ahelyett, hogy összefognánk. Keresztyénként nem mondhatjuk el, hogy ez ránk nem hat, mert hat. De ha van hatás, akkor kell, hogy legyen ellenhatás is, hogy a dolgok minimum egyensúlyba legyenek, de ha lehetséges, akkor a krisztusi kerüljön túlsúlyba, és döntő, meghatározó pozícióba. Mi lehet a rosszra ellenhatás, ellensúly?

Ami minket táplál, erősít és előre segít, az mindig Isten igéje.

Figyeljük meg, hogy Keresztelő János mit mond Jézusról, amikor a Jézus sikerei miatt irigységre indult tanítványok megkeresték Jánost: János 3: 22-3o

János szavai szerint ő a vőlegény barátja, aki örvendezve örül, amikor hallja, hogy mi van a vőlegénnyel. Innen is érthetjük, hogy Jézus elmondta, hogy az írások beteljesednek, János pedig ennek kétségtelenül örült. Vagy ott van, amikor az egyház kémeket küldött Jánosra, mert egyes papok Jeruzsálembe tudni akarták, hogy mi folyik a Jordán vizén túl János körül.

Ezeknek mondja János a János 1: 27-ben, hogy még a saruja szíját sem vagyok méltó megoldani.

Gondold magad abba a helyzetbe, hogy valaki megkeres a faluból, és elkezdi mocskolni a lelkészt, a bírót, az orvost. Biztos találkoztunk már ilyennel a mi kis falunkban. Amikor azt várja tőled, hogy azt mond, hogy persze az a Lajos, meg a Zoli, hogy a többiről ne is beszéljek...

És akkor ezt válaszolod neki, hogy tudod, testvér, ezek az emberek tőlem különbek, nem hogy rosszat nem tudok mondani, de még a cipője fűzőjét sem vagyok méltó kibontani egyiknek sem. Főleg azért nem, mert az én Uram, a Jézus Krisztus, aki értem meghalt, ezt tanítja nekem az ő tévedhetetlen és semmihez nem fogható igéjében, a Bibliában. Na, ezek azok a helyzetek, amikor leesik az áll, elakad a hang, és megdicsőül az Isten. Csak így, nemes egyszerűséggel.

János, amikor nyilvánosság előtt volt, megvallotta, hogy Jézus milyen nagyszerű valaki. Akkor Jézus még nem volt nyilvánosság előtt. Most a helyzet pontosan megfordult. János börtönben, de Jézus megvallja a nyilvánosság előtt, hogy milyen egy nagyszerű valaki ez a János.

Ő a követe, ő az, aki nagyobb a prófétáknál, mert egy ószövetségi próféta sem látott vagy tudott többet Jézusról, mint János.

Jézus elmondja a tömegnek, hogy mit látni mentetek ki, szélingatta nádszálat.

Pontosan ezt akarták látni. Pontosan azt akarták látni, hogy János nem húz újat Heródessel és visszavonja, hogy a király paráznaságban él. A tömeg pontosan azt akarta, de János nem ez volt. Ő kiáll az ige mellett, még akkor is, ha ez nem kevesebb dologba kerül, mint a szabadságába és az életébe. János szilárd volt, ő nem volt nádszál, csak ezt akarták benne látni.

Mert az ember mindig azt akarja látni a másikban, azt a bűnt, amiben önmaga is sáros.

Nekem például visszatérő prédikációs témám, hogy nem lehet úgy egy gyülekezetbe tartozni, egy faluban, hogy 14 évig nem látom a másik házát belülről. Ez igaz is. De Isten a héten ennek az igének kapcsán rávezetett, hogy én nem vagyok sáros ebben a kérdésben? Eleget látogatok? Nem ezért prédikálok róla újra meg újra? A válasz egy határozott igen. Amivel nem vagyok kibékülve a saját életemben, az zavar a máséban is.

Nem János, hanem a nép volt a szélingatta nádszál. Jézus pedig megvédi János becsületét, hogy ő még egy prófétánál is nagyobb.

A kérdés, hogy Jézus kibeszélte Jánost hátmegett? A válasz igen, vannak esetek, amikor ki kell beszélni, pontosabban meg kell beszélni, hogy ki az én testvérem, ki az én hittestvérem, az én családtagom, és vannak, akiknek meg kell magyarázni, hogy miért tévednek, amikor Isten gyermekét bántani vagy mocskolni akarják.

Ennek az igének a puritán írásmagyarázata az, hogy Jézus megbizonyította, hogy Jánosnál a prédikáció, a ruházat, az életkörülmény és a életvitel pontosan megegyezett. (Matthew Henry Comm. Colume V, p 151) Puszta, teveszőrruha, prófétai beszéd, nekem alábbszállanom, a Krisztusnak felemelkedni. Jánosnál a szó, a tett, és az életvitel tökéletesen fedte egymást. Erre senki nem tudott mondani semmit. Jézus pedig erre rámutatott.

Kálvin rámutat, hogy a szolgálati területe a puszta. Mi lehet a puszta? A puszta lehet lelki értelemben a világ vagy benne az ember, aki elidegenült Istentől, ezeket kell keresni. A puszta lehet az egyház, ahol keresem azt, aki rászorul és segítek neki, amiben rászorul. A pusztában vannak nehézségek, forróság, szárasság, ahogy a mi életünkben is vannak nehézségek vagy az egyházi életünkben is.

Ez egy modern karizmatikus tévelygés, hogy aki keresztyén vagy keresztyén egyház, az csak oázis lehet, csak Dubáj. Ott soha nem lehet gond, nehézség, puszta.

Keresztelő János rámutat Jézusra, és nekünk is rá kell mutatni Jézusra. Ez a keresztyén öntudat, egyben életforma, hogy amiben tudok és ahogyan tudok szolgálok. Jézusra mutatok.

Keresztelő János egyengette az utat. Mi ez lelki értelemben? Van egy néhány bűn, amit nem könnyű legyőzni. Ilyen a büszkeség vagy a kivagyiság, az önzés meg az önszeretet, valamint az önigazultság, amikor az ember csak magát akarja igazolni. Ez megtalálható az egyházban és egyben a világban is. ez a puszta állapot, mert ezek nagy akadályai annak, hogy az ember meghallja az igét.

Hogy lehet ezeket elegyengetni? Például egy keresztyén ember életében? Egy gyülekezet életében?

Mindenképpen jó, ha az ember veszi az igét, könyörög és hagyja, hogy a Lélek munkálkodjon, amikor tudatosan az igére figyelek, amikor tudatosan azt meg akarom élni.

Ezek a bűnök hegyek, de vannak völgyek is, amit fel kell tölteni. Ilyen a harag vagy a tüskéknek a hordozása. Itt is az ige, az ami segít. Jánosnak volt egy kérdése, hogy te vagy az, vagy mást várjunk. Neki elég volt az ige, meggyőzte, nem kellett több, nem maradt benne sem tüske, sem harag.

Sokszor emiatt nem nyitom rá 14 évig az ajtót a másikra, mert van egy tüske, egy gödör, amit be kellene már rég tömni egy kis krisztusi szeretettel, és máris megnyílna az út a testvérem házáig.

Testvérek, ez egy olyan ige, ami hozzánk is szól. Keresztyénként nem szabad szem elől téveszteni, hogy Istentől küldött emberek vagyunk. A szó, a tett, a külső és az életvitel pontosan kell, hogy feddje egymást.

Végül pedig egy zárógondolatot ezzel a kis rövid igével. "Mit látni mentetek ki..." Hol lehet ezt aktualizálni?

Sok helyen. Például az úrvacsoránál

A Heidelbergi Káté 81-82-es kérdése világosan tanít arról, hogy kinek és mit kell látni, amikor az úrvacsorára kimegy. A saját bűnét és a kegyelmet, ami Jézusban tökéletesen elég. Aki ezt nem látja még, annak nem szabad kimenni. Bár sok református nem hiszi, de a Biblia és annak református magyarázata, a Heidelbergi Káté bizony tanítja, hogy nem kell mindenkinek úrvacsorázni. De aki az úrvacsorára kimegy, az úgy megy ki, hogy valamit látni megy. Elsősorban a saját bűneinket megyünk látni. Mindig jó kérdés, hogy bátor vagy eléggé ahhoz, hogy kimenj az úrasztalához látni magad, szembesülni a bűneiddel, esetleg, ha Isten szembesít a bűneiddel. Nyitott vagy arra? Van merszed szembenézni az igazsággal? A bűn és a kegyelem igazságával? A kettőt együtt érdemes látni.

Ettől a vasárnaptól újra vannak alkalmak az imaházban. Hogy fogsz járni az Isten házába? Mit látni mész ki? El lehet menni úgy, hogy mégis hogy kéne a négyzetmétereket kijátszani. Ez is egy látás. Mi akkor sem játszottuk ki a négyzetmétereket, amikor a törvény csak 1o emberig engedte az alkalmat. Most sem fogjuk. Bár emberileg érthető, hogy kárpátaljaiak vagyunk, és a korrupció a génjeinkbe van kódolva. De Isten nem arra tanít, hogy az életünk tiszta, áttekinthető, feddhetetlen legyen? De igen. Akkor meg mi a gond a négyzetméterekkel? Semmi.

Aztán, ha egymáshoz elmegyünk, akkor mit látni megyünk ki? A házát, a szívét, vagy a szeretetem tárgyát, aki az én testvérem, akit Isten rám vagy rám is bízott. Ezért például nem értem, hogy nem lehet egymáshoz elmenni 14 év alatt sem. Hogy nem lehet szeretni annyira a testvért?

Hívőkét mit látni megyek a világba, a pusztába? Mit tetszik nekem onnan, mit ad nekem a világ, amit Krisztus nem ad meg. A világ Krisztus nélküli puszta.

De ott van a világ is, aki szintén elmegy valamit látni. Mit akar a világ látni? Sokszor azt, amit Jánosnál is, szélingatta nádszálakat, akiknél a köpönyeg odafordul, ahonnan fúj a szél. A világ mindig látni akar valamit.

Azok nem azért mentek Jézushoz, meg Jánoshoz, mert meg akartak térni, ők látni akartak valamit. Ahogy a mi kis gyülekezeti életünket, meg az internetes oldalunkat sokan figyelik ebben a faluban, meg talán még a szomszéd faluban is, de nem azért, mert meg akarnak térni, hanem azért mert látni akarnak valamit, valamit, amit aztán tovább lehet mondani, mint a kémek Jánosnál a Jordán partján.

Testvérek, ha már úgy is látni akar ez a világ, akkor hadd lássa azt, amit neki látni kell, hadd lássa, hadd hallja a Krisztust, rajtunk keresztül. Ennek a világnak Jézusra van szüksége.

A világ nem tudja ezt, erre Jézus is kitér (Máté 11: 18-19), hogy sem János sem Jézus nem felelt meg neki. Egyik túl puritán volt, a másik túl szabados. A világnak csak az jó, amit ő gondol el, ezt hívják önigazultságnak.

Olyan jó, hogy olyanokról is olvasunk János evangéliumában, akik messziről jöttek, és azt mondták, látni akarjuk Jézust. Bár kevesen voltak, de ezekért a kevesekért megéri, hogy életünk, szavaink, tetteink Jézusról beszéljenek, mint a János élete, aki tudatosan kisebbé lett, hogy Jézus megnövekedjen az életében.

Mi is Istentől küldött emberek vagyunk, mint János, vegyünk ezért tőle példát. Segítsen az Úr ebben mindnyájunkat. Ámen

Hirdetés:

Az alkalmak egyenlőre így, amint lesz engedmény, mi is igazodunk.

Az esteli alkalmakra egyenlőre csak házanként egy ember jöjjön.

Ma este a csütörtöki zsoltár.

Szerdán és csütörtökön a 115-ös zsoltár.

Jövő vasárnap délelőtt istentisztelet 3 részben, este a harmadik úrnapja lesz a Heidelbergi Kátéból.

Hirdetés

Kedves egyháztagjaink!

Amint értesültetek róla, az állam engedményeket tett alkalmak tartása terén. 

Ennek megfelelően az összenyitott termünkben 16 ember lehet egyszerre.

Az Úrnapi istentiszteletet vasárnap 3 turnusban (9: 3o, 11 : oo és 13: oo), a hétközit kettőben tartjuk meg, úgy mint csütörtök és vasárnap este 19: oo órai kezdettel.  

Ha változik a törvény, akkor változtatunk mi is. A részleteket és beosztásokat a presbiter mindenkivel közli. De lehet személyesen nála is érdeklődni.

Örülünk, hogy az Úrházába mehetünk!

Szeretettel: a tiszteletes

Reszkess, te föld, az Úrtól! 

Textus : Zsoltárok 114

1. Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
   2 Móz. 13,3.
2. Júda lőn az ő szentséges népe és Izráel az ő királysága.
3. A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán + hátrafordula.
   2 Móz. 14,21., Józs. 3,13., Józs. 3,16.
4. A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
5. Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
6. Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
7. Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,
8. A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
   2 Móz. 17,6.

Igehirdetés:

Ez a zsoltár Izráel népe szabadulását örökíti meg művészi irodalmi szófordulatokkal, megszemélyesítésekkel, amikor a hegyek reszketnek, a halmak meg bárányokként ugrálnak. De nem akármilyen hegyek, hanem pont azok a hegyet, tenger, folyam, ami miatt igazából Isten népének kellett reszketni, mondjuk az átkelések előtt. Mégsem Isten népének van oka a reszketésre, hanem mindennek, ami Isten ügye elé áll, ami fel próbálja tartóztatni azt, amire Isten azt mondja, hogy ez meg fog történni. 

így volt ez akkor ott, és így van ez ekkor most és itt.

Érdekes gondolatok fogalmazódnak meg, mintha Isten ítéletre, elszámolásra vonná mindazt, ami Isten népe útjába áll. A világ sokszor nem ilyen, a dolgok valahogy nem így szoktak történni, de itt mégis ilyenekről olvasunk. Természetesen alapvető református gondolkodás, hogy az egyiptomi szabadulás jelképezi a keresztyén nép bűnből és ördögtöl való szabadulását, ami Urunk által, aki nagyobb Mózesnél vagy Józsuénál.

Ennek a zsoltárnak a tanulmányozására hívom a kedves olvasót ezen a héten.  Az eheti zsoltárounkról van itt most szó.

Ez pedig az eheti tanulandó énekünk:

Jézus, Jézus, Jézus (megtalálható a zöldben)

Lehet tanulgatni, ha az Úr segít, akkor majd élőben is csütörtökön a munka utáni áhítaton

https://www.youtube.com/watch?v=IrQVCJ7RhCk 

https://www.youtube.com/watch?v=8p4YGI_p6ZA 

Igehirdetés vázlat

Gondoljunk arra, hogy Izráel megünnepelte a szabadulást, ez volt a legnagyobb ünnepük.  Ahogy helyes a keresztyének életében, hogy mi is megünnepeljük,  hogy megünnepeljük, hogy Isten miben és hogyan szabadított meg a bűn rabságából. ahogy tanultuk a múlt csütörtökön a 113-as zsoltárból, hogy soha ne feledjük el, Isten honnan hozott ki. Ez igaz a bűn rabságára. Mielőtt azt gondolnám magamról, hogy vagyok valaki, elértem valamit, és bizonyítottam valamit, gondoljunk arra, hogy Isten miből hozott ki, milyen nagy semmik és senkik lennénk, ha Isten ezt annak idején meg nem teszi? Érdekel? Nézz meg a kortársaidat, azokat akik Istennél futnak. Jó kérdés, hoyg hova, vagy hol tartanak. Isten nélkül te is ott tartanál. Lehet a temetőben, lehet máshol. De milyen jó, hogy van nekünk kire és mire emlékezni, hogy Jézus mit tett értünk, hogy ki az, aki az életét adta értünk.

Érdekes zsoltár ez, hogy Isten az ő népét kihozta az idegen ajkú vagy idegen nyelvű nép közül. Milyen jó kis textus lehetne ez most a Trianon évfordulóján egy jó kis nemzeterősítő vallási beszédre. Prédikációnak nem mondhatom, mert a politika és a hagyományőrzés nem az, de vallási beszédre kétségtelenül erre az ünnepre ezt a textus választanám. De nem gondolom, hogy ez építene bárkit is, így csak az igét szeretném szólni ma is közöttetek, még akkor is, ha a napokban a magyar emberek legnagyobb gyásznapja van. Van nekünk Vigasztaló Szentlelkünk, akik Jézus nekünk küldött, hogy ne legyünk árvák, hogy Isten bennünk lakjon. Ő meg tud minket vigasztalni a nemzeti gyásznapokon is.

De milyen jó, hogy Isten országát senki nem veheti el tőlünk, senki sem szabhatja fel, senki sem adhatja oda, mert Jézusban minden a miénk lett, mert az ő szabadítását nem csak a Veres tengernél, nem csak a Jordánnál, de a golgotai keresztnél sem tarthatta fel senki.

A mi hazánk az Atya országa, és az anyaország csak másodlagos, pontosabban harmadlagos, mert a mi hazánk Kárpátalja. Ez Isten akarata, mindegy, hoyg ki és mit döntött. Istennek pedig tetszett a kis Kárpátalját úgy megtartani, hogy a 2o-as évektől megkezdve 2oo6-ig folyamatosan voltak lelki ébredési hullámok. Itt a mi kis falunkban is. Először a az orosz hadifogságba esett magyar bakák muszkaföldön hívő baptista családokhoz voltak beosztva munkaszolgálatra, amikor hazajöttek, akkor a Krisztust is hozták a szívükben és a falunkba. A baptista közösségbe reformátusok is jártak, van a két felekezetnek közös múltja. Aztán jöttek a baráti körös lelkipásztorok , a református ifjúsági mozgalmak, egészen sokáig így ment ez, Isten még abban is kedvezett nekünk, hogy meghallgatta a református egyház megreformálásáért modnott sok-sok imádságot. 

Kárpátalja az egyedüli leszakított terület, ahol nem egy hanem két hitvalló református egyház is van, amely történetesen szoros testvéri kapcsolatot ápol. Például lekésztovábbképzés, vendégszolgálatok, ifjúsági és házaskonferenciák közösen.

Igen, pontosan úgy volt a mi életünkben, mint ahogy ez a zsoltár befejeződik, hogy ISten ennek a világnak a pusztájában az ő népéről gondot visel, az ő népének még a kősziklából is tud tavat varázsolni a puszta közepén. 

Istennek nem csak az Izráellel, de a magyar néppel is van terve. Történelmünkben nem csak az közös, hogy mind a magyar, mind a zsidó nép hazát foglalt magának, és mindkettőnket a környező népek nem egyszer akartak felemészteni a történelem során a magyar nép zivataros századaiban, ahogy Kölcsey mondta. Az is közös, hogy a bűn egyiptomából, a pogányságból, az ördög rabságából ISten hozott ki, és ismertette meg magát, azóta is ő tart, azóta is ő  vezet, mert Istennek terve van a magyarsággal, és ezen belül kiemelten a kárpátaljai magyarsággal, amiben ISten sokszor és sokféleképpen megdicsőül. Ez nem a mi érdemünk. ez egy meg nem érdemelt kegyelem. ahogy a múltkori zsoltárban olvashattuk, a szegényt a sárból, a porból kiemeli az Istent.

Lehet nekünk erre az IStenre továbbra is hagyatkozni. Ez az Úr tartotta meg a mi nemzetünket akkor is, amikor vasfüggöny választotta el a magyart és a magyart. SItent tőlünk még a Szovjet Birodalom sem tudta elválasztani, ahogy nem tudja ma sem senki és semmi az egész világon.

"Indulj meg te föld, az Úr orcája előtt, Jákób Istene előtt..."

Isten megtartatása a történelem során Dávid Királyt erre a fohászra indította.

Isten megtart, hegyeket és tengereket mozgat meg, folyókat és tengereket választ ketté. az ő népért, meghasítja a sziklát és tóvá teszi, asztalt terít a pusztában. Ahogy sok ember fél, hogy a koronás dolgok okozta gazdasági váltság mit hoz, mi lesz velünk a télen.

Ahogy a gyülekezetben szoktam mondani, Isten velünk megértette a korona alatt, hogy mi nem tudjuk, mi lesz velünk, de tudjuk azt, hogy Ki lesz velünk, mi nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, de tudjuk, hogy Kit hoz a holnap. Az az Úr, aki eddig is megtartott, minket magunkra hagyni nem fog a jövőben sem.

Áldott legyen az Úr neve, ő megindult érted, és meg tesz érted mindent, te mit teszeé?

Indulj meg...

De mire?

Hogy emlékezz és ünnepelj!

Izráelnek jó néhány emlékezős ünnepje volt. Ezt nem a Trianon miatt mondom, hanem a Biblia miatt. A Bibliában nem kérdés, hogy kell-e ünnep a keresztyéneknek. Egyértelmű, hogy kell. Az emlékezés miatt. Emlékezni kell Isten nagy szabadító tetteire. Meggyőződésem, hogy Dávid király a zsoltárok legjavát pontosan ebből a célból írta és a tudós lévita zenészekkel átdolgoztatta gyülekezeti és karénekké. A legtöbb zsoltár emlékeztetet egy nagy szabadító tettre. Úgy egyénileg, mint nemzetileg. Ilyen és olyan is volt az ünnepekre írt zsoltárok között.

Szoltál emlékezni ISten nagy szabadító tetteire? Például ha belegondolok, akkor ott van a megtérésem éve, 17 éves voltam. ott van az elhívásom éve vagy igéje az Ézsaiás 6-ból, ott van a szeminárium befejezése, a reformációs törekvéseke, a hitvalló református felállás megalapozása.  Olyan jó ezekre emlékezni. Ott van, az, amikor véglett szétesett a az autóm és nem volt pénzem másikra, akkor ISten rendelt egy szolgálati autót, amikor gyerekszobákat kellett építeni és a helyi gyülekezeten kívül senki nem állt mellém, akkor Isten rendelt mindkettőnknek egy extra tanári állást itt Beregújfaluban, hogy elkészüljön a tető is a falakra, amit szintén az egyháztagok raktak fel. Emlékszek arra, amikor 

Isten adott egy hónap pihenőt külföldön, amit a testvérgyülekezetünk diakónusai szerveztek és szponzoráltak. Csodálatos dolgokat adott Isten, amire olyan jó visszaemlékezni. Emlékszek arra, amikor az évek során egy-egy család csatlakozott a gyülekezethez. Amikor a legjobban bántottak minket, amikor a Sátán darabokra akarta tépni ezt a kis nyájat, ISten akkor vigasztalt meg és bátorított, hogy vagy a gyülekezethez vagy az ifjúsági és gyermekmunkához csatlakozott egy-egy új ember.

Emlékszem az első alkalomra, az első úrvacsorára, keresztelőre itt az új gyülekezetben. CSodálatos dolog emlékezni Isten szabadító tetteire. Szoktál? Amikor átod Isten csodálatos gondviselését, megindul a szíved? 

Indulj meg a te föld... És a föld után, elmondhatod, hogy indulj meg te szív, ne magaddal légy tele, ne magadat sajnáld, vagy bálványimádd, hanem indulj meg. 

Indulj meg a hálára, ünnepre, emlékezetre, csodálkozásra, ámulatra, hogy milyen egy nagyszerű Isten a mi Istenünk. Ő Jákób és Júda Istene, ő a gyülekezet Istene, ő a benne bízók, a tőle megoldást várók Istne, ő a vándorló Dávidok Istene, akiket ISten a porból kiemelt, és szikára állított, és palotába vezetett. Indulj meg, mert belegondolva, hogy ki a mi IStenünk, nem lehet nem megindulni. Ámen

A Jézust dicsőítő Szentlélek

2o2o Pünkösd

 Református tanítás arról, hogy a Lélek Jézus dicsőségére tanít, vezet és sarkal minket, hogy arra éljünk.

Az igehirdetés első felében teológiai alapozást végzünk, hogy a Lélek hol és miben dicsőíti Jézust, a másik felében pedig ennek gyakorlati és személyes alkalmazására térünk ki.

Olvasandó:  János 16: 14

Jézus mondja: "Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek."

Igehirdetés:

Hol dicsőíti a Lélek Jézust?

Hol nem?

A teremtés? Jézus munkája. Ki vigyáz rá? A Lélek.

A Szentírás? Jézus szava. Ki ihlette? A Lélek.

A próféciák? Kiről szólnak? Jézusról. A Lélek Jézusra nézve íratta le.

Jézus testélétele? Igen, mert a Lélek teremt Mária testében Jézusnak testet az ige által.

A Feltámadás? Igen, mert az Atya a Lélek által támasztotta fel.

Megdicsőülés? Ott is, sőt a Lélek által tudunk erről, aki ezt megjelentette.

Az egyház? Az is a Lélek munkája, amit azért hív egybe az ige hirdetése által, hogy Jézus megdicsőüljön. 

A hívő ember? Igen, mert a Lélektől és az igétől születünk újjá, Jézus váltsága így lesz a miénk. A Lélek hitet ad, ezzel célbe juttatja bennünk  Jézus megváltó munkáját.

A megszentelődés? Az is a Lélek munkája Jézus dicsőségére. Mert ha nem arra van, akkor meg minek? Gőgnek? Törvényeskedésnek? Liberalizmusnak? Hogy tetszett ennek vagy annak az egyházi embernek? Nem mindegy, hogy miért, milyen motivációból szolgálunk. 

Csak egy jó motiváció van, ami épít, az összes többi rombol. Az Úr Jézusnak kell szolgálni, az ő dicsőségére és nem emberek tetszésére. Különben nem csak, hogy nem ér semmit, de egyenesen rombol, gőgöt eredményez és falakat épít ember és ember, gyülekezet és gyülekezte közé. De áldott az a szolgálat, Krisztus jó illata, az egyházat csendesen, de határozottan segítő, építő, embereket hitben felüdítő.

Tehát a szolgálatok is a Lélek által vannak, mert Ő indít, hogy azt Jézus dicsőségére tegyük. Ha nem arra tesszük, akkor nincs értelme, de arra nem is a Lélek indít, hanem valami emberi. Soha nem az ember, hanem Isten kell, hogy a dolgok középpontjában álljon. Ez akkor is igaz, ha te vagy az az ember vagy én vagyok. 

Az imádság? Az is a Lélek által van, mert Ő köt egybe az Úr Jézussal, és a Lélek a híd, a link, a kontakt, ami "bekapcsol Jézus közbenjáró imádságában." (Bonhoeffer)

Az Úrvacsora? Az meg végképpen. Mert eleve az Úrvacsorázó közösség a földi látható egyház, amely nem csak egymással, de magával az Úr Jézussal van kapcsolatban a Lélek által, és ebben a szent lelki kapcsolatban Jézus felől a mi irányunkban lelki javak áradnak. A mennyei világból, ebbe a földibe. Például a bűnbocsánat.

A gyülekezet? Az meg főleg a Lélek munkája.

Hogy mondja a Heidelbergi Káté? Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig Szentlelke és igéje által magának egy kiválasztott gyülekezet gyűjt egybe... Mi a szentek egysége? Az, hogy minden egyes hívő tagja a Krisztusnak és a földi látható gyülekezetnek egy adott helyen, ahol ki-ki kötelességének ismeri, hogy amit Istentől ajándékba kapott, legyen az lelki vagy fizikai, a többi tag javára fordítsa.

Isten az egyházban szolgálattevőket hív el. Például Antiókiában Pált és Barnabást, ahol azt olvassuk, hogy tetszett a Szentléleknek. A Szentléleknek tetszik, hogy a szentek tökéletesbítése céljából emberi szolgákat hívjon el és használjon fel (Ef 4), ahogy tetsszik az is, ha az egyháztagok között a munka nem vontatottan megy, mert az egyháztagoknak is tetszik, hogy Isten az ő lelki épülésükre egyházi szolgákat hív el, használ fel.

Jó ezt látni, amikor az egyháznélküliség lelki koronavírusa pusztít mindenütt. Amikor nem kell gyülekezet, nem kell lelkész, sem presbiter, sem diakónus. A gyülekezet nélküli keresztyén önmagában mindenre elégséges, tökéletes, tévedhetetlen zárt világ, precízen működő mikrokozmosz, mint a laodícieai gyülekezet, ahol odabenn olyan nagy nyüzsgés megy már, hogy Jézusnak be kell kopoktatni a templomajtón, hogy fiúk nem látjátok, hogy az egyházatok már olyan jól megy, hogy én már rég kint vagyok és senkinek ez fel sem tűnt. (János Jelenések 3: 2o) Ez nem csak az egyházzal, hanem egy- ként keresztyén házzal, egyénnel vagy családdal is megtörténthet Óvakodjunk a tudatos magányos keresztyénségtől, az egyház nélkülikrisztuskövetéstől, az Atya szeretetétől, amely az Atya családjáról és gyermekeiről tudni nem akar. Krisztus nekünk más utat jelölt ki.  ALélek egyik legfontosabb munkája az egyház, és nem az egyháznélküliség.

A szentek egysége , ami a gyülekezet, istentiszteletet mutat ba imaházon belül és kívül.

Az Úr Jézus dicsőségére van, minden korban, nemzetben és helyzetben. Most is? Most is. A Lélek az ige hirdetése által összegyűjti az embereket Jézus dicsőítésére, istentiszteletre, és elküldi őket ugyanarra. Csak gyakorlatra váltva a tanult igét.

Isten népe nem mond le sem Jézus dicsőítéséről, sem Isten tiszteletéről. De ha csak tízig engedi az állam? Akkor tíz emberig gyűlünk össze, többször, ahogy kell, de Isten Lelke Isten tiszteletére indít.

Ahogy csütörtökön tanultuk a 113-as zsoltár alapján fenn az imaházban a munka utáni szabadtéri áhítaton: ettől kevesebbel nem érem be, és ami ettől több, számomra nem kívánatos.

A Lélek Jézust dicsőíti. Bármilyen összejövetel, ami nem Jézust dicsőíti, az valami emberi, nem a Lélek indíttatására van, ahogy bármilyen elvégzett szolgálat is.

A Lélek által indított intések, bátorítások, családi- és beteglátogatók, gyülekezeti és otthoni, közösségi és magányos lelki alkalmak mind mind az Úr Jézus dicsőségére történnek. De azon érződik is a Krisztus jó illata.

Mert a Lélek Jézust dicsőíti meg. János 16: 14

Jó kérdés, hogy egy hívőnek miért nem kell a gyülekezet, a lelki élet, a szolgálat, a lelkipásztor, tanítása, a presbiter pásztorolása, a diakónus gondoskodása:? A Krisztus családja körüli szolgálatok, amire felkérnek? Miért is nem? Ha a Szentléleknek így tetszett, akkor azoknak, akiknek a szívében ugyanaz az a Szentlélek lakozik, akkor miért nem kell? Avagy a Szentlélek nem tudja összehangolni az igét, és saját munkáját az egyházban meg a hívő szívében? Nem gondolnám. Sőt nagyon is összehangolja, ahogy azok életében látszik az évek során a gyülekezetben, akiknek fontos az igehirdetés, fontos a pásztorok lelki tanácsadása, bátorítása, intése, fontos a szolgálat. Ezek az egyháztagok nem elégedetenkednek, hanem tudnak hálát adni, és valahogy elég a lelki táplálék, elég a mindennapi kenyér, elég az erő és lehetőség, amit Isten ad. Nekik elég szép az imaház, a kerítés meg az udvar, de ott is vannak minden alkalmon, amikor szolgálat van, mert mindezeket Isten ajándékainak tekintik, amit Isten az igehirdetés céljából adott a kis gyülekezetünknek. Valahogy egyértelműen elég, amit a Lélek ad és munkál ott és abban a közösségben, ahová ugyanaz a a Lélek behelyezte őket. Persze, hogy elég, mert a Krisztusban minden az övék. Mert nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. Ez a Lélek munkálja. Jézus dicsőségére, nem az emberére, Jézuséra. 

A Sátán vagy elhitet, hogy nem vagy te elég jó keresztyénnek, nem vagy te elég jó Jézusnak, a te bűnödet még Jézus sem tudja rendezni.

Spurgeon írja az ehhez a vershez írott magyarázatában, hogy ez a hang nem a Lélek hangja, hanem a Sátáné.

A Sátán másik nagy eszköze, amikor nem leértékel téged, hanem túlértékel, mert te olyan fontos vagy, mert neked ne mondja meg a lelkész vagy a presbiter, mert tehozzád nem méltó egy olyan gyülekezet, amiben hibák és nyomorúságok vannak, mert tehozzád nem méltó egy olyan közösség, ahol a lelkész nem úgy prédikál minden egyes esetben, mint ha Paul Washer, Joó Sándor, Cseri Kálmán vagy éppen John Piper magyar hangja lenne.

De legalábbis  99 százalékban megközelíti azt.

Hogy egy klasszikus kálvinista teológus, Dr Sebestyén Jenő szófordulatával éljek, amíg a Sátán lebecsül vagy túlbecsül téged, addig Isten Szentlelke megbecsül, és arra nevel, arra formál, arra ad gyülekezetet és pásztorokat, a te javadra, hogy betöltsd azt a célt, amit neked szánt, hogy Jézust dicsőítsd. Mert a Lélek Jézust dicsőíti. Honnan tudod, hogy nem pont te vagy az eszköze erre?

Én úgy tudom, hogy minden egyes keresztyén az, de ehhez bele kell simulni az akaratába. Mi az, amit az igében kijelentett, amit a tiszta és biblikus református hitvallásaink olyan szépen összefoglalnak, amit eleink Szikszai, Kálvin, Sebestyén olyan szépen alkalmaztak és tanítottak. Hogy Mózes szavaival éljek, ez számunkra nem nehéz, nem megfoghatatlan, távol sincs tőlünk, sőt nagyon is közel van, mert a Szentlélek Isten és az ige által Jézus nem csak velünk él, hanem bennünk él.

Hallgass rá, hagyd élni, hogy te is élj. Miért kínlódnál a saját fejed után, miért találnád ki magad tapogatózva a dolgokat. Hát nincs nekünk Vezetőnk, Vigazstalónk, nincs nekünk drága Szentlelkünk, aki a bennünk lakozó Isten, akit Jézus vigasztalónak küldütt, mert nem hagyott minket árván?

De van. Nem vagy te árva gyermek, van Atyád, van Jézusod, van Szentlelked. Az Atya mindenről gondoskodik hogy, a Szentlélek mindenre megtanít hogy, Jézus a halálával neked mindent megszerezett, hogy... Hogy mi? Csak ez az egy: az  Ő dicsőségére éljünk te és én, és mindaz, aki olvassa, hallgatja Isten igéjét, és kész annak az életét alárendelni.

 Az ige második fele, hogy az enyémből vesz, és megjeleníti néktek...

Régi-református puritán gondolat, hogy Jézus a váltsághalálával mindent megszerzett, kifizetett, biztosított. Nekünk nincs semmi érdemünk. Érdemeink Isten előtt üres halmazt képeznek. Aki emberi érdemeket árul, a nagy semmit adja el, mert nincs ilyen. Itt csak és kizárólag Krisztusnak vannak érdemei, még az anyjának vagy a nevelőapjának, sem semmilyen rokonságának sincs, nem is volt soha.

Itt minden a Jézusé. Amit a Lélek vesz, ad, és amiben bennünket részesít minden a Jézusé.

Minden ige, és igei vezetés, minden gyülekezet és egyház, minden missziós és diakóniai lehetőség, és szolgálat, minden egyháztag és lelkész, te is és én is, és mindaz, amit Jézustól kaptunk.

A Pünkösd és annak ajándékai, a Lélek, aki a belénk költözött és mindig velünk levő Isten, minden öröm, minden boldogság, minden bűnbocsánat és újrakezdés, minden nap, amiben Isten egyháza, és annak családjai egy-egy adott helyen megmaradhatnak az ördög mesterkedései ellenére, amivel szívesen elintézné, ez a mocskos régi konkurencia, hogy végleg bezárva maradjon minden imaház, és minden szív, minden elme, ami egyébként nyitottan és reménykedve kell, hogy várjon, könyörögjön és imádkozzon, szeressen, vágyva vágyjon az Atya és annak gyermekei iránt...

Ma sokan szeretik titkon az Istent,  akik nem látnak, de a Jakab levele szerint az ilyenek szeretik nyílván az ő gyermekeit is, akiket látnak. Úgy nem létezik, hogy szeretem az IStent akit nem látok, de nem szeretem a testvért, az Atya gyermekeit, akit látok.

Vagy mind a kettőt, vagy egyiket sem. ez a kettő egy csomagot képez. Mert ez van ISten dicsőségére, mert Jézus erre tanított, és a Lélek is erre vezet, mert ők ketten egyre dolgoznak.

A Lélek Jézus dicsőítésére vezet, tanít és sarkal téged és engem. Engedjünk neki. Ámen

Istentisztelet minden időben és minden térben

Olvasandó: Zsoltárok 113

Ez a zsoltár egyedülálló a maga nemében. Egy olyan zsoltár, amit az Úr Jézus és a tanítványai egészen biztosan elénekeltek az ünnep nagyhetén, amikor az Úr feláldozta magát az ő népéért.

A 113-118-as zsoltárokat egyiptomi dicsítéseknek is neveztek, mert az egyiptomi szabadulás emlékünnepén, a Páska nagyhetén énekelték.

Aztán érdekes azért is, mert az első és az utolsó mondata ugyanaz: Dicsérjétek az Urat.

A mostani zűrzavaros időben nem győzzük ennek fontosságát hangsúlyozni.

Dicsérni... Az istentisztelet  nem csak a hívő ember legfőbb kötelessége. Ahogy a Heidelbergi Káté, úgy a keresztyén élet is három nagy részre oszlik: Az ember nyomorúsága, Jézus szabadítása az ember életében, az ember hálája ezért a szabadulásért. Tulajdonképpen minden hívő ember ezt a harmadikat éli. Ez az életünk legfőbb kötelessége, egyben védelme, áldása és öröme is.

Dicsérjétek az URat!
Könnyű dicsérni? Amikor lelkileg rendben vagyok, akkor igen. De egyébként meg van ennek is a maga hitharca. Van óemberünk, kényelmünk, haragunk, sértődésünk, stb. Tehát egy sor emberi tényező, ami mind-mind előre tolakszik, hogy itt vagyok, foglalkozz velem és ne Istennel vagy elsősorban ne vele. Minden, ami Istent megelőzi a sorban, az bálvány. Ezért nem könnyű, ezért meg kell harcolni. Most másfajta bálványok lépnek fel, mint a karantén előtt. Akkor inkább a munka, a pénzkereset, stb. Most inkább a kényelem, a saját magamammal való foglalkozás, félelem, pánik, hasonlók.

Mindig lesz valalmi, de Istent semmi nem előzheti meg a sorban. Ami a legfontosabb, amivel a legtöbbet foglalkozok, az az első az életemben. Ahol a kincsem, ott van a szívem is. Isten ma arra tanít, hogy Jézus a mi kincsünk, és a szívünk soha nem legyen mással tele, mint az ő dicsőítésével.

Ez a zsoltár tele van lelki töltettel. Emelkedett hangvételben mondja el, hogy nagyszerű és jó dolog az Urat dicsérni. Erre buzdítják a hívők egymást. Isten tisztelete, a közösségi alkalom soha ne legyen nyűg, hanem kiváltság inkább, legfőbb kötelesség, amire igazából nekünk van szükségünk, nem az Istennek.

Figyeljük meg, hogy mondja a második és harmadik vers: "Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké, napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve..."

Egyik az időben, a másik a térben mondja el, hogy Isten tiszteletének határai végtelenek, lehet kezdete, de nem lehet vége, ahogy nincs is. Mert az egész örökkévalóság ezzel lesz tele, sőt a menny és a föld már most ezzel van tele. 

 A kérdés soha nem az, hogy Isten meg kapja e az Őt megillető dicséretet, mert megkapja, az ő tiszteletének sem időben, sem térben, sem dimenzóban nincs határa, mert a látható és láthatatlan világ egyaránt ezt teszi. A kérdés csak az, hogy te ezt teszed-e?

Látod-e ennek kiváltáságát, hogy jó ebbe belekapcsolódni, jó eleget tenni ennek a kötelességnek. Mert minden ember akkor él teljes értékű életet, ha ott van és abban van, ami a dolga, amit Isten rábízott, ha a helyét betölti. Ez lelkiekben sincs másként. 

Isten megismertette veled és velem Jézus szabadítását - ettől kezdve a helyünkön akkor vagyunk, ha őt ezért mi tiszteljük és dicsérjük. Ezért vagyunk a világon, és erre készülünk az eljövendő világban is.

Az Urat kell dicsérni, ahogy azt is megmondja, hogy miért.

Mert kicsoda hasonló hozzá? Senki. Senki sem olyan nagy csodálatos és szerető, türelmes.

Aki Istent dicséri, az meg is tudja mondani, hogy miért. A dicsőítés szó tárgyas ige, szokták mondani a lelkipásztorok a nyugati kúltúrákban, mert az emberek azért járnak a dicsőítő alkalmakra, hogy jól érezzék magukat. Ők dicsőíteni mennek, de a Bibliában az van, hogy Dicsérjétek az Urat, mert.... 

Ez nincs másképpen a mi kúltúránkban sem. Az fog felmenni az Úr házába, az Isten népéhez az Urat dicsérni, akinek van miért, aki el tudja mondnai azt, hogy szeretem az Urat, de azt is hogy miért, dicsőítem, de tudom azt is, hogy miért.

Például itt azt olvassuk, hogy őt magát megalázva tekint szét mennyen és földön. Ez itt a gondviselés. Egyik nagynevű  kálvinista református teológus jegyezte meg ezzel kapcsolatban, hogy gondoljunk bele, mekkor alázat kellett Istennek, hogy az Ő Fiát értünk elküldje, ha már a gondiveseléshez is magát meg kell, hogy alázza.

Nagyszerű gondolat, ami bennünket még több alázatra és szeretetre int Isten iránt, meg egymás iránt.

Joó Sándor gyakran hivatkozik arra a teológiai töürvényszerűségre, főleg a karácsonyi textusoknál, hogy mindig a nagyobb szeretet hajol le a kisebb felé. Ha Isten ezt teszi, akkor a gyülekezetben mi sem tehetünk másképpen egymás irányába. 

Jó, ha tudjuk és tudatosan akarjuk egymást szeretni, mert igencsak rossz bizonyságtétel, ha egy gyülekezetben egymást kerülik, egymás házába nem mennek, egymással nem haragszanak nyíltan, csak úgy finoman, alattomosan, úgy hát megett.

Tanuljuk meg az Istentől, hogy ő magát megalázva tekint szét a földön, mennyen és földön, és mindezek tudatában látni kell, hogy tőrődik hívővel és hitetlennel, keresztyénnel és pogánnyal, bár ma nem szabad a hitetlen emberre azt mondani, hogy pogány, istentelen, hanem csak azt, hogy ő másképpen gyakorolja a keresztyénségét. Ez nem annyira fontos, hanem az, hogy Isten ennyire alázatos, türelmes, szerető, és hozzánk lehajoló, akkor ebből azért le kell jöjjön valami. Ha az Atya, a szülő ilyen, akkor a gyermeke, nem üthet, nem hasonlíthat másra, csak az Atyára. Márpedig nekünk határozottan Isten az Atyánk, mert a harag, a gőg, a lenézés, a felfuvalkodottság, a magamat valakinek tartás, ez attól a másik atyától jön, a farizeusok atyjától, akire az Úr Jézus a János 8-ban igencsak nem pozitív jelzőket mondott.... Testvérek, tanuljunk a mennyei Atyától.

Végül pedig a kedvenc igém, hogy Isten felemeli a nincstelent a porból, és a főemerek közé ülteti. A beregújfalui testvérek tudják, hoyg  utcagyerekként nőttem fel a folyóparton és az erdőszélen, addig  míg Isten el nem hívott az ő szolgálatára. Néha az Isten tesz ilyet, hoyg egy ilyen utolsó lenézett senkit választ , hogy valami emberi csillogás el ne vegyen valamit az ő dicsőségéből.

Isten  megtisztelt, hogy a szolgálatba állított, és olyanokkal szolgálhattam és szolgálhatok együtt akik a korosztályunk legnagyobb  és legjobb lelki emberei külföldön és idehaza. Meg nem érdemelt kegyelem. Isten műve, ami mindig álmélkodásra indít. És hálára.

Egy lelki vezetőnek soha nem szabad elfeledni, hogy honnan jön. Egyszer egy magyarországi teológus ismerősőm mondta, hogy a nagy igehirdetőkkel az az egyik alapvető baj, hogy elfeledik, honnan jönnek.  

Az ige tanít erről? Igen, például Anna énekében, Zakariás és Mária énekében, vagy itt is a 113-as zsoltárban, ahol Dávid király egyértelműen Anna énekére utal vissza. 

Nézzük meg Sault és Dávidot. Dávidot Isten emlékezteti, hogy honnan jön, hogy Isten a juhaklok közül emelte ki, és ültette a palotába. Dávid ezt nem is felejtette el, és neki soha nem volt kérdés, hogy vágyik-e az istentiszteletre. Erről aszól például a 42-es zsoltár.

Ellenben apósa gyakran emlékeztette Jonathánt, a fiát, hogy a királyság nem lesz az övé, ameddig Dávid, a sógora él. Saul a nagy királyi dinasztia fenntartásáért a saját családját is kész volt megölni, mert Dávid ugyancsak a veje volt. De miféle dinasztiáról beszél Saul király, ki volt ő egy farmer, egy farmer fia, akire az apja rábízta az elveszett szamarak megkeresését, és még arra sem volt képes. Így talál rá az Isten és teszi őt királlyá. Na ennyit a dinasztiákról.

És mi? Mi is. Minket is Isten a porból és sárból emelt ki. Legalább is engem, a szó minden értelmében, ami csak létezik.  Ő kiemeli a szegény a porból.

De ez nem csak ilyen értelemben igaz. Ennek az igének van egy másik jelentése vagy jelentősége is. Isten a semmiket elhívta, a meddőt a családba ültette, hogy fiak vegyék körül, nekik örvendezzen.

Gondoljatok bele, nem te és én voltam meddő Isten dicsőségére teremni. Gyümölcstelen, sőt egyenesen rossz gyűmölcsöt termő hitetlen pogány, amíg Isten magát meg nem ismertette velünk. Szerintem igen. NEm mi voltunk azok, akik a bűn sarában és porában ültünk, amíg ISten ki nem vont, és a királyok közé ültett. Igen, jó olvasod, mert az Úr Jézus mellett az övéi királyok lesznek, amikor Ő visszajün, és magához ragadja az övéit. 

Mire indít mindez?

Igazából csak egyre: "Dicsérjétek az URat!"

Ámen

Igehirdetés

2o19 Pünkösd

https://drive.google.com/open?id=1-5RfcpVxhueElVZeLHWvbbI3raFkHTQ2

Szeresd teljes...

https://drive.google.com/open?id=106nIETpXgLxcNWmiup6CBvqlB-F0zmAF

Megtorpanás

https://drive.google.com/open?id=13MNaBvYgSHdg_pWxTRTufNa_BhCRIwNS

Ördög elleni harc

https://drive.google.com/open?id=10Cy0eno_xIuukcGzuh-hFDJsnz2L6X0R

Rugalmasság

https://drive.google.com/open?id=104l5KC9x2jt-12ETdZd1nWldE1RymfeS

Zsoltárok 96

https://drive.google.com/open?id=1-4sdqGP06O7urrM5vtUAUkvQbRlzSib1

Jákób

https://drive.google.com/open?id=11YYonY4qj7hI6TnkE0vYnA8552GXGYgs

Szeretettel köszöntjük!

Szeretettel köszöntjük születésnapj alkalmából Máté Erikát (máj 19), Csokuly Viktóriát (máj 22), Tóth Sándort (máj 23) és Mondik Mártikát (máj 3o)

Az eheti zsoltárral kívnunk számukra Istentől megáldott és boldog születésnapot!

Az ÚR fensége és kegyelme

113 Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét!

2 Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké!

3 Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét!

4 Magasan fölötte van az ÚR mindennépnek, dicsősége fölötte van az egeknek.

5 Ki hasonlítható Istenünkhöz, az ÚRhoz, aki a magasban lakik,

6 és a mélybe néz, az égre is, a földre is?

7 Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt.

8 Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé.

9 Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!

Dícsérjétek! Dícsérem! 

Olvasandó: Zsoltárok 111, Józsué 24

Az eheti zsoltárunk szintén az Isten dicséretével foglalkozik, ahogy azt azt megelőző. De itt vajon mi az, amit kiemel, amire tanít, ami másabb? Nézzük meg, lássuk meg, hogy Isten mit üzen és mire tanít itt minket.

Ez a zsoltár a 112-essel együtt egy ikerzsoltárt alkot. Olyan, mint a 42-es és 43-as. Egyik a másiknak a folytatása. De miért? Erre a válasz egy idegen szó: akrosztikon. A héber költészetnek egyik jellegzetessége ez, amely több zsoltárban is megtalálható.  A versek a héber ábécé soron következő egyik betűjével kezdődnek. Tehát elmondja, hogy Dícsérjétek az Urat, és utána elmond 22 okot ABC sorrendben, 22 tulajdonságot Istenről, amely külön-külön is csodálatos és kívánatos, de így egyben meg különösen is az.

Ebben a zsoltárban is hangsúlyos a közösség, a gyülekezet, tehát leginkább azoknak ajánlom az igehirdetés továbbolvasását, aki szereti a gyülekezetét és számára kívánatos Istent együtt magasztalni, dicsérni, szolgálni a többi hívővel együtt.  Ez kétségtelenül biblikus-református gondolkodás, ami különösen is fontos, hogy megmaradjunk a keskeny úton ebben a zűrzavaros helyzetben, amit egy ideje már el kell szenvedni a járvány megelőzése és lelassítása véget.

Ez a zsoltár egy szolgálat után hangzott el, amikor helyi keresztyének együtt szolgáltuk az Urat azzal, hogy takarítottuk az imaházat, redezgettük az udvart. Szabad téren, mind az igei és mind a országos törvényekhez igazodva. Számunkra ott ez bátorító volt, ami hitünkben református igei meggyőződésünkben erősített, hogy az Urat kell szeretni, ő legyen a fontos, a kívánatos, és így fontos és kívánatos lesz az ő cselekedetei, kegyelmi eszküzei, szolgálata is.

Lássuk hát a zsoltárt, kiemelve annak egy-egy versrészletét szépen sorban előlről. Ha van kéznél Biblia, akkor nyissuk ki a Zsoltárok könyvve 111, valamint a Józsué könyve első és utolsó részeinél.

"Dícsérjétek az Urat, dícsérem az Urat..." Indul a zsoltár. Ez nem egy kérdés-felelet, mint a Heidelbergi Káté, hanem egy bizonyságtétel szóban és tetben. Bizonyságot teszek, hogy Istent dícsérni kell és magam is azt teszem. Ez a bizonyságtétel és az oktatás legjobb formája, a  személyes példaadás. Jót jól, aranyalmát ezüsttányéron. Minden más varióció a képmutatás egyik formája lehet, ami nem épít, hanem rombol.

Ha megnézzük Józsué könyvében a 24:15-t, Józsué utolsó országgyűlését, akkor egy igei párhuzamot találunk a dícsérjétek-dícsérem jelenségre. Felszólítja a gyülekezetet, hogy szolgálják az Urat, mert ez a helyes és biblikus, de ha ők nem tennék is, Józsué és a házanépe ezt fogja tenni, mert ez a helyes, biblikus. Nincs más, ez az Isten által kijelölt út, szövetségi rend, amit az Úr Jézus halála és feltámadásán hozott létre nekünk az Isten. Figyeljük csak meg a zsoltárunk kilences versét, ott van az evangélium "Váltásgot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre, szent és rettenetes az ő neve." Ez egy predestinációs ige, egyben egy prófécia az Úr Jézus eljöveteléről, és a váltásgról, amit az ő népének szerzett. Az Úr Jézus is azt mondja az Úrvacsora szereztetési igéjében, hogy az ő népe, akinek Jézus halála jelent valmit, erre megemlékezzen, ezt hirdesse, ez örök szövetség, ez ott legyen előttünk, amíg eljövend. Ez az egyik, de mégis egyben a legcsodálatos tette az Istennek, amiről az övéinek meg kell emlékezni.

Az ötös versben azt mondja DÁvid királyon keresztüll az Isten: "Eledelt ad az őt félőknek, megemlékezik az ő szövetségéről örökre." Az eledel nem csak a kenyér, hanem az ige, a gyülekezet, az Úrvacsora, a gyülekezeti szolgálat, a gyülekezeti és egyéni misszió, a gyülekezetei és eggyéni diakónia. Az Úr Jézus azt mondta az az ő eledele, ISten Istennek engedelmeskedjen, hogy az ő igéjéhez, akaratához igazodjon. Ez az az patak, amit a múlt csütörtökön prédikáltak, amikor az imaházban kaszáltunk, és az asszonyok tujafát és virágot kapáltak. Ez a mi eledelünk, lelki italunk, amit az úton Isten elkészített, hogy lelkileg felfrissüljünk, míg vándorként a mennyei célt el nem érjük. 

Ha ISten eledelt készít, ha ISten asztalt terít, akkor én erre, mint gyermek az Atyjának csak egyet mondhatok: Igen, Atyám, mert így kedves előtted. Ezt nem csak a virasztón kell szív szerint elmondnai, hanem a Biblia mellett is, ahol Isten naponta igei taníást és útmutatást ad, hogy asszerint éljek, asszerint igazítsam az életemet. Boldog az az ember, nem más ember hanem az, aki hallgatja az Úr Jézus igéjét és megtartja azt. 

Ehhez kapcsolódik az igemagyarázat második fele. Tudniillik az, hogy Isten népének kívánatosak Isten dolgai, mert maga Isten az aki kívánatos és gyönyörűséges. Ez főleg az első vers második felében és a második versben jön elő:

"Dicsérem az Urat teljes szícből az igazak környezetében és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak cselekedetei, kívánatos mindazoknak, akik gyönyörködnek mindazokban."

A mi korunk a gyönyörködés kora. A felnőttek csak a legjobbal, csak a legszebbel érik be. Ahogy a Mercédesz autómárka mottója mondja: "Best or nothing!"  A leggjobbat vagy semmit! Ez a világ filozófiája. Mert a világnak mindig meg van az aktuális csillogása, ami elvakítja a szemet, hogy a műékkövek hamis üvegcsillogása ámulatba ejtsen, és ne vedd észre, hogy Isten számodra igazgyönggyel és gyémánttal kiarakott koronát ad, ami az üdvösség és az örökélet az Úr Jézus váltsághalálába vetett hit által Isten kegyelméből.

Az ördögnek, a világnak, mindegy, hogy miért nem hiszel, miért nem az IStenben gyönyörködöl, miért nem kedves és gyönyörűséges számodra, az igazak, vagyis Isten megváltott népének a közössége, társasága és a helyi keresztyén gyülekezet, amit ISten lelki életed megtartására és karbantartására rendelt. A világnak és az ördögnek mindegy, csak a céltól, az igei rendtől, elrendelt úttól eltérítsen.

Figyeljük meg az igét. Dávid elmondja, hogy dicsérjétek, én dicsérem az Urat, és ezek után valamit olyasmit várnánk, amit a szombati újszövetségi igerész mond, hogy menj be a tes belső szobádba, ott imádkozz. Persze Jézus ezt a farizeusi képmutaó utcasarki imádsággal szemben mondja és nem a gyülekezeti élettel szemben. De a miai ember erre a két szóra, ahogy dicsérem az Urat inkább erre gondol, hogy nem kell gyülekezet, mert végül ott is lehet, meg amúgy sem az egyház, hanem Jézus tart meg, stb... Meg van a filozófiája az egyház nélküli keresztyénségnek. Ez a biblikus kersztyénség koronavírusa, hogy nem kell gyülekezet, tudok én otthon is imádkozni. Ezt a teológiát a pokolban vetették papírra, minden keresztyén óvakodjon tőle, aki a lelkében kárt vallani nem akar.

Dávid király tanítása, magatartása világos, hogy dicséri az Urat, de az igazak környezetében és a gyülekezetben. A hívőknek fontosak a többi hívők. Fontos a környezet, a baráti kör. Ilyen értelemben is igaz, hogy madarat tolláról, embert barátjáról.

Sőt a második versben mégtovább megy. Elmondja, hogy ISten dolgai kívánatosak, mert egy hívőnek mindig azok, és ha nem így van, akkor ott valami baj, vaalmi bűnbetegség, emberi mulasztás vagy elgyengülés van, amit rontja a lelki életet, az Istennel való kapcsolatot.

Amikor ISten dolgait vizsgálom, azok normál esetben kívánatosak, mert maga aki adja, az Isten is kívánatos.

Angliáában, Kémbridzsben van egy neves egyetem, amink a fizikusai nem kevés neves felfedezéssel dicsekedhetnek. Ennek a fizika tanszéknek van egy laborja aés a laborja falán egy érdekes bibliai idézet, amit egyik keresztyén fizikus tetett oda: "Nagyok az Úrnak cselekedetei, kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban." Ismerős nem, ez a mai heti zsoltárunk.

Isten csodálatos alkotásait vizsgálni a fizikai tudományban nem kis dolog, de semmivel sem kissebb látni és és magasztalni Isten csodáit a keresztyén gyülekezetben, az imakörön, megvizsgálni azt az igében, átélni azt a mindennapokban az életben, mert azok kívánatosak.

Ezen a világon sok minden kívánatos, de Isten népe számára ne legyen semmi sem kívánatosabb, mint ISten és az ő dolgai. Ne legyünk kicsinyesek, lelkiekben lehet nagyravágyónak lenni, ne legyünk igénytelenek, mint a világ fiai, akik beérik valami rezsdásodó földi kacattal, vagy éppen elavuló kis építményekkel. Ahogy a halleujah ének mondja: "Amit szívünk esdve kér, földi kincsnél többet ér!" Legyen kívánatos ISten, és legyen kívánatos, amit ISten tesz, amit Isten rendel, amit ISten megad, amivel lehet hálás szívvel élni, annak örülni, vagy lehet a világ fiaival együtt futni a világ csillogása után, amit igazán elérni soha nem lehet.

Isten nekünk ettől többet adott. Ha ezt látod, akkor nem lesz kérdés, hogy dicséred az Urat, még akkor is, ha senki nem teszik, ha senki nem tart veled, ha senkinek nem kedves ISten szava, amely azt mondja, hogy én eledelt adtam neked, az ige asztalát, az Úrvacsora asztalát, az istentisztleet alkalmát, a gyülekezeti közüsség, szolgálat, diakónia és misszió asztalát megterítettem. NEked, mert én Atyád vagyok, mert gondom van rád, hogy tápláltatásod és megerősödésed legyyen. Én Isten vagyok, aki nem csak a zsidó népemnek tudtam asztalt teríteni a pusztában , hanem neked is, itt is és most is. Az sztalom terítve, csodálaotsak a dolgaim, amit érted tettem, el egészen a Fiam halálától mind a mai napi igéig. Látod őket, kívánatosak neked, én kívánatos vagyok, utánam vágyakozol, mert én szeretlek téged, és vágyakozom utánad, én vagyok az az Isten, aki otthagom a kilncvenkilencet és elmegyek azért az egyért, aki te vagy, aki elmaradtál a nyájamból. Szeretlek, kereslek, hogy megtalálj, és dícsérj, hogy élj, és örvendezz, mert az az enyém vagy, mert a javadat akarom. Ámen

Az Úr az én Uramnak

Imádság:

Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus Krisztus által! Hálásak vagyunk a kegyelmedért, amivel hordozol, hálásak vagyunk, hogy most itt dolgozhattunk a te házad körül, azért hogy megtartottál, és lassan készülhetünk a karantén végéhez. Ezzel is, hogy szebbé és tisztábbá tesszük a te házadat és annak környékét. Kérünk, add most nekünk, a te élő, ható, tévedhetetlen és tökéletesen megbízható igédet, hogy szebbé és tisztábbá legyen a szívünk, életünk, tetteink, gondolataink és beszédünk is. Ámen

Igehirdetés:

Olvasandó: Zsoltárok 11o, Filippi 2: 1-11, Máté 22: 41-46

A múlt héten egy bosszúzsoltárt olvashattunk. Ez volt a 1o9-es. Az ilyen zsoltárokat csak úgy lehet olvasni és érteni, hogy három dolgot szem előtt tartok. Az egyik az, hogy Dávid maga is bosszút állhatott volna, de nem teszi, hanem Istenre bízza az ítéletet. Ezeket a zsoltárokat, mindig úgy kell olvasni, mintha egy bíróság termében ülnénk, ahol Dávidot valamivel vádolják, amiben ő ártatatlan, nem követte el, és Isten a bíró, akitől Dávid kéri az igazságos ítéletet. A másik, hogy amikor Dávid ítéletet kér, akkor nem ártatlan emberekre kéri, nincs olyan, hogy ártatlan ember.  A harmadik, hogy ez előrevetíti Isten ítéletét, amely kétségtelenül meg fog történni, ami alá, mint egy égből lezúduló eső le fog hullani, és mi alászületünk, de Isten ad egy menedéket, egy ernyőt aki maga veszi magára a ránkzúduló ítéletet, hogy az már minket ne érjen. Az igazság meg van, az ítélet lezudul, de nem ránk mert Jézus a kereszten felfogja, ez a kegyelem. Mindenkiét? Nem. Azokét, akik hittel elfogadják, akik hittel alá állnak.

 A 11o-es zsoltár egészen más zsoltár. Jó ezen is elmélkedni. Örülök, hogy vannak a gyülekezetben jó páran, akik több napon át is olvasgatják, elmélkednek a mindig eheti zsoltáron. (Ha az Úr segít minket, akkor csütörtök este az imaház udvarán is ebből szeretném tartani az áhítatot a munka után.)  Lehet most is elmélkedni a mi Urunk Királyi uralmán.

Ez egyáltalán nem egy szokványos zsoltár. Például már csak azért sem, mert ezt a zsoltárt idézi a legtöbbet az Újszövetség. Az Úr Jézus a Máté 22: 41-től amikor a farizeusokkal vitázik, és ezzel a zsoltárral bizonyítja dávidi messiási voltát és egyben istenségét. Ezt idézi Péter a híres pünküsdi prédikációjában, a Filippi levél Krisztus-himnusza tulajdonképpen ennek a zsoltárnak az utolsó versét bontja ki. Ezt idézi a zsidókhoz írott levél első része, amikor bizonyítja, hogy Jézus nem angyal (zsidók, Jehova tanúk, hinduk ezt vallják) hanem Isten, a Jelenések könyve pedig gyakorlatilag kibontja azt a királyi tisztet, amit a 11o-es zsoltár leír. Jézus dicső királyként jön ítélni és győzni.

Ma négy kérdést néznénk meg, ami négy rövid zsoltáridézet:

"Lábad zsámolyává", "Önként, szent öltözetben", "ítéletet tart", a "patakból iszik"

1 A zsámoly

Kis párnázott szék a trón, vagy inkább már csak a fotelek előtt, amin a láb kényelmet talál, amikor az ember megnyugszik.

A Krisztus is megnyugodott királyi trónján, miután legyőzte ellenségeit: a halált, a bűnt, a Sátánt. Az Édenben kapott ősígéret szerint Jézus a kígyó fejére taposott először, az meg halálosan megmarta a kereszten, de győzni azért Jézus győzött. A győztes király ítélketet tart.

A zsoltár szerint az ellene lázadó királyokat halálos ítélettel súlytja. Aki itt önmaga királya és Isten ellen lázad, az egyszer egy zsámoly lesz, egy puff, ahogyan ezt Krárpátalján mondják. Aki pedig úton van, aki lehajol, megalázza magát Isten előtt, hogy az egyedül tiszta patakból igyon, vagyis az igéhez igazodjon, az ISten akaratát kövesse, azt pedig ISten majd felemeli, felmagasztalja. Akit itt lábtörlőnek néznek, meg használnak sokszor, aki a Krisztusért magát megalázza, annak fejét ISten felemeli, abból király lesz, de aki abűnt, a világot, az ördögöt szolgálja, aki magát királynak tartja, abból meg puff lesz, zsámoly, lábtartó.

A Kolossé 2: 15-ben arról olvasunk, hogy az ellenséget, mintegy harcban lefegyverezte, diadalt vett rajtuk. A Filippi 2 Krisztushimnusza pedig leírja, Isten is felmagasztalta, és olyan nagy nevet adott az Úr Jézusnak, ami minden név fölött való. Ezért az Újszövetség szolgáliként Jézus tanúi vagyunk, mert Jézus neve, minden név fölött való. Ez a legnagyobb név, az ApCsel 4.ben János és Péter is ezt mondja, hogy nincs más név, amely megtartana. Jézus neve, aki által a Sánta is meggyógyult.

Lehet ehhez a névhez jönni, nem a lelkipásztorokban kell keresni a nagy neveket, hanem az Bibliában. Íme a nagy név, íme aki hozzá jön, az vele fog uralkodni a mennyben, és íme azok, akik elutasítják Jézust, tőle távol akarnak lenni, egy nap majd átmennek zsámolyba. Ahogy az ókorban a győztes királyok a vesztesek nyakára tették a lábukat a kivégzés előtt (Pl Józsué könyve 1o: 24). Lehet zsámolyként is végezni, de Isten evangéliuma minket ma mégis arra hív, hogy királyok legyünk a mennyben a Király mellett, ha valóban elfogadjuk Jézust Királyunknak, életünk egyetlen Megváltójának és egyedüli Urának.

2 Szent öltözet

Isten népét jellemzi, Krisztus seregének az egyenruhája. A Jelenések 14-ben a megváltottak önként követik a Bárányt. Isten hív, kegyelme által munkálkodik a szívben, de a szent öltözetben való járást, követést, forgolódást tőlünk elvárja. A Biblia utolsó részében előjön megint a szent öltözet, nem más ez, mint amit a Bárány vére megmosott, fehérre mosott a bűneinkból. Erre utal Ézsaiás a könyve első részében, hogyha bűneink skarlátpirosak, ISten törvénykezése után hófehérek lesznek. Isten így törvénykezett, igazságosan ítélt, de a saját Fián hajtotta azt végre, amiről szintén Ézsaiás ír a könyve 53-as részében.

3 Halottak

Talán ez a legfurcsább kép ebben a zsoltárban. Ellenségeit legyőző király, aki után egy terület marad tele halottakkal. Hogy egyezhető ez össze a szerető Jézussal?

Azzal sehogy. Itt viszont az ítélő Jézus van. Mert ilyen is lesz. Ez a halottakkal teli völgy a Ge Hinnomra, vagyis a Hinnom völgyére utal, amit magyarul Gyehennának vagy Pokolnak nevezünk. A halottak ott lesznek. A halotton, mint kifejezésen, képen,  meg nem kell megbotránkozni, mert a Biblia szerint az újjászületésünk előtt halottak vagyunk, lelki halottak. Van, akinél ez nem fog soha változni.  De az Isten ma arra hív, hogy legyen változás. Ő az élők Istene, sőt ő az élet Istene, lehet tőle kérni életet. Mi magunknak nem tudunk adni, de ő tud.

4 A patak

Ez a kép is okoz néha fejtörést a biblilaolvasó embereknek. Mi ez a patak, hogy emeli fel a fejét. Az újfordítás szerint útközben iszik a patakból. Jó ez a kérdés, mert mi is útközben vagyunk. Lehet mérgezett patakokból a neten állandó rémísztó lelki italokat fogyasztani, amitől pánikrohamot kapnak az emberek. Vannak, akik bekattannak és a kutyájuktól kezdve minden élőlényt megfolytatanak, amit csak látnak maguk körül. A média és a falshírek pánikkeltése rá segít az ilyen esetek előfordulásához. Persze a bolondságot ott lehet csak kihozni, ahol az már meglapul, de a Biblia világosan taníja, hogy az ember szíve romlott születésétől fogva a bűn miatt. Ezért van szükségünk Jézustól új szívre, mert a régi romlott, és azzal a mennybe nem engednek be senkit.  Jó lenne nekünk megválogatni, hogy míg útköüzben vagyunk a karanténtól annak feloldásáig, hogy mivel itatjuk a lelkünket. Útközben vagyunk erről a világról a másikra, az örökkévalóságra. Mivel itatjuk a lelkünket. Jézus azt mondta a Samáriai asszonynak a János 4-ben, hogy Ő maga, _Jézus maga az igazi élő víz, amely Istenre szomjaz, és ettől a világtól kiszáradt lelkünket egyedül képes megelégíteni.

De Jézus itt milyen patakból ivott. Van, aki szerint ez utalás a Kidron patakjára, mert ott volt a Jézus gyötrődése, ott fogadta el és itta ki azt a poharat , amit az Atya neki adott.

Van, aki szerint itt az Isten igéjének való engedelmesség van, mert ez az élő víz, ami éltet, és ez így is van. Jézus valóban engedelmeskedett az Atyának és az igének. Ez pedig életet jelent, ez az élő víz, ami táplál. Jeremiásnál a bálványoknak való engedelmeskedés nem más, mint elhagyni Istent, az élő vizet, és repedezett falú , tehát tökéletesen alkalmatlan, ciszternákat, víztárolókat vájni. 

Szerintem ennek a versnek a magyarázata maga a Krisztus himnusz a filippi kettőből. Bennünk is az az indulat legyen, mint Jézusba, aki eljütt erre a földre, itt volt útközben, átutazó, megjárta engedelmesen, az igére nézve a megaláztás útját, utána az Isten felemlte a fejét, tehát felmagasztalta.

Egy kérdés marad a végére. Hogy egy Magyarországon élő presbiteriánus kollega felosztásával éljek: Krisztus Király! Krisztus Király? Kirsztus Király.

Keked is? Nekem is? Mindenkinek, aki ezt olvassa? Ha igen, akkor kövessük őt a szentség öltözetében, önként. 

A keskeny úton vagyunk, vándorok, nem királyok, itt még nem. De Isten ad felüdülést, amikor az élő patakból ihatunk. Ez nem más, mint az ige, az ISten akaratának való engedelmeskedés, a szolgálat, a testvéri közösség, egymás elhordozása, elszenvedése szeretetben. Ennek megtanulására ISten a gyülekezetet rendelte. Ahol együtt üdülünk fel az ige, a közösség, a szolgálat által, úgy mint most is, itt is, ezáltal is.

Ámen

Hirdetés

Imádkozzunk betegjeinkért.

Imádkozzunk azért, hogy ne csak Európában, de Ukrajnában is visszaszoruljon a betegség terjedése.

Ne felejtsük el felköszönteni azokat, akiknek születésnapja közeleg:

Május 8 Bíró Tünde, Május 11 Bilák Valéria, Május 19 Máté Erika, Május 22 Csokuly Viktória, Május 23 Tóth Sándor

Csütörtök este nem várunk sok embert, nem is kell, mert ez most nem erről szól. Lassan lejár a karantén, de addig is van két hét. Ezalatt a két csütörtök alatt egy néhányan alkalmassá tesszük az imaházat és az udvart a karantén utáni alkalmak tartására.

Ahogy minden közös szolgálat igével és imaközösséggel zárul, így ez is. 

Akik jönnek, azok kapát és kaszát hozzanak. A tujafákat, és a mogyoró sövény cserjéit csak garaszolni kell, nehogy megsértsük a gyökereket, az udvart benzines és elektromos fűnyíróval, a kerítésszegélyeket kaszával nyírjuk. Az asszonytestvéreknek szellőztetni, takarítani, és a virágok kellene megkapálni .

18 órától van a gyülekező, és 19: oo-tól az áhítat. 

Az áhítat szabadtéri lesz vagy teraszos, távolság és minden más törvényes keretek között imádkozunk munka után. 

Köszönöm, azoknak, akik készülnek! 

Ott találták a gyermeket anyjával

2o2o Anyáknapi áhítat

Olvasandó: Máté 2: 1-12

Fő gondolat: a gyermek és anya együtt töltött ideje, amit ma egyre ritkábban látni...

Mi ennek az oka? Van valós meg mondva csinált oka is. Vannak szükségelyzetek, amikor egy baleset, egy betegség, egy autócsere, tetőjavítás vagy ilyesmi indokoltá teszi, hogy a férj-feleség együtt lehúzzon egy nyarat külfüldön. A legtöbb esetben mégsem a szükség miatt nőnek fel a gyermekek anya vagy apa nélkül, pedig biológiailag és jogilag is van nekik. Csak gyakorlatilag még sem. Miért van ez így?

A világ ezt diktálja. És ha a világ diktál, akkor ahhoz igyekszik mindenki igazodni. Ezért széles az az út, amely a pokolra visz, mert sokan járnak rajta. Lehet ebből megtérni, mert az Úr Jézus kegyelmes ahhoz, hogy a széles úttól megmentsen. De ő a széles úttól és nem a széles úton akar megmenteni, a bűntől és nem a bűnben. Ez egy alapvető református-puritán tanítás. Igaz, hogy a mi korunk egyáltalán nem református, puritánnak meg még annyira sem mondható. De ehhez nem kell, hogy mindenki életében így legyen. A mai igénk éppen arra mutat, hogy lehet ez másként, sőt az Úr Jézus, a legfőbb példaképp életében, családjában totálisan másként volt.

Sok mindent látunk magunk körül. Világ szerinti házasságokat, családokat, és azok széthullását, de a hívő ne ehhez igazodjon, ne az aktuális helyzethez, hanem az igéhez, ami örök és biztos, amire egy életet lehet építeni.

Lehet ma keresztyén édesanya és keresztyén édesapaként vállalni azt és ott, és úgy, amit az Isten rámbízott. Ma az anyák napján ezzel kapcsolatban négy dolgot fogunk megtanulni: A mai helyzet és az ige kérdését, Jézus családi életét, Mária valamint József szülőként betöltött feladatát, példaértékű igei magatartását.

1 Az igei meg a mai helyzet

Az ige mást mond, mint a mai ember és a mai helyzet: "Azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki..." A bölcsek Jézusnak akartak tisztességet tenni, még egy olyan felállásban is, amikor nem hogy tisztességet, de még tudni sem akartak a megszületett Jézus Krisztusról. Szülőként kinek akarunk tetszeni a világnak vagy az Istennek? Itt ez az első és legfontosabb kérdés, amit el kell dönteni.  Idő és erő mindkettőre nem jut. Vagy feláldozom magam a világi üres csillogásért, vagy feláldozott magam, hogy egy keresztyén, igei tartalommal és alapokkal bíró életet éljek le, mint édesanya, édesapa Isten dicsőségére. Miért vagy itt ezen a világon, mire születtél vagy születtél újra? Az ige válasza ez, hogy tisztességet tegyél Jézus Krisztusnak. Még akkor is, ha ezt senki más nem teszi. Még akkor is, ha ez már nem divatos, ha ezt más lenézi, mert melyik modern nő nem nézi ma le azt az anyukát, aki hitből felvállalja azt, amit az Isten rábízott, aki Jézusra nézve nem önmagát, hanem Isten számára kijelölt szolgálati megbizatását akarja megvalósítani? De mit számít ez, ha egy keresztyén édesanya Istent szereti és neki tetsző módon akar élni.

A bölcsek egyedül keresték Jézust, nem kísérte sem a királyi udvarból, az állami vezetőktől, sem az egyházi vezetőktől senki őket. Az Urat akkor is kell keresni és követni, ha senki nem csatlakozik hozzánk. 

Matthew Henry puritán igehirdető írja a Máté kettőhöz fúzött magyarázatában: "Ha nem akarnak velünk jönni a menny útján, Jézus követésében, akkor legalább mi ne menjünk a világgal a pokol útján."

Jézus Krisztus születése észrevétlen, jelentéktelen, a világ számára nem volt kívánatos.

Mint ahogy Jézus Krisztus szolgálata sem, mint ahogy az sem, hogy valaki keresztyén asszonyként anya legyen, Istenhez igazodjon, az ő dicsőségére családi életet éljen, gyermeket szüljön és neveljen. 

Lehet, hogy ez a világnak nem kívánatos, de ez az igei, ez a természetes, és ez az, ami Istennek kedves. Normális esetben egy keresztyén ember keresi azt, ami Istennek kedves. Normális esetben egy keresztyén ember harcol az ellen, hogy az élete a világ együtt nehogy a széles útra menjen. Mi pedig szeretjük a normális eseteket, ugye? MErt az ige a norma, és ami aszerint megy az a naormális.

Ennek így kell lennie a keresztyén anyukák és apukák esetében, hogy keresem, mi kedves Istennek. Nem a helyzetből, hanem Isten igéjének a tanításából indulok ki.

Aki nem ebből indul teljesen mindegy, hogy milyen magyarázatot keres, hogy okoskodik vagy mi után megy. Igazság csak egy vagy, egy abszolút, egy biztos, és úgy hívják Jézus Krisztus. Az ő családját , édesanyját, anya-gyerek viszonyát nézzük ma meg.

2 Az Úr Jézus családi élete

Kevest ír róluk a Biblia, de mindig együtt vannak.

Szegénységben, amit a mai ember nem tud elviselni az irigység miatt.

Jézus felvállalta, a család is. 

Együtt menekültek, együtt vállaltak a szégyent is.

Külföldre is egyött mentek, József nem adta be Jézust és jó kis egyiptomi kollégiumba, és Mária sem szökött egyiptomi rabszolgamunkára, csakhogy láthassa kollégiumba adott gyermekét, József nem követett el ellőre megfontolt sem hirtelen felindulásból történő távházasságot. Amit csináltak, azt együtt csinálták.

Együtt vállalták az újrakezdést. Nincs az a tömjén, arany és mirha, ami egyszer el ne fogyna. De Názáretben, az akkori legszegényebb zsidó területen, az akkori Kárpátalján újrakezdték. Mert az ige azt mondta, mert az ige azt a helyet adta nekik hazának. Názáret volt az Istentől kijelölt hely és örökség. Egy zsidó embernek ez sokat jelentett. Sokunknak még most is sokat jelent.

Együtt vállalták a nagycsaládot. József csak egy falusi ács volt, de mégis nagy családot vállalt. Máriának és Józsefnek legalább 4 fiú és két lány gyermeke született még az Úr Jézus után. Mindegy, hogy ki mit állít ezzel kapcsolatban, az ige ezt fehéren-feketén írja.

A gyermek anyjával együtt a kereszt mellett. Még ott is együtt látjuk őket. Jézus a kereszten, Mária a kereszt mellett.

Imhol a te anyád - bízza az Úr Jézus Máriát Jánosra. A gyermeknek, a legidősebbnek, gondja van még a halálán is az anyjára. Ezt kívánja az Isten igéje.

A fiatalok külföldre költözésének ez az egyik gyenge pontja, hogy nincs rábízva az anya senkire. Hány idős édesanya ünnepli ma is egyedül és szomorúan az anyák napján, mert nincsenek már vele a fiatalok. Egy sem. Valami fontosabb, mint az ötödik parancsolat. Valami fontosabb, mint az édesanya iránt való szeretet, mint az ige által elrendelt viszonttartozás, a gondoskodás. 

Ez az ötödik parancsolatot érinti.

Isten népe között ne így legyen. Az édesanyaákat meg kell becsülni, ahogy a család és legfőbbképpen a házasság egységét meg kell becsülni. Ha az Úr Jézus családja mindent együtt vállalt, akkor nekünk is együtt kell vállalni mindent.

3 Mária, mint anya

Mint istennőt nem tiszteljük, de példának vesszük, mint biblia szentet.

Mint olyanban, hogy vállalja az anyaságot, még akkor is, ha minden körülmény ennek ellene mond. Mert ellen mondott, az életével játszott.

Egy ilyenben is példának vesszük, hogy tud háttérben maradni. Mennyivel másabb lenne a keresztyénség, ha többet szolgáló, háttérben maradni tudó egyháztagokkal lenne feltöltve. Olyan jó lenne, ha a Facebook megosztások helyett az ISten szeretetét osztanánk, ha a csatornák helyett Jézus követnénk, ha a hírek helyett a Bibliát bújnánk.

Ezek kétségtelenül sokat segítenének a Mária példáján alapuló biblikus anyaság elérésében.

Ha hibázik, tudja beismerni. Amikor Jézus őrültnek nézte, és el akarta vezetni családilag a szószékről. Vagy amikor a Kánai mennyegzőn sürgetni akarja a Jézust. Jézus helyre rakja Máriát, Mária pedig inthető és helyrerakható. Ne jó lenne, ha minden nyakas keresztyén ilyen lenne. Inthető és helyrerakható, Jézust ritkábban emlegető, de igéjének gyakrabban engedelmeskedő.

Együttérez a gyermekével, ott van a keresztig. Anya és gyermek, szülő és gyermek, együtt az utolsó pontig. A mai vándorbotot kötött kárpátaljai magyarságunk talán már nem is érti, hogy miről van itt szó, vagy ez mit is jelent.

Mária, mint anya ott van a gyülekezetben is. János apostol temeti el Efézusban, ott a sírja. Haláláig gyülekezeti tag. 

4 József, mint apa

Mária nem tudott volna igazi anya lenni, ha nincs mellette egy igazi apa, egy igazi férfi.

Aki elvette, és nem megszégyenítette a mennyasszonyát.

Szegényként mentek, szállást kerestek. József megoldotta, abból és úgy ahogy tudta, de a családját, feleségét nem hagyta el. Főleg nem a kritikus pontoknál.

Külföldre jó okkal és együtt mentek. Az életüket mentették. És rögtön visszatértek, ahogy tudtak.

Mint apa a gyermekével foglalkozott. Fiának szakmát és megélhetést hagyott. Az ács mesterséget. 

Halála után is egyben maradt a család. Jó munkát végzett ilyen téren is.

Mindezek fölött József a háttérben marad. Nyílván ez is példa volt Máriának.

Józsefre Mária fel tudott nézni, és tudott tőle tanulni, mert lehetett.

Pedig sehol nem emeli a hangját, nem okoskodik, és lelkileg vezethető, minden igei tanácsot megfogadott, amit az Úrtól kapott. 

Sehol nem panaszkodott, nem irigykedett, és nem hagyta el az Úrtól rábízott feladatot és helyet, asszonyt és gyermeket.

Ezt kell tenni minden édesanyának és édesapának ma is. Ez az igei, ez a biztos, ez az amihez ígéretek kapcsolódnak, az összes többi meg csak emberi okosokodás és ügyeskedés, ami rendre nem jól végződik. Isten minket nem ara hívott el, hogy a világgal együtt okoskodjunk és ügyeskedjünk, hanem arra, hogy az igének engedelmeskedve, Istenre nézve, az igét megéljük, boldogságot és áldást örököljünk. A keskeny út áldásai a keskeny úton élhetőek át, ezért ne fussunk a világgal együtt a szélesen, hanem válasszuk együtt az Úr Jézussal, Józseffel és Máriával, és Isten valamennyi gyermekével a keskeny útat, az élet útját. Ámen

Hirdetés

Kedves egyháztagjaink!

Úrnapján az imaközösségek után üzenetmegosztásra kerül sor.

Osszuk meg egymásal, hogy kinek mi volt jó a Noé története alapján tartott múlt vasárnapi online csendesnapunkból:

www.ereformatus.com

Közelgő és nemrégiben való születésnapok:

Április 22 - Tóth Zsuzsanna

Május 4 - Deák Zoltán

Május 8 - Bíró Tünde

Szeretettel köszöntjük kedves gyülekezeti tagjainkat születésnapuk alkalmából Isten igéjével:

"És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretet minket, és adta Önmagát miértünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatúl." Efézus 5: 2

Intés a Lélek egységére

Olvasandó: Efézus 4: 1-16, Úrnapi imaóra (ápr 26)

Vázlat

Miről van itt szó?

A gyülekezet egységéről.

Miért kell ezzel foglalkozni?

Mert jelen helyzetben, vagy helyzetből kifolyólag kizárólag az egyéni kegyességgel kapcsolatban jelennek meg tanítások. Valahol az van fókuszban, hogy neked mi jó. 

Isten pedig arra tanít, hogy Isten dicsősége legyen a fókuszban, a másik szolgálata legyen a fókuszban, és nekem az jó, ha Isten dicsőségére szolgálok a másik javára. 

Rettenetesen veszélyes ez a fajta egyoldalú, egyénieskedő keresztyénség. Általában a szövetségi tanításokat tagadó felekezeteknél ez nem olyan nagy gond, de a református közösségeknél annál inkább, mert itt gyakorlatilag minden a szövetség taníására épül. 

Az egység alapjai a textusban

Egy Atya, tehát egy család, egy származás, egy autoritás.

Egy test, és egy Lélek. Egy testben egy Lélek van, és egy lélek csak egy testben él. Test és Lélek egysége az maga az élet. Isten Szentlelke, Krisztus egy testében, egyházában él, hat és munkálkodik.

Erre vagyunk elhívva, kiválasztva.

Ez illik vagy ez méltó, azokhoz, akik Krisztusban elfogadtuk a kegyelmet. Az ami nem egység, ami széthúzás, ami ezzel ellentétes meg méltatlan.

Méltó, mi méltó? Az méltó az elhívásunkhoz, ha egységben maradunk, méghozzá gyülekezeti egységben.

És az online gyülekezet, az nem az? Az nem. Nincs online gyülkezet. Van internetes kommunikációs csatorna, de az nem gyülekezet. Az internet, tévé, rádió, újság vagyis a média igehirdetésre és kapcsolattartásra való használata nagyon is helyes, amiért hálát is adunk. De a közösség, az gyülekezet és nem internetezés, amiből bármikor kiléphez, ahonnan bármikor leléphetsz, ha kapsz egy intést, ha valami nem tetszik vagy ha a gyülekezet pásztorai megkérnek egy szolgálatra. Az internet egyik kommunikációs csatorna, de nem gyüekezetpótlék. Van, amit nem lehet pótolni. Lehet pótolni az anyatejet, de nem lehet pótolni magát az anyát. Lehet pótolni az anyaszentegyházban élőben, élő gyülekezeti alkalmon kapott lelki táplálékot, de nem lehet pótolni magát az anyaszentegyházat. 

Erre van parancs: "Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét, a békesség kötelékével."

Gyülekezet nélküli keresztyénség nincs. Ahogy a gyülekezethez ragaszkodni kell a gyülekezeti egységhez, a testvérekhez, de leginkább a Főhoz, a Krisztushoz. A testben mindenki kapcsolódik mindenkihez, mert mindenki kapcsolódik a Főhöz. Egy test, egy Lélek.

Keresztyénként hogy maradunk egységben egymással?

Az egyház egységének az ellengedthetetlne három tartópillére: az alázat, a türelem és a szeretet. Ez a három mindenben szükséges, ami a gyakorlati kegyességhez tartozik, mint péládul az intés, a másik elfogadása, a közös szolgálat, a másik véleményének a meghallgatása, ha kapok egy intést, akkor legalább elgondolkodok rajta, és nem rögtön lehurrogom a másikat vagy kimosakodok. Vagy ha kapok egy szolgálati megbízást,a kkor legalább megpróbálom, még ha nincs is ínyemre, ahelyett, hogy valami mondvacsinált magyarázattal passzolom a kérést.

Az első, hogy alázatosak legyünk. A kettes versben az van, hogy teljes alázatossággal. Az gyülekezetben vagy az egyházban a szakadások, egyet nem értések mivel kezdődnek? Nem a gőggel, a büszkeséggel? A büszkeségből két nagy baj szokott származni. Az egyik az, amikor egy lelkész vagy egy gyülekezet elsőbbségre törekszik. Ez okozta a keresztyénségben például a római gyülekezet és a római pásztor, a pápa elsőbbségét, amire parancs a Bibliában nincs, csak az elenkezőjére. Lásd Jézus lábmosásának a történetét a János 13-ban. Mikor az adott lelkész vagy gyülekezet nem kapja meg a vezetői tisztet, ami szerinte neki járna, akkor ezen megsértődik, mérges lesz, elvonul, és elkezd saját magának élni, hogy ha nektek én nem kellek, akkor legyen, mostmár semmit nem fogok csinálni, legfeljebb a saját kis gyülkezetemben, vagy szolgálati területemen.

A másik nagy szakadás, vagy a szakadás oka, ami a büszkeségből fakad, hogy valaki nem ért velem vagy elárul valami módon. Például van egy gyülekezeti tag, aki függetleníti magát a többitől, és elkezd a saját szakállára döntéséket hozni a gyülekezet helyett vagy azzal szemben. Olyan is lehet, hogy valaki elárul. Például elkezd az állami vezetőknek rendszeresen jelenteni, akkor az kizárást vagy csoportok esetében szakadást is eredményezhet. Például a kommunista diktatúra alatt a KGB előszeretettel alkalmazott besúgókat egyházi körökből. Aki ilyenre adja magát, nyílván ott volt valami sértődés, bosszú, ami motivációként szolgált. Midenütt a büszkeség és a sértődés húzódik meg, és minden meg nem bánt büszkeség szakadást eredményez.

Ezért tanít az ige a teljes alázatra, mert az alázat minden ilyen bajt megelőz. Hogy egy gyülekezetben vagy egyházban megmaradjon az egység, akkor a büszkeséget, a gőgöt meg kell tagadni, és teljes alázatosságra kell törekedni.

Vannak gyenge és sarokbaszorított emberek, akik rögtön emelik a hangjukat, ha valami nem úgy van, ahogy ők elgondolták. A kiabálás a mások bántása nem az erő jele, hanem az osotobaságé.

Az alázat az erő jele. Mert az alázatos ember tud uralkodni azon, amihez a legtöbb erő kell: önmagán. Ha az illető keresztyén, akkor ezt még megfejeli azzal, hogy a másokon való uralkodás helyett elkezd másoknak szolgálni. Na ez az erő jele. Ezt tette Jézus a lábmosásnál és amőgy az egész életében. Ahogy a világ legerősebb és legtehetségesebb ember Mózes is, akiről az ige feljegyzei, hogy mindenkitől alázatosabb volt.

 Amásik két elősegítője a gyülekezeti egységnek a türelem és a szeretet.

A türelmet. Mindig jusson eszünkbe, hogy ISten mennyit tűr nekünk, és ez segít elhordozni a másikat. Valamint ne feledjünk, hogy nem csak mi tűrünk, hanem nekünk is tűr a környezetünk, mert az óember azért ott van mindenkiben és hat.

A szeretet. Ez a harmadik. Nem kell megmagyrázni, hogy az Úr mennyire szeret téged, annak ellenére, amilyen vagy. Igy kell szeretni egymást a gyülekezetben. Ha a lelki házban, az egyházbna mi vagyunk az élő kövek, akkor a szeretet az a habarcs, ami bennünket összeköt.

Zárógondolat: "Azért kell a gyertyatartó, hogy a gyertya ne dőljön el. Azért járunk gyülekezetbe, hogy ne dőljünk el és törjük össze magnkat." Az ige, az imádság és a sákramentumok mellett a gyülekezet az Isten első számú kegyelmi eszköze, amely által megtart. 

A gyülekezet ad az ember életének egy keretet és egy korlátot, amelyen belül biztonságosan mozoghat és lelkileg fejlődhet, védve van a Sátán számos támadásától, amivel az gyülekezet nélküli keresztyéneknek egyedül kell szembenézni.

 A helyzetből kifolyólag társadalmi korlátozások vannak, és egy hívő református ember elfogadja és betartja az állami törvényeket, de Isten törvénye, hogy a gyülekezethez és annak egységéhez maximálisan ragaszkodjunk. Lehet Istentől bölcsességet kérni, hogy egy egyháztag a maga adott helyzetében mivel tud ehhez hozzájárulni. Nyílávn többel attól, hogy otthon marad. Mert ha van például egy gazdag egyháztag, akitől Isten elvárja, hogy egy szegényebb egyháztagon segítsen, akkor ez alól nem bújhat ki, egy közhellyel, amit mindenki hajtogat. Ez huncutság és rossz bizonyságtétel lenne. 

Itt is tartozunk egy felelősséggel. A felelőséget nem lehet annyival letudni, hogy bezárkózok és nézem naphosszat a szappanoperát, mert az ember karanténbe megy, de a bűn vagy az emberi gyengeség meg nem megy. Lehet, hogy valakit biztatni, lelkigondozni vagy éppen inteni kell, és az a kérdés nem várhat két hónapot vagy két évet amíg véget ér a karantén. Miért nem? Azért nem, mert a bűn rombol és pusztít, mint egy kezeletlen súlyos betegség.  Azzal sem szoktunk várni. 

Mi elmehetünk karanténba, de a Sátán soha nem fogja azt mondani: "Figyeljetek, lemegyek a pokolba netelni meg szappant nézni, úgy is karantén van. Az imaház zárva, közösség nincs, most gyengék és védtelenek vagytok, én igazán megértelek titeket, és most ne zavarjuk egymást, maradjunk otthon. Én is itt a pokolban, ti meg odahaza. Később majd folytatjuk, ha helyreáll a rend." Ez a poén része. A valóság meg az, hogy az ördög pofátlanul támad, és még a legkülönb közösségeket is darabokra szedi. Élő komoly  hitvalló közösségek tagjai úgy rebbentek szét a karantén első heteiben, mont csirkék, akik közé odacsap a sólyom. 

Most van az ideje az összefogásnak, most van az ideje a lelki harcok komolyvételének, az egységnek és a szeretetnek.

Van egy múltbeli tapasztalatunk, hogy egy bizonyos esetben később tudtuk meg egy családi súlyos problémát, amit idejében még tudtuk volna kezelni lelkigondozás segítségével, de így az egyháztag elvesztéséhez vezetett, aki azóta is Isten nélkül él a világban. 

A gyülekezet vagy közösség nélküli keresztyénség, amit otthonról online meg tudok egymagam megoldani, ez csak egy utópia és fantasztikus elképzelés, ami a valóságban sem nem működik, sem nem is létezik. De egy olyan sugallat, ami arra tanít vagy ösztönöz, hogy nem kell közösség, az nem a Lélektől, hanem az ördögtől van. Van amit az ember nem tud pótolni, és van amit nem tud egyedül megélni. Ez egy pont ilyen, ahogy általában a szövetségi rendszerek (pl házasság, gyülekezet, család, nemzet).

Például a mai nap foglalkozunk Noéval és családjával. Isten megtehette volna, amit Ádámnál és Évánál, hogy csak a Noét és feleségét menti meg, de megmenti a családját is, mert egy szövetséget képez a család. Isten pedig szövetségben gondolkodik. Eleve a Bibliát is így hívjuk. A gyülekezet is életünk egyik elengedhetetlen szövetségi rendszere, ami nálkül nem tudunk élni, legalább is keresztyénként és lelki életet nem.

Ámen

Mire épít a hit, amikor minden olyan bizonytalan?

A hanganyagot itt töltheti le:

https://drive.google.com/file/d/130tCYm-QUkxp7pOdZFw4xKT1MHdVSzZJ/view?usp=drivesdk

Olvasandó: Zsoltárok 1o8, 2 Sámuel 8: 3, 12, 13

A mai zsoltárunk egy ismétlődés. Két zsoltár összeadása: az 57 és a 6o. Az első kérdés, ami felvetődik mindenkiben, hogy miért kell egy zsoltárt megismételni? Bár vannak ismétlődő igék a Biblában, ami ugyanaz, de maga az ember és az élethelyzet nem ugyanaz. Az ismétlődő igék gyakran mondanak újat egy új élethelyzetben vagy egy új embernek.

Továbbá ez a zsoltár egy ünnepi zsoltár lehetett, egy évfrduló, amikor nemzetileg egy nagy szabadításra emlékeztek meg. Egy rendkívüli eseményre, amikor Dávidot és Joábat körbe vették az Arámok, és a sereget a király ketté osztotta, majd úgy bíztatta Joábot és a népet, hogy tegyünk meg mindent, harcoljunk az Úr városaiért, családunkért, az Úr pedig tegyen úgy, ahogy jónak látja. Vagyis rábízták magukat, és az adott helyzetben ezzel az 

Úrba vetett bizalommal megharcolták a harcot.

Jó kérdés, hogy egy ilyen bizonytlan és tudatosan elbizonytalanított helyzetben a hívő ember mire épít, miben reménykedik, amikor az Úr harcait harcolja.

Dávid ebben a zsoltárban elmond egy magasztalást és egy imádságot. Ebben a sorrendben. A csata napján, jókor korán reggel hangszerrel és énekkel dicséri és dicsőíti Istent.

Ez az első hat vers. Tulajdonképpen a Miatyánk első kérése, hogy Szenteltessék meg a te neved, mint a mennyben úgy a földön is. Az úri imádságban az első utalást az Úr ebből a zsoltárból hozza. Már csak ezért is érdemes vele foglalkozni.

A magasztalás után egy rövid vers, egy rövid utalás arra, hogy Istentől várja a szabadulást, reménykedik a győzelemben. Ez a hetes vers.

Itt válik az igeszakasz nagyon érdekessé. Miben is reménykedik? A győzelemben? Egy ilyen nehéz és bozonytalan helyzetben? Akkor, amikor nem csak a csata kiemenetele kétséges a nagyszámú ellenség miatt, hanem a 12-es versben arra panaszkodik, hogy semmi, de semmi jele nincs annak, hogy Isten velük vonul a csatába. Korábban azért másat tapasztaltak. A legtübb esetben SIten megmondta Dávidnak, hog ymenjen bátran, mert győzni fog. Azért egy ilyen ígérettel, biztatással a katonák is más harci kedvvel vonultak a csatába. Itt semmi ilyen nem volt..

Dávid reggeli magasztaló imája azért mégis tele van reméynséggel, ISten dicsőítésével. De mire épített? És mi mire épíünk, amikor semmi jel, semmi külső körülmény nem enged arra következtetni, hogy helyreáll az élet a normál kerékvágásba, megnyitják az imaházakat, a munkahelyeket. 

Ilyenkor a hit két dolgora épít. Az egyik Isten korábbi ígéretetei, a másik Isten lénye maga.

Nézzük meg, hogy milyen szépen látszik ez a 1o8-as zsoltárban. 

Isten ígérete a nyolvas vers. Isten azt mondta még korábban, a szenthelyen, hogy övé minden ország, és ő örömmel adja oda. Dávid ezt az ígéretet korábban kapta, és ebben a zsoltárban erre emlékezik, amikor a külső körülmények nem biztatóak, és látszólag halgat az ige is. 

 A másik, amire épít a hit, az maga Isten lénye, amely nem változik, szeretete és hűsége az égig ér. Ez a szövetség szakszavai, ez a szövetséget megtartó Isten, örök és változhatatlan jellemvonása. Szeretete és hűsége. Ő szeret és hűséges önmagához, adott szavához, igéjéhez, ígéreteihez.

Ebben reménykedünk mis is. Erre épül  a hit szilárdan és bizonytalansággal teli időben.

Nekünk nem kell keresni az okokat, a hibásokat, az összeesküvőket, az üzletelőket. Vigyázzunk, hogy a szívünk ne a vírus okozta riadalmakkal legyen tele. A mi szívünk Jézusé, és az ő igéjével kell annak tele lennie, az ő személye és ígéretei az, amivel foglalkoznunk kell, amire építenünk kell.

Van itt valami a zsoltárban, amit viszont keresni kell: ez a misszió lehetősége. Dávid a négyes versben kifijezi szíve egyértelmű vágyát, hogy ő azt szeretné, hogy ne csak ő, és ne csak a zsidó nép, de valamenyni nép megismerje és áldja, magasztalja az egy és örök, igaz IStent, a Biblia Istenét. Ha DÁvid, mint ószövetségi hívő nem adta lejjebb a szintet, akkor ezt mi sem tehetjük. A misszió mind a keresztyén gyülekezetnek, mind az enyénnek létkérdés. Ez és csak is ez az egyház jövője, és ez nem pótolható semmivel.

Visszatérve az ígéretekre. Egyszer azt mondta valaki, hogy a hit tud örülni Isten ígéreteinek már akkor, mielőtt azok beteljesednének. Úgy tetszett nekem ez a gondolat. Az ígéret már akkor örömmel tölt el, mielőtt kézelfogható valósággá válik. Innen érthető a dolog, hogy DÁvid Istent magasztalja egy kétes kiemenetelű csata előtt.

Érdemes még megfigyelni a zsoltár utolsó versét, ami arról beszél, hogy bár Isten segítségével mi harvcolunk és győzünk, de azért mégis Isten az, aki eltapodja ellenségeinket. Az ember felelős tette, magatartása és az Isten kegyelme, predestinációs döntései egymást egyáltalán nem kizáró tényezők. 

Isten ad nekünk most is győzelmet, de a harcban őrá nézve meg kell harcolnunk a magunk kis csatáit.

Ezekről bővebben hallhatunk a vasárnapi online csendesnapunkon, amely Noéről fog szólni és Noá napjairól.

Most tanujunk meg annyit, hogy a bizonytalan helyzetek a legjobb alkalmak arra, hoyg IStent magasztaljuk, hogy az ő ígéreteiről, és drága lényéről megemlékezzünk és ebben megerősödjünk. Ha a körülmények nem is azt mutatják hogy minden helyreáll egy csapásra, de a hit ráépít arra, hogy ki az Isten? Ő az, aki örök szeretet és hűség. Mit ígért az Isten, ez a második, amire építünk. Azt, hogy nekünk adta a Fiát, akkor hogyne ajándékozna vele együtt mindent minekünk. (Róma 8), hisz az övé. Ő  ezt mondta ma nekünk a 1o8-as. Az enyém, és én örömmel adom. Ámen

Hirdetés:

A héten ünnepelte születésnapját Tóth Zsuzsanna egyháztagunk, szeretettel köszöntjük!

Úrnapján Noé életéről online csendesnapot tartunk . Az igehirdetések elérhetőek egyházunk közös weboldáalán vasárnap reggeltől

www.ereformatus.com

Áldott épülést kívánok+

Egy idős hős ereje: bizalom Isten ígéreteiben

Úrnapi igehirdetés (ápr 19). Református tanítás a hit erejéről, ami az Isten ígéreteire épül, a hit harcairól, és az Istentől kapott ajándékok bölcs és önzetlen felhasználásáról Káleb élete és bizonyságtétele alapján. (Az igehirdetés hanganyaga családi körben készül)

A hanganyagot letöltheti az alábbi linket megnyitva, a lefelé mutató nyíl megkattintásával:

https://drive.google.com/file/d/126HvYibOGCLWj06j2hOwdx6-Tyf3ybPl/view?usp=drivesdk

Lekció: 4 Mózes 13: 25 - 14: 25 Textus: Józsué 14

Imádság: 

Mennyei Atyánk az Úr JÉzus Krisztus által! Magasztalunk kegyelmedért, amit ilyenkor tavasszal bőséggel árasztasz a szép természetre rajtunk körül, de ugyanúgy árasztasz a mi életünkbe is.  Köszönjük, hogy ebből élhettünk, dolgozhattunk, imádkozhattunk. Munkáld, kérünk, ezt a kegyelmet most a mi életünkben gazdagon a te tévedhetetlen, igaz és maradandó igéd által, amely életünk alapja, reménye és ereje. Ámen

A pusztában Mózes 12 kémet küldött el, a 12 törzs 12 fiatal és előkelő emberét. Negyven napot voltak Kánaánba, és amikor visszatértek akkor megrémítették a nép szívét, hogy ilyen nagy és erős néppel szemben. Elmondták nekik, hogy ti még nem tudjátok mi vár ott rátok. A beszámolójuk után az egész nép hangos jajveszékelésbe kezdtek, és a pánik roham vége egy nyílt lázadás lett, vissza akartak menni Egyiptomba. Két ember a 12-ből csitította őket, hogy Istenben nekünk olyan oltalmunk van, hogy legyőzzük őket, azoktól meg eltávozott az oltalmuk. Az egyik ember Józsué volt, aki vezette a honfoglalást és írta a Józsué könyvét. A másik ember Káleb volt, aki Józsué mellett harcolt, és 85 évesen óriásokat, Anákokat, győzött le. Az ő életéről, erőforrásáról, hitéről fogunk ma tanulni.

Három dolgot fogunk ma megtanulni:

1 Káleb ereje

2 Káleb kérése

3 Káleb önzetlen szolgálata

Lássuk hát ezt a hármat sorban, mert nem csak Kálebnek, de nekünk is kell ilyen erő, amely fiatalaon és idősen egyaránt helyt áll és megharcolja az Úr harcait.

1 Káleb ereje

Káleb erejének titka az ő hitében volt. Abban, hogy Isten ígéreteire figyelt. Ellentétben a 1o másik kémmel, aki figyelt az igére, de krízishelyzetben rögtön feladta ezt a hitét, és elkezdett emberi módon gondolkodni. Hittek Istenben, de csak addig, amíg elképzelhetőnek tartották, hogy amit Isten mond, az emberilge kivitelezhető. Tíz kém meghalt, úgy ahogy ettől is féltek, de a kettő életben maradt, és az Úrral hőstetteket vitték végbe, csodálatos dolgokat éltek át. Jó nekünk Isten ígéreteire építeni, abból erőt meríteni, amikor a mi erőnket meghaladó dolgok előtt állunk, amikor olyan dolgokkal kell megharcolni, amit nem próbáltunk. Amikor túl sokan vannak, akik megolvasztják a nép szívét, és túl kevesen, aki az Istenben való bizalomra tanítanak. Hol van a mi erőnk, miben és mitől leszünk erősek? Csak attól, amitől Káleb is. Istentől és az ő ígéreteitől.

Mindnyájan ismerjük az igét az Ézsaiás 54: 1o-ből: "Mert a hegyek megszűnhetnek és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és a békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad."

Ez az igeszakasz folytatódik, és telve van Isten drága ígéreteivel: "Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek." , "Igazság által leszel erős (Itt van Káleb titka)", "Nem kell félned az elnyomástól", "A rettentés nem közelít hozzád", "Ha rád támadnak is, nem tőlem lesz az (Isten nem bűnteti az övéit, azért mert őt szeretik és szolgálják)", "Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak (Nincs harc nélküli hitvalló keresztyén élet)", "Ez az öröksége az Úr szolgáinak."

Józsué, Káleb és a nép Isten ígéreteiben bízva harcoltak, és arra nézve osztják is fel a földet, az örökségüket. Az örökség felosztása közben jön Káleb, és emlékezteti Józsuét Isten ígéreteire, úgy jönnek Celofád leányai, akik lány ágon kérték ki az örökséget, de voltak olyanok is, akik már előre kikérték maguknak, még Mózes alatt. Két és fél törzs a Jordán túloldalán. A türelmetlenségük miatt elhamarkodták a dolgot, és emiatt nagy veszélynek tette ki magát a két sé fél törzs, mert minden vad keleti nép onnan támadt.

Most ezek harcolhattak a Kánaánért, de részt abból már nem kérhettek. De sok esetben komoly hitről tettek bizonyságot. Például Barzillaj idevaló volt, Gileádba, a Jordán túloldalára, és ez az idős gazda menedéket és ellátást adott a királynak és a házanépének, amikor az Absolon elől futott.

Most a felosztásból figyeljünk csak Kálebre. Káleb ereje a mi erőnk. Az ígéretekre figyelünk és hittel várjuk annak betelejsedését. Hittel harcoljuk meg a harcainkat, és hittel kérünk magunknak örökséget.

A sors által kiosztott örökség itt a Józsué könyvében és az Efézus 1: 11-ben a Krisztusért kapott vagy vett örökség teológiailag rokon. Istentől kijelölt, számunkra eleve elrendelt örökség, amit akkor és most is azok kapnak, azok élhetnek vele, akik ezt hittel elfogadjuk. Akik nem emberekre nézünk, hanem a mi fejedelmünkre, Jézusra, aki számunkra a drága örökséget megszerezte. Káleb ereje, hogy az ígéretre figyelt és ahhoz igazodva élte le az egész életét. Ez a mi erőnk forrás és titka, ahogy ez minden keresztyén emberé is.

2 Káleb kérése

Káleb itt a legidősebb katona a fővezér, Józsué mellett. Idősként azonban odafigyel, hogy minden pontosan, tisztességesen, áttekinthetően és tisztán menjen. Jogilag és gyakorlatilag is. Káleb nyugodtan mondhatná, hogy Isten úgy is nekem adta azt a hegyet és várat nehogymá ezeknek a zöldfülüeknek elkezdjek magyarázkodni. Ha valami nem tetszik, akkor fellapozzuk a 4 Mózes 13-mat. Bár akkor még nem volt részekre osztva a Biblia.  Isten gyermekeinek útja tiszta, egyértelmű, de mégis olyan, hogy ragaszkodunk az örökségünkhüz és abból nem engedünk. Amit az Úr nekünk ígért, az a miénk.

Megkeresi Józsuét ezekkel a szavakkal: " Te tudod azt a dolgot, amelyet beszélt vala az Úr Mózesnek, Isten emberének énfelőlem és tefelőled Kádes-Barneában."

Nem a korával, nem a törzsével, nem a csapatával, nem a régi barátsággal, és nem is a régi idők negédes nosztalgiás sztorijaival jön, amit az idő mindig megszépít. Az igével jön. Egyik hívő a másikhoz. Jó nekünk figyelni, hogy amikor a bezártság idején hívogatjuk egymást, akkor mivel jövünk egymáshoz. Az igével? Az jó, de a pletyka és a mások kibeszélése nem jó. Egymás bátorítása és szeretete jó, de a pánik keltés nem jó. Mellékesen megjegyzem, hogy a pánikkeltést, a politikai vezetők mocskolásást Isten igéje és a polgárjog egyaránt elmarasztalja. Nem rég Magyarországon egy illetőt megbüntettek, mert mindenféle összeesküvés-elméleteket terjesztett az interneten a kronavírus kapcsán. A lelkészek sem örülnek, ha az egyháztagjaikat riaogatják mindenféle külsős emberek, akik csupán "jószándékból" idős embereket riogatnak a sok ostobasággal, amit innen-onnan kiolvasnak vagy kihallgatnak a pletykasoron. Ebben is figyeljünk oda egymásra, hogy mivel jövünk egymáshoz. 

Káleb az igét hozza Józsuénak, Józsué pedig imádsággal és áldással bocsátja el Kálebet a beszélgetés végén. A hívő ember előtt az ige az érv, és érv az ige. 

Amit Mózes az Isten szolgája mondott és leírt, az olyan, mint amit Isten mondott. Ami az ígére épült, arra lehet építeni. Akkor Káleb negyven éves volt, most 85, de az ige érvényben van. Van, akinek nem, mert úgymond haladni kell a korral - igen, egyesek haladnak is a hitetlenség mocsarában a gravitációval megegyező irányban egyenest.

De Isten gyermekei 45 év után is bátran építenek Isten igéjére.

Káleb a 7-8-as versben arról beszél, hogy ú jól hozott és jót, de a társai rossz híreket hoztak. A társai elrémítették az embereket, de ő tökéletesen követte az Urat. Ez mi? Dicsekedés? Nem, mert a 4 Mózes 14: 24 szerint ezt ISten állapította meg Kálebről. Ő itt idézi az Urat. Mert ennyire a szívébe zárta az igét. Ráfordul a nyelve. Bár a miénk is mindig erre fordulna rá. Másrészt ez egy bizonyságtétel, egy szolgálati beszámoló. 

Hívő emberként nem dicsekszünk, de ha a helyzet megköveteli, akkor elmondom, hogy mit és hogyan szolgáltam. Itt pedig megkövetelte a helyzet, mert az örökség kiosztásáról volt szó.

A bizonyságtételéből még egy gondolat: "Mostanáig életben tartot engem az Úr, ahogy megígérte." Életben tartotta lelileg, hitbelileg, mert megőrizte minden láazadástól, pánik keltéstől és pánikolástól, megőrizte azoktól, akik hordozták a sátrat az ég seregeinek titkon a pusztában. Akik ették a manná, a fürjeket, és jól jött nekik a felhőtakaró és a túzolszlop, de a gyerekekre kész akarva nem tették rá a szövetség jelét. De Isten életben tartotta fizikailag is Kálebet, sőt az ígéretén felül, olyan erőt adott nekik, amilyen 4o évesen volt neki. ISten az ígéreteire ráadást is ad. De egyet ne feledjünk el, amit Káleb mond, hogy az Úr tartotta őt életben. Itt a földön addig vagyunk, addig szolgálunk, amíg az Úr tart. Mert az Ő kezében vagyunk. Sok ember magát akarja most megtartani, és egyáltalán nem hallani olyan nagy ébredési hullámokról, amilyenek voltak a a 2o-as, 3o-as, 4o-es és 5o-es években, tehát, amikro hasonló helyzetek álltak elő globális szinten, az emberek megtértek. Talán a halálfélelem, talán a nyomorúság segített be, de megtértek.

Most nem, most csak az ember saját magában bízik. A hírek, a megnyilatkozások, a nemzeti böjtök és imádságok elrendelésének a hiánya, az Isten tudatos nem segítségül hívása vezetői és országos szinteken egyértelműen árulkodik dolgokról. 

Nekünk látni kell, hogy Isten tart meg. Kálebbel elmondjuk, hogy Isten mindezidáig megtartott, mind a mai napig, és a holnapot is az Ő kezébe teszem le. Vele indulok a harcaimba, az ő ígéreteire nézek, amely mind biztos, amire mind lehet építeni. Ámen

 Káleb önzetlen szolgálata

Ez az igehirdetés harmadik pontja, amit a vasárnap esti bibliaóra idején családi áhítatra ajánlok.

Ebben a pontban arról lesz szó, hogy miért is volt olyan fontos ez a város Kálebnek és mit kezdett vele, miután elfoglalta.

Ez volt a kémek utolsó beszámolója, hogy olyannak láttuk magunkat mellettük, mint a sáskák lettünk volna, és ők is úgy tekintettek ránk. (4 Mózes 13: 33-34)

Ez volt az utolsó mondat, ami ott az emberekből egy egész éjszakás pánikrohamot váltott ki. Másnap meg lázadást szítottak, hogy visszamennek Egyiptomba, sőt azt mondták, hogy Isten tervétől még az is jobb, ha a pustában halnak meg (14: 2). Úgy lett,a hogy mondták. 

Káleb kérése valahol egy bizonyságtétel arra nézve, hogy lehet az Úr szavára építeni, még akkor is, ha jajveszékelnek és ostobaságokat beszélnek a hívő ember körül. Káleb kérése mutatja, hogy Istennel lehet győzni, és tévedett mindenki, aki mást állított.

Másodszor, ahogy említettem, a Hebron várát és a hegyet Isten személyesen neki ígérte. Ismerjük a lelki éneket, hogy "A föld, amelyre a lábad lép réges régen a tied, mert én adtam azt neked." Ez az ének a Kálebnek adott ígéret megzenésített változata. (14: 24)

Harmadjára ez nem egy akármilyen föld volt. Ahogy a magyaroknak nem akármilyen hely Verecke, vagy Munkács és Ungvár az első magyar városok. Történészek szerint a Hungáriában szereplő hung vagy ung az első nagyobb itteni magyar telephely nevéből jön, az Ung folyó völgyéből. Ezért Kárpátalja minden magyarnak különleges. A királyság legeleje. Nos ugyanez volt a helyzet Hebronnal. Itt volt a Makpélai barlang. 1 Mózes 23: 19-2o. Itt laktak az ősatyák, ide temetkeztek feleségeikkel együtt, itt volt az első Izráeli terület, ami nem csak ígéretben tológiaialg, hanem de facto és törvényesen is az Izráelé volt. Ugyanis a temetkezési barlnagot és a mezőt Ábrahám ezektől vette meg egy kisebb vagyonért, amire a helyi törzsfő, Efron azt mondta, hogy ugyanmár mi ez köztem és közted.

Ezt nem egy föld volt a többi közül. Ez a föld volt, az ígéretek első zsengéje, ami a honfoglalás előtt majd 5oo éve hangzott el, és lett jogilag, hivatalosan Ábrahám népéé.

Káleb ezért harcolt. Amiért Ábrahám és az összes pátriarka is harcolt.

Milyen jó, hogy nekünk ettől egy sokkal jobb első zsengénk van.  Az 1 Kor 15: 23 szerint Jézus az első zsenge, mi pedig követjük őt a feltámadásban. A következő versek pedig arról írnak itt az 1 Kor 15-ben, hogy gyakorlatilag erre épül fel a keresztyén hit és ez ad értelmet minden szolgálatnak és missziónak, egyáltalán bárminek, amit Krisztus nevében teszünk. Az első zsenge az mindig fontos. Kálebnek, meg nekünk is.

Ahogy délelőtt említettem, ez az idős hős valamennyi júdai törzsfő között a legnehezebb részt választja. Gondolom, hogy óriásokkal nem szívesen akart megverekedni sok ember akkor sem. Mindig jó kérdés, hogy ISten népe között milyen szolgálatot vállalunk?

A gyülekezetben miben veszem ki a részem. Egyáltalán érdekel, hogy mi van a többi gyülekezeti taggal, vagy a többi gyülekezettel, esetleg a testvéregyházainkkal?

A fríz testvérek minden héten megkérdik, hogy mi van a gyülekezettel, a lelkészeink is megkérdik. Mi is megkérdjük?

Káleb nem húzódozott el a többitől, nem vonult önjelöült nyugdíba, hogy csinálják mostmár a fiatalok. Káleb a legnehezebb szolgálatot vállalta el.

A kérdés az, hogy miért? Mit akart vele? Minek neki egy ekkora vár, egy 85 éves embernek?

Káleb ezt a várat odaadta az egyháznak. Odaadta ISten szolgálatára. Ebből a városból papi város eltt, egy menedékváros, egy hely, amely Isten szolgálatába állt, ahol lelkész generációk nőttek fel, ahol emberek százait vagy ezreit igehirdetésre képeztek ki.

Káleb ezért harcolt volna? Pont ezért. Az ígéretek beteljesedtek, ahogy előre ki voltak jelölve a menedékvárosok is. 

Érdemes volt ezért várni és ezért harcolni egy 45 éven át? Igen, mert ez a harc és ez az ígéret, ez a reménység, ez a cél éltette Kálebet. És ez soha nem mindegy, hogy egy hívő ember mire él, kinek a dicsőségére és mi élteti.

Ez a város papi város, de egyszer majd királyi város is lesz,a mikor Dávid királyt Júda törzse, tehát ez a terület, megválasztja királynak,a kkor Dáávid hét évig király Hebronba. Papi és királyi város, és ennek alapjait Káleb 85 éves hős katonakánt, aki lelkileg és testileg is fiatalokat megszégyenítő erővel bírt, most veti meg.

Papi és királyi város. Péter levele szerint mi is ezek vagyonk, papok és királyok nemzete, élő kövekből felépült templom vagyunk. 1 Péter 2: 9

Ennek a templomnak az alapja maga a Krisztus (2: 6-7). Ezt a szegletkövet sok hivatalos ember megveti, az építők, a hozzáértők, de nekünk az életünk alapja, akiben hiszünk. Ugyanitt hangzik el a parancs, hogy mint élő kövek, épüljönk fel lelki házzá. (2: 5) A téglából és vájogból épült lelki házat, a dombosi imaházat bezártuk, ahogy bezárta mindenki más. De a lelki ház, amely belőled és belőled, mint élő kövekből épül meg kell, hogy találja a módját, hogy hogyan épüljün tovább. 

Papi és királyi város, a mi Hebronunk a kis gyülekezetünk, akiért egy Kálebnél sokkal nagyobb hős harcolt, adta a vérét, győzött és támadt fel a halálból. Ez a hős az Úr Jézus Krisztus. Akinek Isten egy egészen másfajta hegyet adott örökségbe, a Golgota véres, bűntől és ítélettől teljes hegyét. Amely a te és az én bűnömmel volt terhes ott nagypénteken. De pont azokért szerzett váltságot. Miért? Azért, amiről az egész Efézusi levél szól, amit olvasunk a napokban, hogy Isten minket kiválasztott és elhívott, hogy Isten dicsőségére jócselekedeteket tegyünk, amit Isten előre elkészített. Efézus 2: 1o

Az Úr segítse ebben valamennyi gyülekezetünket, különösen a miénket, hogy papi és királyi várossá, lelki házzá épüljünk fel a Krisztusra, az ige mentén. Ámen

De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban

Hétközi istentisztelet. Olvasandó: Zsoltárok 1o7

Az igehirdetés hanganyaga letölthető innen a lefelé mutató nyílra kattintva, miután megnyitotta az alábbi linket:

https://drive.google.com/file/d/11ZxKkTz0-421vOb1IDSdAVZaYbUIKpjx/view?ts=5e9a040e

Az emmausi tanítványok

Feltámadás ünnep másod napi igehirdetés

Hanganyag letöltése innen: 

https://drive.google.com/file/d/10QJkakxcGGFblQPlFnLkYrfygSUsg0qD/view?fbclid=IwAR3NzlolS0DJ_jFcNReWgIHPn6Lytom1tvTv_kxF8iWBLLibqSFsQPvG-3I

Olvasandó: Lukács 24: 13-35

Jeruzsálemből két tanítvány tarott Emmausba, egy kis faluba kb 7 mérföldre, vagyis valami 12-13 km-re Jeruzsálemtől. Hazafelé tartanak az első Feltámadás ünnep estéjén.

Azoktól jönnek, akik az asszonyokkal vitáztak az üres sír beszámolóján, hogy fecsegés vagy valódi az, amiről beszélgetnek. Az események megdöbbentették őket, de sok minden kérdéses, hisz kérdéseket beszélnek meg, némi vitatkozással, hogy mi történt.

Ez ezen az estén a második alkalom, amikor két tanítvány az igéről beszélget, mert Krisztus tanítványai szeretnek az igéről beszélgetni, ez számukra építő. Lehet ez egy kétszemélyes bibliaóra volt, de Jézus odaszegődik harmadiknak. Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Úr Jézus nevében, oda szeret Jézus odaszegődni. Ahol keresik az igét, ahol élnek a kegyelmi eszközökkel, mint az ige, a közösség, az imádság, ott Jézus előbb-utóbb nyílvánvalóvá teszi, hogy ott van közöttük. Ezt soha ne felejtsük el. A keresztyének ezért ragaszkodnak a közösséghez, és ezért volt a tegnapi ünnepnap gyászos, lassú és vontatott. Az emberek már nem tudtak mit kezdeni magukkal. Közösség nélkül nincs igazi keresztyén ünnep, nincs igazi keresztyénség sem. De milyen jó, hogy a keresztyén családok valódi családi vagy régies nevén házi istentiszteletet tudtak tartani, így az ünnep mégsem volt igétlen, közösség nélküli és üres.  És olyan jó az is, hogy az emmausi tanítványok története pont erről szól, hogy ahol Jézust keresik, ott odaszegődik Jézus, és magát megtalálhatóvá teszi.

Ezek a tanítványok szomorúak voltak, amit az Úr Jézus meg is kérdezett.

Jó kérdés, hogy lehet szomorúnak lenni, az Úr Jézus feltámadása napján? Nyilván nem, de akkor miért voltak szomorúak ezek, és miért voltak szomorúak a beregújfalui keresztyének? Egy kis bezártság miatt? Ami jogos is volt, mert az ünnepi látogatások, locsolkodások miatt valóban terjedhet egy betegség. De akkor miért is voltunk szomorúak?

 A szomorúság okát okozhatta a hála hiánya, amikor az ember nem ad hálát az igéért, mert mindenki hozzájuthatott, nem ad hálát a közösségért, mert minden családnak le tudott ülni családi istentiszteletet tartani, a szomorúság oka, lehetett, hogy nem adtunk hálát, hogy nincsenek betegek, elhalálozások,  fertőzések a falvainkban, ami nem kis dolog egy ilyen helyzetben. De lehet a szomorúság oka még valami más is. A hit gyengesége. Mert ilyen a mi hitünk, sokszor elgyengül, főleg, ha az események nem úgy alakúlnak, ahogy elgondoltuk. Hogy mondják az emmausi tanítványok: "Mi pedig abban reménykedtünk, hogy ..." És akkor mondják a saját elképzelésüket, hogy Jézusnak mit kellett volna tenni.

Amikor a hitünkben elhervadunk és lelombozódunk, akkor a legtöbbször ez van, hogy mi elgondoljuk, hogy Jézusnak hol és mit kellett volna tenni, és valami nem úgy lett...

Isten gondolatai nem a mi gondolataink, mondja Ézsaiás, de a mi gondolataink lehetnek Isten gondolatai, hogy azt a szívünkbe zárjuk és arra ráhangolódunk.

Az emmausi tanítványok életéből tanuljuk meg, hogy Isten gyermekei magukat felesleges szomorúságba keverni hajlamosak, ha olyan dolgokat hajszolunk, amit Isten nem kér, nem gondol, nem vár el, csak mi úgy gondoljuk, abban reménykedünk. De rögtön tanuljuk meg azt is, hogy vizsgáljuk felül szomorúságunkat, hogy jogos-e, mert Isten népe hajlamos elszomorodni ott is, ahol örvendezni kellene. Például a Feltámadás ünnepén a nyitott sír fölött.

Szikszai azzal indítja az ünnepi tanítását, hogy az Úr Jézus feltámadása két dolgot megszakított. Az egyik az ellenségeinek az örvenedezése volt a vélt győzelmük fölött. Azon örvendeztek, hogy legyőzték, végre eltették láb alól Jézust. Talán ma is sok ateista vagy pogány örül annak, hogy minden templom és imaház be van zárva, és a keresztyén közösségek átmenetileg bár, de globális szinten megszűntek gyakorlatilag működni.

Vannak Istent szívből gyűlölők, akik abban reménykednek, hogy a keresztyénség most megszokja az internetes közösségi életet, és ha elmúlik a járvány, talán már nem is lesz igény a valódi, biblikus keresztyén közösségekre. 

Akik titkon ebben reménykednek, azoknak van egy rossz hírem. Az Úr Jézus halálán és a tanítványok szétzavarásán és így örültek egyesek ott Jeruzsálemben, meg Néró alatt Rómában, Dominitiánus alatt a Római Birodalomban, a római pápa alatt a 16-17 században, Hitler, Lenin, meg Sztalin alatt Európában és Ázsiában, de Isten nem hagyta el az ő népét, és megtartotta még akkor is, amikor ezek a kis törpe Antikrisztusok dühöngtek a maguk kis pillanatnyi hatalmi mámorában. Isten megtudja tartani az ő népét, és ahogy Jézus feltámadásával megszakította az Isten ellenségeinek az örömét, úgy a próba elmúltával, a keresztyén egyház megújulásával.

Jézus feltámadása megszakította az ő ellenségeinek vélt győzelmi örömét, de megszakította a tanítványoknak indokolatlan, csak a maguk hitetlenségének köszönhető szomorúságát is.

A mi textus pedig egyik legszebbpéldája ennek. Jézus nélkül indultak el, de Jézussal érkeztek meg. Vitatkoztak, bizonytalankodtak az ige miatt, de Jézus az Ószövetség próféciáit, mint egy üdvösségi tanítás aranyfonalát végigvezette nekik. Az igéből győzte meg őket, mert a keresztyének az igére építenek, és abból győződnek meg. Jézus észrevette szomorúságukat, mert a Feltámadott dicső Király ugyanúgy szeret minket és törődik velünk, mint amikor a földön köztünk élt. Ez a drága főbb meglátta és megjegyezte a szív restségét az igére és annak megértésére, ami abban van, de rögtön kezelte is a szívproblémát, mint Áldott Orvos. A Feltámadott Úr bement hozzájuk, velük vacsorált, saját magát felfedte, hogy a tanítványok hite megerősödjön, szomorúsguk örömre változoon. Isten bennünket igei alapokra nyugvó, Jézussal személyes közösséget megélő, az ő tanítványaival tudatos közösséget építő hitbeli bizonyosságra vezet és nevel. A Bibliát kritizáló, kiforgató, igei alapelveket átteologizáló, embereket elbizonytalanító és bizonytalanságban tartó, minden igei igazságot megkérdőjelező keresztyénség nem Jézustól van, nem a Lélektől van. Jelen van, de nem Istentől van. Az Úr Jézus emmausi tanítványok között elvégzett munkája valami olyan, mint amit a hallelujah ének így mond: "Szent bizonyosság, Jézus enyém..." vagy ahogy egy másik így fogalmaz meg "Nem hagyjuk el a Bibliát...".

Jézus, az emmausi tanítványokat erre tanította. 

Ma elmúlik az ünnep, holnap visszazökkenünk az mindennapok szürkeségébe. Ahol meg kell majd harcolni a hit kérdéseit. Amikor Istentől újra és újra erőt merítve kell indulni egy-egy napnak. Elvégezni a munkákat, megtartani a családi áhítatot, reménységgel vetni a kertben, ahogy Isten azt Noé idején meghatározta, reménységgel imádkozni, ahogy Isten minket ma arra tanított, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük. Nem csak Emmausban, de Beregújfaluban, Mezőgecsében, Nagybaktán, Visken vagy Beregdédán és bármelyik helyen, ahol Isten nevét őszintén és hittel segítségül hívják. Az az Úr Jézus Krisztus, aki meglátta az emmausi tanítványok szomorúságát és lelki problémáit, igei hiányosságait, meglátja és pótolja a miénket is. Az az Úr Jézus, aki győztes Királyként térdre kényszerítette és legyőzte a mi legnagyobb ellenségeinek: a halált, a poklot és a bűnt, az le tudja győzni azokat a járványokat, amelyek jelenleg hatnak és pusztítanak. Többek között a koronavírus, de hasoló fertőzések és betegségek nem egy van más is. P le tudja győzni a lelki fertőzéseket a szétszakadozott házasságokat, családokat, az apa és anyanélküli családmodelek elfogadottságát, a házasságon kívül élés és más hasonló bibliaellenes társadalmi jelenségeket, az Úr Jézus le tudja győzni a gyülekezet nélküli keresztyénség halálos pestisét, amely Kárpátalján jobban terjed, mint a nátha, mert az Én a király, és ez a bálvány igazodni senkihez sem akar. Az Úr Jézus le tudja győzni a pogányság és más istentelen szokások terjedését. Mégha online is ragaszkodnak hozzá. Az Úr Jézus győztes Úr, akire felnézünk, akiben megbátorodunk és akihez ragaszkodunk mindenen át. Nem számít, hogy milyen a körülmény.

Pál írja a Római gyülekezetnek: " De mindezekkel szemben diadalmaskodunk azáltal, aki szeret minket (az Úr Jézus). Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendő, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjenet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."  Róma 8: 37-39

Sem jelenvalók, mint a vírus, sem eljövendők, amik még ezután jönnek, ha Isten is úgy engedi meg. Semmi, de semmi nem szakíthat el minket az Úr Jézustól, aki győzött halál, bűn és az ördög felett.

Ő a miénk, Ő hozzánk jön, ő észrevesz, Ő lelkigondoz, az igére tanít, Lelke által velünk van és őt senki és semmi tőlünk el nem veheti. Ámen

Jézus Feltámadása a Feltámadt Jézus nélkül 

Olvasandó: Lukács 24: 1-12

Hanganyag itt: https://drive.google.com/file/d/1-oMqu_aciy8sngV7qih01nLJ4Ou_RRHL/view?usp=drivesdk

A bibliaolvasó kalauzunk szerint elérkeztünk a Lukács evangéliuma végéhez. Az Úr Jézus feltámadásáról való igei hiradáshoz.  Ennek a hiradásnak különös érdekessége, hogy nincs ott a feltámadt Jézus Krisztus. Nyílván a többi híradás ennek nem mond ellent, hanem itt pont egy olyan rész van kiemelve. Lehet ilyet, hogy Jézus feltámadásáról beszámol az ige, de nem mutatja be a feltámadt Jézust. Nélköle milyen is a húsvéti történet?

Ezt a kérdést ma sokan teszik fel, ahol magyarok laknak. Kárpátalján kijárási tilalmat rendeltek el az ünnepekre. Nincs járkálás, látogatás, nincs locsolkodás, nincs közös ünneplés, semmi nagy rokoni evés-ivás, mulatás, részegeskedések, semmi termékenységkultusz, tojással meg locsolkodási babonákkal. Ezek mind olyan dolgok, amiről azt írja az öreg Szikszai, hogy a keresztyén ember ezeket kerülje, mert ez nem az, amiről az ünnep szól. Bár Szikszait emiatt sok mai modern lelkész és lelkésznő a pokolra kívánja emiatt az írása miatt, de kétségtelenül a Feltámadás ünnepe nem erről szól.

A Lukács alapján az Úr segítségével megnéznénk, hogy az Úr mit üzen nekünk ezen az igén keresztül.

Három pontja lesz az igehirdetésnek.

1 Hogy jöttek emberek a nyitott sírhoz?

2 Mivel találkoztak ott?

3 Hogy mentek tovább ezek az emberek?

Lássuk ezeket sorban, különösen figyelve arra, hogy milyen reakciót vált ki az Úr Jézus feltámadása, annak híre az emberekből. Jó ezt látni ezekben a napokban, amikor valóban annyi hírről meg azok cáfoaltáról értesülünk, ami tényleg különös reakciókat vált ki az emberekből. El egészen a halálos félelemtől való bezárkózástól, a képmuatató alalkoskodásig, a józan keresztyénségen át, egészen a felelőtlen nemtörődömségig. 

Ma a reakciók korát éljünk, úgy gondolom, hogy illő és kellő a legjobb hírrel foglalkoznunk, az Úr Jézus feltámadásával, és az ahhoz való reakcóakkal.

1 Hogy jöttek emberek a nyitott sírhoz?

Lukács emiatt nem írja le pont azt a jelenetet, amikor Mária találkozik a Feltámadott Úrral, mert itt az angyali igehirdetés és az arra való reakció van a fókuszban.

A mai ünnepünk pont ilyen. Semmi hagyományos termékenységkultusz, semmi jövés-menés, semmi szép népszokásos templomi felvonulás, egyik külföldön rekedt honfink sem tud ma bemutatni semmit, hogy milyen autóval érkezett haza idén az ünnepre, semmi ilyesmi itt ma nincs. Ilyen szempontból tisztán csak az ige, a feltámadás jóhíre teszi ünneppé az ünnepet. 

Természetesen Isten népének fáj a szíve azért, hogy nem lehetünk közösségben, nincs sem imaközösség, se igei közösség, se úrvacsorai közösség, nem zendülhet fel az Úr házában a szép "E húsvét ünnepében, e húsvét ünnepében, örvendjük keresztyének...", nem lehet meglátogatni az ifiseknek egy köszöntő énekkel az ágyban fekvő öreg asszonytestvéreket, sőt semmilyen testvért nem látogathat meg semmilyen testvér, egyik szomszéd nem mehet át a másikhoz, hogy egy néhány szóban elcsendesedjen és testvéri közösségben legyenek.

Ezeket a dolgokat a technika nem tudja pótolni, de legalább annyit igen, hogy az ige eljut, mert legalább az internetet és a villanyt nem kapcsolták le rólunk. Ezért hálát adhatunk, mert ez is nagy és jó dolog.

Egy kicsit olyan gyászos ennek az ünnepnek a hangulata, kicsit tele félelmekkel, tele kérdésekkel, hogy mostmár ez minden vasárnap így lesz, vajon mikor lesz újra istentisztelet az imaházban?

Ilyen gyászos kérdésekkel mentek az asszonyok is. Kosárjukban illatszerek, mert bár be volt sok drága kenettel és gyolccsal csavarva az Úr Jézus teste, de az csak olyan hírtelen megoldás volt. Most az asszonyok azt viszik, amit ilyenkor kell, hogy legalább az arcát és a kezén, lábán levő sebeket lemossák, lebalzsamozzák. Legalább ennyi legyen a virrasztós gyászból, amivel megélhetik szívük fájdalmát, szerettük elvesztését.

Az asszonyok gyásszal és kérdésekkel, félelmekkel, a férfiak bezárkózással, ajtók mögötti beszélgetésekkel jönnek az ünnephez, a tanítványok közül Tamás sehol, valahogy ő nem tartotta fontosnak, hogy a többivel együtt imádkozzon és beszélgessen a nyomorúság idején.  Ha valamelyik ünnepre illett a Lukács írása szerinti beszámoló, akkor erre a 2o2o-as Feltámadás ünnepére méginkább illik. Még egy ok arra, hogy jobban figyeljünk az igére. Itt teljesen rólunk van szó.

2 Mivel találkoztak ott?

Testvérek, itt válik igazán érdekessé a mai textus. Hitretleneséggel és félelmekkel mentek ezek az asszonyok a sírhoz. Azt remélték, hogy ott találják az Úr Jézus testét, és szerették volna elgyászolni. Az egyetlen egy legnagyobb kérdésük, hogy ki fogja elhengeríteni a követ. Egy élettelen kőig ér el a hit, a remény és a gondolat. Egy kicsit olyan ez, mintha ma csak addig a kérdésig jutnánk el, hogy mikor ér véget a karantén és a járvány. Isten előtt ott van ennek is a vége, mert az ő igéje világosan tanítja, hogy ő határt szab minden próbának, hogy nála a nyomorúság ideje, de ahhoz szükséges erő is ki van mérve. Nézzünk most egy kicsit feljebb. Nézzünk fel a fáltámadott Úrra.

Ezek az asszonyok egy nyitott sírral, egy üres sírral, aztán pedig két férfival, két fénylő ruhás angyallal találkoznak. Hát nem erre számítottak. Aztán találkoznak az Feltámadás örömhírével: az élőt nem kell keresni a holtak között, mert nincs itt, feltámadott.

Ahogy az élő, feltámadott Jézust nem kell keresni az ünnepi néphagyományok, szokások, mulatozások között. Az élőt a holtak között nem kell keresni, és nem kell belemagyarázni, a főtt tojásba Jézus kikelését, mert az ilyen "keresztyén" teológia nem más, mint karikatúra a Feltámadott élő Úrról. Az élő Istent az élő igében kell keresni.

Az asszonyok pont ezzel találkoznak: "Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az ember Fiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszítettnie és harmadnapon feltámadnia."

Ez az Isten igéje, ez az ami az ember szívét felemeli és helyrerakja. Ez az, ami élő és valós reményt ad. Boldog az a keresztyén, akinek van mire visszaemlékeznie. Boldog az, aki a szívébe zárta Jézus beszédeit.

De hát mi volt az asszonyokkal? Volt itt feledékenység, volt itt hitetlenség, volt itt félelem és volt olyan is, ami ma talán a legnagyobb kísértést jelenti, hogy Isten igéjét a jelen események fényével vilgítom meg és kimagyarázom, vagy belemagyarázom azt is, ami nincs ott.

Az akkori keresztyének nyílván féltek, de véletlenül imádkozott az a maréknyi kis csapat bezárt ajtók mögött. Féltek a zsidóktól, akik a keresztyéneket üldözték. De ott volt az is, hogy az események fényében világították meg az Isten igéjét. Mik voltak ezek? Valami olyasmi, hogy mindenki azt gondolta, hogy Jézus lesz az új Dávid király, aki nem a filiszteusoknak, hanem a rómaiaknak megmutatja, hogy minden út Rómába vezet, és el kellene indulni, lehetőleg már tegnap. De hát szegény elbukott, mert azok a gonosz papok már megint a néptömeget, a templomot meg a pénzt féltették, ami benne van, és lám szegény Jézus, nem sikerült neki.

Jézus soha nem ígért olyat, amit ők beleértettek az ő igéjébe. Isten igéjét nem igazítani kell a jelen eseményeihez, elképzeléseinkhez, életünkhöz vagy vágyainkhoz. 

Egy áldott életű lelkipásztor azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy az igét nem az élet megvilágításában kell olvasni, hanem az életet az ige megvilágításában kell élni. Mit mond az ige, és ahhoz igazítom az életem. Mit mond az ige, és annak fényében vizsgálom az eseményeket. Nem az igét értelmezem újra, ahogy Európában tették egy jó néhány kérdéssel kapcsolatban a 2o-21-ik században, hanem az életemet, a dolgaimat, az eseményeket értelmezem az ige fényében. az ige nem változik, abból egy vessző vagy pontocska sem múlhat el, amíg világ a világ.

Az asszonyoknak ott ezt kellett megtanulni. Hogy igen, valóban úgy van, ahogy Jézus megmondta az igében.

Az öreg Szikszai írja, hogy hitünk Jézus ígéretére bátran ráépülhet, ez a mi keresztyén reménységünknek az erőssége, hogy Ő megígérete és úgy is van. Megmondta, hogy mi fog történni és pont úgy lett. Ahogy ő hűséges volt ezen ígéretéhez, pont úgy hűséges lesz az összes többihez is. Ehhez kétség nem fér. Ő feltámadt, feltámadnak elhúnyt szeretteink, feltámadunk mi is. Vele leszünk, és akkor más semmi és senki nem választhat el.  A mennyei gyülekezet imaközösségének és úrvacsorai közösségének senki és semmi nem szabhat majd határt. Nem lesz betegség, sem járvány, sem fájdalom, sem könny. Isten a régi könnyeket letörli az arcunkról, és a felszárad könnyek helyére nem fog jönni semmi új. Így olvassuk ezt a Beregújfaluban különösen is jól ismert és sokat idézett textust a Jelenések 21-ben: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek és maga az Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

Mindez a földi nyomorúság elmúlik, mert az csak az első, és nem a végső. A végsőt az Isten Fiával való boldog közösség, amit az ő feltámadása garantált.

Szikszai írja, hogy az adósok kezeseit börtönbe zárták, de Jézust, a mi kezesünket harmadnapra kiengedték, mert lehetetetlen volt egy kezest börtönbe tartani, ott ahol minden adóság tökéletesen, egyszer és végérvényesen rendezve van. Jézus feltámadása bizonyosság, hogy az Atya elfogadta a váltságot, hogy minden rendezve van.

Mint keresztyének, nem mondhatjuk, hogy ez a 2o2o-as gyászos különös ünnep nem szomroít el minket. Jobb lenne, persze, ha úgy lenne, mint eddig. De azt sem mondjuk el, hogy csak addig tart a hitünk, mint az asszonyoknak a temetőbe menet, mert látjuk a Feltámadott Jézust, látjuk, hogy ő miértünk támadt fel. Az ő feltámadásának ereje szült újjá, erősít meg, ad erőt a mindennapokhoz  - írja Kálvin János a kis Institucióban.  A halála rendezte a bűn kérdést, de az összes többit a feltámadásával érte el: mint az újjászületés, a hitbeli megújulás, a halálból való feltámadás, és a feltámadott állapotunkban, testileg-lelkileg való bemenetel a mennyországba. Ez mind az Úr Jézus feltámadása által van. Olvashatunk erről a Róma 4-ben, az 1 Kor 15-ben, az 1 Thessz 4-ben. Amit a délután folyamán nyugodtan áttanulmányozhatunk. 

A kérdés az, hogy mi mivel találkozunk?

Isten igéjével találkozunk, a felátmadás örömhírével találkozunk. Isten küldötteinek, angyalainak a biztatásával talákozunk, hitünk megerősítésével, ami most is abban erősödik meg, hogy megemlékezünk arra, hogy Jézus mit mondott nekünk. Mert miben tudna megerősödni másban?

Mint keresztyéneknek nekünk nem szappanbuborékként felfújt színes üres biztatások kellenek, hogy az ember meg a technika megold mindent, templomoz online,  csináljunk online gyülekezetet, letöltünk, helyettesítünk mindent, mert a 21. században vagyunk, és mi meg tudunk oldani mindent. Az asszonyok legalább addig eljutottak, hogy ki hengeríti el nekünk a követ. Modnjuk el őszintén, hogy nem tudunk mi megoldani semmit Isten nélkül. Az ő kezében vagyunk, persze élünk az eszközökkel, és jó hogy vannak, de bízni csak Istenben bízunk. Aki legyőzte a halált, meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt a mi újjászületésünkért és feltámadásunkért. Milyen jó, hogy ilyen nagy Krisztusunk van. Milyen jó, hogy Ő a halálon is győztes Úr minket barátainak, családtagjainak tart. Milyen jó, hogy a Feltámadás ünnep reggelén is újra rábízhatjuk az életünket. Milyen jó neki elmondani, hogy a világ, a járvány, az ördög nem vehet el tőlünk semmit, mert a mi mindenünk, a mi kincsünk, a mi legfőbb értékünk az Úr Jézus Krisztus, a Feltámadott, akitől semmi és senki minket el nem szakíthat.

3 Hogy mentek tovább ezek az emberek?

Ez itt a kérdés, és ebből fakad a másik, hogy te hogyan mész el, hogyan állsz fel, miután elolvastad az igehirdetést, miután a családoddal házi istentiszteletet tartottatok.

Az asszonyok úgy mentek tovább, hogy ők találkoztak a feltámadás örömhírével és a feltámadott Úr Jézussal is.

A Máté evangéliuma záró részében ezt olvashatjuk: "Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványainak és íme Jézus szembejött velük..."

Testvérek, lehet ma Jézus igéje nélkül, a világi rémhírkeltésekkel a szívben tovább vánszorogni, amíg a félelem teljesen le nem bénít. Talán lesz majd egy online pszichológus, aki meghallgat és ajánlj egy-két ingyenesen letölthető pszichológiai jótanácsot. Végül is, ez is segíség annak, aki Istenről tudni nem akar.

De lehet nekünk úgy tovább menni, mint az asszonyok: "félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a jó hírt, és Jézus szembejött..."

Ez azért egészen más.  A keresztyénben is van félelem, de nem bénít le, mert ahol Jézus az Úr, ott a szívben nem veheti át más az uralmat. Isten nekünk nem a félelem lelkét adta, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

Lehet nekünk tovább menni úgy, mint akinek valódi reménysége van, akinek a szívében élő ige és élő Krisztus él, az ő drága élő Szentlelke által.

Lehet nekünk őszinte kérdéseink. A tanítványok futása az üres sírhoz egy hitetlen, kételkedő, de mégis őszinte kérdés volt. Hitetlen volt, mert csak bezárkóztak, csak nem hittek az asszonyoknak. Péter eljutott odáig, hogy csodálkozott, de a csodálkozás még nem hit. Ma is sokan csodálkoznak, hogy ilyen csuda egy üres ünnepet még nem láttak még a világháború alatt az öregek sem. Sokan csodálkoznak, hogy a technika azért milyen jó dolog, szinte mindent pótol az internet. Hogyne, tudjuk. Van online gyülekezet, online házasság, online férj és feleség, van online veszekedés kettejük között, hogy más online dolgokat ne is említsek. Lassan a gyereket is online kellesz letölteni, ha ez így halad tovább, lesz hozzá pelenkázó és etető app, talán már van is ilyen. A csodák és a csodálkozások korát éljük. De férre téve az iróniát és a humort, térjünk vissza az igéhez.

Péter is csodálkozott azon, hogy mit látott és mik vannak, ezek a fecsegő asszonyok, hogy mégiscsak igét mondtak neki. De a csodálkozás még nem hit. 

Itt ami nagyon jó, hogy Isten nem nézi a szívünk tökéletlenségeit. Ha kéznél van a Biblia, akkor lapozzunk oda a János 2o-hoz.

 Az első feltámadási ünnep estéjén zárt körű gyülekezeti alkalom volt, a keresztyénség legelső biblia- és imaóráján. Nézzük csak: "Aznap, amikor beesteledett a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen és így szólt hozzájuk: Békesség néktek!"

A zárt ajtók mögött megbúvó félelmekkel tele húsvéti tanítványok. Akik ráadásul már hallottak, tudtak Jézus feltámadásáról, akiket az asszonyok már megint leelőztek, szép magyar pesti szóval élve übereltek. Milyen jó, hogy Jézus nem ezt nézi. Jézus nem a tökéletlenségeinket nézi. Nem azt nézi, hogy mit és hogyan bénázunk el. Jézus nem azt nézi, hogy nem csak az országokat és városokat ért felkészületlenül a járbány, apróba, hanem a keresztyéneket is. Jézus nem nézi tökéletlenségeinket, hogy keresztyénként még most sem tudunk összefogni, még sincs meg az az egység és szeretet, ami nehéz időkben különösen is ott kellene, hogy legyen. Jézus nem nézte Tamás hiányát, sőt őmiatta egy hét múlva újra eljött, újra megjelent, vele külön beszélt.

Mert ilyen a feltámadt Jézus, ilyen nagyon szereti az ő tanítványait, minket, akik annyi mindenben félünk, hibázunk, széthúzunk, egymást bántjuk, egymásra árulkodunk, egymást meg nem értjük, egymást kibeszéljük. Jézus ezek ellenére, jön, szól, igét ad, Lelkét adja, aki megújít és hitben megerősít. Aki az ördög minden félelmet, hitetlenséget, istentelen rettegést gerjesztő pokoli suttogása fölött tisztán és érthetően szól: "Békesség néktek!" Ámen

Szeretettel köszöntjük születésnapja alkalmából!

Isten igéjével köszöntjük kedves egyháztagjainkat, akik április hónap első felében ünneplik születésnapjukat:

Molnár Mária

Máté Adrien

Máté Bianka

Bíró Zsolt

Orosz Mária

Molnár Maris

"Mert, amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt, amilyen távol van napkelet nagynyugattól, olyan messzi veti el tőlünk a mi vétkeinket."  Zsoltárok 1o3: 11-12

A kereszt útja, az üdvösség útja

2020 nagypénteki igehirdetés

Olvasandó: Lukács 23: 25-46

Az Úr Jézus viszi a keresztfát, hogy azon értünk meghaljon. Virágvasárnap arról hallottunk tanítást, hogy azzal a vasárnappal egy új hét, de ezzel együtt sok új kezdődött el. Jézus halála és feltámadása, ami a keresztyén egyház alapja. Egy nagy terv beteljesülése. Próféciák pontos beteljesülése. Egy nagyszabású, összehangolt isteni mű végső összeállása, amit Isten kegyelemből, szeretetből, még a világ teremtése előtt az ő predestinációs terveiben eltervezett.

A mai napon ez a terv kicsúcsosodott. Bár első olvasatra annyit mondhatunk, hogy kísérjük figyelemmel Jézus utolsó földi útját. De mindannak fényében, amit erről tudunk, azt mondjuk, hogy kísérjük figyelemmel, hogy Jézust hogy vitte az Atya iránti engedelmesség, és az irántunk érzett szeretete és kegyelme végig azon az úton.

Nem olyan rég tanultunk arról, hogy Dávid király Ornán szérüjén lát egy angyalt, amikor Isten megállította a járványt, pont ott, ahol Dávid és a vének böjtölve imádkoztak. Ez a halál angyala volt ég és föld között lebegve. A mai textusunkban az élet küldöttét látjuk ég és föld között a kereszten, véresen, megverve, de mégis Királyként, erővel és méltósággal, ahogy tudatosan küzd és győz az ő népéért, mert egy igazi király mindig a népéért él és küzd.

Őseink ezen a napon böjtöltek és imádkoztak. Az öreg Szikszai Uriást veszi példának, aki nem akart hazamenni, inni, enni és vigadni, amíg Joáb és a nép a harcmezőn volt, Úgy voltak vele hitvalló eleink is, hogy is ehetnének, ünnepelhetnének, ha a mi drága Vezérünk ilyen kínkeserves csatát vív értünk a kereszten ezen a mai napon.

Minden keresztyénnek illő és kellő igaz bűnbánatot tartani azokért a bűneinkért, amelyek ilyen nagy fájdalmat okoztak a mi Urunknak.

Tegyük mi is ezt, most az ige segítségével elmélkedjünk az Úr halálán, és aztán lehetőség szerint otthonainkban elcsendesedve tartsunk imaközösséget. 

Ma négy dologról fogunk tanulni az Isten igéjéből.

1 Mire tanít Jézus szenvedése és halála

2 Jézus halála nem csak a bűnhöz, de a halálhoz való viszonyunkat és hozzáállásunkat is megváltoztatta

3  A sötétség, amiről a textusban olvashatunk

4 Jézus halálára reagáltak, mert az egy bizonyságtétel volt.

Tehát vegyük ezeket szépen sorba

1 Mire tanít Jézus szenvedése és halála

Tanít, hogy a bűnt komolyan vegyünk. Ahogy említettem ezen a napon különösen is komoly bűnbánatot kell tartani.

A bűnbánat mellett fontos aze lmélkedés az Úr halálán. Illő, hogy csodálattal és imádattal töltsön el az bennünket. Mi is?

A) Annak nagyszerű és semmihez nem hasonlítható volta.

B) Hogy azt a mi Urunk önkéntesen, szabad akaratból értünk, tette

C) Milyen ártatlan és tiszta volt, amikor értünk meghalt. Emberek közül aligha halt meg valaki bűn nélkül vagy ártatlanul, de az Isten Fia annál inkább. Ő ezt soha nem érdemelte volna, ahogy meghalt, hanem inkább mi.

D) Elmélkedjünk azon, hogy a sötétség Isten rettenetes ítéletét jelképezi, amely ott, azon az órán feljött, hogy egy ember fején összpontosuljon és lesújtson.

Az imádat mellett tanulnunk is kell ebből:

A) Hálát adni Jézusért, az ő haláláért, akár minden nap is

B) Tudatosan kerülni a bűnt, mert az ilyen sokba került az Úrnak

C) Jézus szenvedéséből és tűréséből tanujunk meg szenvedni és tűrni

D) Jézus megbocsátásából tanuljunk meg megbocsátani

E) Jézus halálából tanuljunk meg az utolsó pontig engedelmeskedve szolgálni

F) Tanuljunk meg nem csak Istennel kezdeni, de Istennel is befejezni. Tanuljuk meg az Atya kezébe letenni az életünk. Mi kétszer vettük tőle az életet (születésünk és újjászületésünk), kétszer is tesszük azt le az ő kezébe. Egyik a földi mindennapjaink, a másik pedig az utolsó óránk, amikor majd a mi szolgálatunk is befejeződik itt ebben a földi életben. Nézzük ezt meg egy kicsit részletesebben is az igehirdetés második pontjában.

2 Jézus halála nem csak a bűnhöz, de a halálhoz való viszonyunkat és hozzáállásunkat is megváltoztatta.

Régen nem annyira, de most a járvány miatt annál inkább foglalkoztatja ez a kérdés az embereket. Szinte minden nagynevű igehirdető prédikált erről az elmúlt hetekben. Nyílván a félelmek és rettegések miatt, amit a járvány, a karantén, a korlátozások és a sokféle, sokszor riadalmakat keltő hírek okoztak.

A halállaról tudnunk kell, hogy egy legyőzött ellenség. Ahogy a bűn, úgy a halál sem uralkodhat rajtunk, ahogy a félelem sem lehet úrrá ott, ahol Jézus Krisztus lett az életünk egyedüli és kizárólagos Ura.

 A halált nem kell könnyedén venni. Vannak ostobák, akik viccet csinálnak a halálból, van aki nem gondol rá, és úgy gondolja, hogy akkor el sem jön. Pedig minden ember életében legalább egyszer bekövetkezik, hogy eljön érte a halál. Kivéve, ha az Úr Jézus eljövetele meg nem előzi.

 A haláltól nem is kell rettegni. Pál mondja az 1 Kor 15 jólismert textusában: "Halál, hol a te fulánkod..." Legyőzött ellenség. 

Egyszer egy áldott életű lelkipásztor azt mondta erről: "Jézus az üdvösséghez megadta az árat, a halálhoz megadja az erőt." (John Piper)

Ezzel a gondolattal volt teli István vértanú is, akit a zsidó népegyház gyilkoltatott meg megkövezés útján. Amikor halt megfelé ezt mondta Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet.

Az ő életét nem vették el, hanem ő átadta azt Jézusnak. Miért, mert Jézus pontosan ezt tette, és István az Úr Jézustól pontosan ezt tanulta meg.

 A János evangéliuma 1o-es rész tanít a jó pásztorról, aki az életét adja a juhokért. Jézus ott világosan elmondja, hogy az ő életét ő önként teszi le, rajta nincs hatalma az embereknek, őt nem lehet megölni. Az egész nagypénteki per és kivégzés csak azért volt lehetséges, mert azt Jézus így akarta. Neki hatalma volt letenni és felvenni az életét, és ő letette az atyára nézve. Érdemes délután elolvasni és elmélkedni a János 1o-en ezzel kapcsoltaban.

Ezt mutatja az is, amikor a szülőfalujában le akarták taszítani a szakadékba. Jézus ott csak átsétált a tömeg között, mint egy filmefektus, ahol megáll az idő. Mert az ott meg is állt. Isten, mint teremtő tejhatalommal bír minden fölött. Vagy ott van a János 18-ban Jézus elfogatása, amikor az őt elfogni készülők egy Én vagyok mondástól (Ószövetségben Jahve önkijelentése, Isteni ranggal bíró bemutatkozás) az emberek hanyat estek. 

Jézust nem tudták volna megölni, ő maga tette le az életét az Atya kezébe.

Megjegyzendő még Jézus halálával kapcsolatban, hogy hangosan, kiáltva mondta ki, hogy elvégeztetett. Tehát ő nem suttogva, kábultan, végelgyengülésben halt meg. Hanem tudatosan, erővel, ahogy az üdvösségünket ott a kereszten el is végezte.

3 A sötétség, amiről a textusban olvashatunk

meghatározó, ezért foglalkozzunk egy kicsit a kérdéssel. Egyiptomban a tízcsapásnál vagy , vagy az Ámós 8:9-ben a délben megjelenő sötétség Isten ítéletének a jele.

Valaki azt mondta erről, hogy ebben a sötétségben a pokol jött fel a Golgotára.

Egy másik valaki pedig azt, hogy Isten az ő véres, összevert, mezítelen Fiát sötétségben takarta el, hogy senki ne gúnyolódjon rajta tovább.

Igaz, hogy ott már nem is gúnyolódtak rajta tovább. És igaz az is, hogy Jézsunak gúnyt és csúfolást jó nekünk nem okozni. Jó nekünk ezért is komolyan venni a bűnt, hogy azzal gúnyt az Úr Jézusnak ne okozzunk.

 Jó nekünk komolyan venni az igét, az igei alkalmakat, mégha csak családi körben is, mert ige és közösség nélkül nincs keresztyénség, csak egyes naív emberek fantáziájában létezik az. Jó nekünk komolyan venni, hogy Jézus az utolsó pontig szolgált, ahogy nekünk is csak szolgáló, csak az Atya dicsőséégt építő keresztyénségünk lehet, mert az összes többi nem az. 

Jó nekünk látni ebben a nagy sötétségben, ahogy Szikszai mondta, hogy milyen rettenetes az, ahogy Isten a saját igazságához ragaszkodva végig vitte az ítéletet az ő Fián.

 A sötétség mutatja, hogy az Isten bűn ellen való haragja nem játék, az véresen komoly dolog. Mégis a legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy sem a halálról, sem az ítéletről, sem az  Úr Jézus haláláról tudni nem akar.

Talán ma is sütnek, főznek, kapálnak, takarítanak egyes valláskárosult emberek, akik erőszakkal elnyomják magukban, hogy mit tett értük az Úr Jézus ezen a mai napon. Hallani sem akarnak róla. De az ige nekünk szól, mi tudjuk róla, hogy Jézus értünk mit tett.

4 Jézus halálára reagáltak, mert az egy bizonyságtétel volt.

Az egyik reakció a századosé volt. Benne képviselve van a pogányáság, akik a Messiás népével, a zsidó néppel ellentétben igenis reagáltak az Úr Jézus halálára és feltámadására. Lukácsnál különösen is fontos szerepet kap a százados, gondoljunk csak bele az Apostolok Cselekdeteibe, ahol a százados háza népével megtér és megkeresztelkedik.

 A másik reakció a tömegé, aki mellét verve megtért. Ez a nyílvános bűnbánat jele. Ez a bűnbánat még nem feltétlen jelenti az élő hitre való jutást, de Isten Szentlelke jónak látta ezt felhasználni, hogy ez a Jeruzsálemi tömeg hallva Péter pünkösdi igehirdetését, megtérjen. Ha elolvassuk azt a textust, akkor fogjuk látni, hogy pont az a mondat váltotta ki náluk a végső áttörést, hogy gonosz kezeikkel megfogták és megfeszítették az Úr Jézust, akit Isten küldött Messiásnak. 

Jézus élete és halála egyaránt bizonyságtétel volt. Ahogy a miénk is az. Fontos, hogy Isten dicsőségére éljünk és fontos, hogy úgy is haljunk meg, amikor itt befejeződik majd a földi szolgálat. Ámen

Milyen a te virágvasárnapod? 

Kinek tartod Jézus Krisztust?

 Örülsz neki vagy megveted? 

Ünnepled vagy panaszkodsz?

Virágvasárnapi igehirdetés. 2o2o. Beregújfalu

Lekció: Zsoltárok 24 Textus Lukács 19: 29-42

Sok kérdés ez így egyszerre, de van még egy. Egy kérdés, amely segít megválaszolni az összes többit. Ez a megoldó kulcskérdés így hangzik: "Kicsoda neked Jézus?"

 A huszonnégyes zsoltár egy ünnepségről ír, amiben a kapuk meg kell, hogy emelkedjenek, mert bejön rajta a király. Ott is elhangzik a kérdés, hogy kicsoda ez a dicsőség Királya?

Kicsoda neked a dicsőség Királya, akinek a bevonulását ma ünnepeljök?

A virágvasárnapi történet mind a négy evangéliumban benne van. Igaz, hogy Jánosnál olyan részletek, amit egy szemtanú tud leírni. Például, hogy nem csak ágakat, hanem pálma ágakat raktak Jézus elé az úrta. A nyugati nyelvekben ezt a vasárnapot a pálmák vasárnapjának nevezik, ahogy magyarul virágvasárnapnak. 

Életünk egyik legfurcsább virágvasárnapja ez a mai . Egy olyan alkalom, ahol az összes keresztyén templom és imaház be van zárva.  A szép fehérre festett falak nem visszahangozzák ma vissza, hogy hozsánna, a nagy Király jön... . Ez egy szomorú vasárnap, néma vagy egyemberes templomok virágvasárnapja. Egy olyan vasárnap, ahol ma az otthonok fala kell, hogy visszazengedezze, a családok, a hívő emberek szívtemplomának a fala zendüljön tele a hozsánnás énekkel, mert bár a helyszín változott, és talán a felállás is, de a lényeg azért még sem. Jézus nagy Király, mi szeretjük őt, és keresztyén kötelességünk, előjogunk és szívünk öröme, hogy őt ünnepeljük. 

Ha tudjuk, hogy ki Jézus, akkor helyesen fogjuk őt ünnepelni. Nem csak a huszonnégyes zsoltár, de a Máté evangéliumának a bizonyságtétele is ezzel zárul, hog ki ez? Jézus bevonul mint dicsőséges Király, és a város megkérdi, ki ez?

Nem tudták? Nem gondolom. Jelenleg ritka egy sötét valláskárosult ember, aki még nem hallott volna arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Nem volt ez akkor sem másként. Jézus azelőtt támasztotta fel Lázárt, akinek a temetését, és a feltámasztását igencsak sok Jeruzsáelmi rokon látta, hallotta, elmondta. Azért az ókorban sem volt egy mindennapi csoda, hogy egy próféta egy negyednapos, szagos és romlásnak indult halottat feltámaszt. Nem, itt nem a tudatlanság kérdése-e, hogy ki ez, hanem az emberi gőg és keményszívűség kérdése.

A kicsoda ez annak a kérdése, hogy kicsoda ez, hogy király akar lenni, kicsoda ez, hogy királyi bevonulsát, messiási zsoltárt fogad el és alkalmaz magára nézve. Amíg gyógyított és prédikált, addig jó volt, mert mindkettő jó az embernek, de hogy ő akarjon uralkodni... Na ne már. Kicsoda ez? Az ács fia, azért mi tudjuk, hogy ki meg miféle ez.

A város felbolydult, Jézust elfogadni nem akarta. Jézus Isten és ezt pontosan tudta. Innen értjük, hogy mi az, ami ezután következik. 

Vagy mondhatom úgy is, hogy feltettük már azt a kérdést, hogy Jézusnak milyen volt a virágvasárnapja, vagy csak sajnálkozunk a templomtalan, imaháztalan, de nem igétlen, családi istentiszteletes (a családi istentisztelet a régi magyar szóhasználatban annyit tett, mint ma a családi áhítat).

Jézusnak igencsak vegyes érzelmekkel és tapasztalatokkal teljes volt a virágvasárnapja. Az elején isteni hatalmát mutatja meg, amikor a tanítványokat elküldi a szamárért. Amikor istni tejhatalommal parancsol a a szívnek, akkor a jószág gazdája odaadja. Aztán jön az ünneplés, aztán jön Jézus kedves megtapasztalása, hogy a gyermekek zsoltárral dicsérik, hozsánnáznak, de jön az emberek normálatlan, nagyon gőgös és nem kevésbé bunkó kérdése: Kicsoda ez?

Jézus ekkor elvonul és sír Jeruzsálem felett, hogy nem ismerte meg a békességet, amit ő hozott, pontosabban az ő drága isteni és megváltó személyének az elfogadása hozott volna.  Ezután elmegy és kitakarítja a templomot, amit az imádság háza, mégis rablók barlangjává tette a korabeli Izráel.

Itt két dolgot kell meglátnunk. Jézus panaszkodik, hogy a város nem ismerte fel azt, ami a békességére valók. Jeruzsálem nem kapott békességet, nem is kaphatott, mert aki gőggel lenézi, és utasítgatja Jézust, aki tudva és hitetlenül nemet mond rá, annak nincs ma sem békessége. Lehet pénze, meg egy sor felesleges világi kacatja, amire tökéletesn nincs szüksége, de békessége nem. 

Héberben ez még szebben jött ki. Mert Jeruzsáelm azt jelenti, hogy a békesség város. Jézus a békesség városa felett sírt, aminke akkor is, és ma is csak a neve békessége, de Jézus nélkül abban nincs békesség, és nem is lehet, mert nem ismerte fel Jézusban a dicsőség királyát. Dávid megkérdi a zsoltárban: ki ez a dicsőség királya? Jézus válaszol az életével, a beteljesült igékkel, hogy én vagyok! Ember nem látod, hogy bennem van békességed, üdvösséged, bűnbocsánatod egyetlen egy, de annál biztosabb eséje. Nem látod?

Egyik puritán atya megjegyzi, hogy Jézus ott sírt, ahol ősapja Dávid is.

Álljunk meg egy kicsit ennél. Dávid király akkor sírt, amikor egyik gyermeke puccs által elfoglalta a trónt. A vérontás elkerülése végett a király és a királyi ház kivonult a városból. Dávid mezítláb, fejét betakarva, sírva vonult ki a fővárosból. Pont ellenkező irányba haladva, mint az Úr Jézus, de ugyanazon ok miatt: a város nem ismerte fel, hogy ki az igazi királya, ki az, aki békességet tud adni.

Vajon ma a mi falvaink és városaink felismerik? Vagy csak névleges a békesség?

Nagyon érdekes az, amit a Lukácsban olvashatunk, tudniillik az éneket, amit az Úrnak énekeltek. Nyílván több ének is volt, ami miatt némileg eltérőek az idézett énekekek a különböző evangéliumokban. Lukácsnál ez áll: "Áldott a Király, aki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!"

Nem ismerős ez valahonnan? Mondjuk a Lukács kettőből a karácsonyi történet angyali énekéből? Igen, ennek ott van a párhuzama. De egy apró, de lényeges különbséggel. 

Nem tudom, hogy a kedves olvasó észrevette-e, de a karácsonyi történet éneke nem csak a mennyre, hanem a földre is figyel: a földön békesség, a mennyben meg dicsőség az Istennek. Itt miért nincs békesség, miért csak a mennyben van itt békesség? Azért, mert ahol Jézus nem kell királynak, ott nincs békesség. Ott a bűn, az emberi gőg a király, mégha vallásos formában is.

Békesség ott van, ahol Jézust dicső Úrnak és Királynak tartják. A mennyben? Igen. Ott, mert ott nem kérdés senkinek, hogy ki ez a dicsőség Királya. A mennyben mindenki tudja, hogy Jézus a dicsőség Királya, ezért van ott békesség, és itt meg nem tudja mindenki, ezért nincs itt békesség.

Hadd mutassak rá egy példára a textusból. Jézus vonul be, a gyerekek, emberek, tanjtványok örvendezve hozsánnáznak. A vallási vezetők, a zsidő népegyház vezető meg rendre akarják utasítani Jézust. "Mester, doráld meg..." Ők nem fogják Úrnak sem Királynak szólítani, csak mester. Én is mester, te is mester.... Látjuk mi van itt? A fő-fő vallási vezérek kontrolálni mennek oda az Istent. Ritka egy utálat nem? Amikor valaki a vallás nevében nem szeretni akarja Jézust, nem engedelmeskedni az igéjének, nem királynak járó tiszteletet adni neki, mert Ő valóban Király, hanem kontrolálni Jézust. Tudod, Jézus ez azért mégis csak sok, nem látod, hogy ez már azért nem fér bele, csak ne essünk túlzásokba. 

Ezeknek a farizeusoknak egy ritka rossz vasárnap volt ez a virágvasárnap. Nem tudták kontrolálni Jézust, még csak egy jó kis forradalom sem lett a dolgoból, hogy Jézust jó bevádolják. Aztán a templom megtisztítása, az aztán igazán ártott a vallási üzletelésnek. 

Mennyivel másabb volt Zákeusnak a virágvasánapja, aki pont ezelőtt lett Keresztyénné. Hitetlen zsidó pénzemberből, hívő Krisztuskövető vagyis keresztyén, aki Ábrahám fia lett magának a Messiásnak, az Istennek a szavai szerint.

Ha őt megkérdeztük volna, hogy milyen virágvasánapod van, akkor azt mondta volna, hogy csodálatos, új ember lettem, itt van az én drága Megváltóm. Jézus az én Királyom.

Itt már csak egy kérdés maradt:

neked milyen virágvasánapod van? Panaszkodsz, mint a többi? Rettegsz és bujkálsz a félelemtől? Vagy csak a józan előfigyázatosságal élsz, de azért mégis lehetőség szerint áldod a Királyt, aki bevonul?

Hadd mondjak még egy záró gondolatot az Úr Jézus bevonulásáról. Jézusnak öt bebonulás van. Kettő alázatos, és három dicsőséges. Az első, amikor Bethelemnél, Mária testén át bevonul ebbe a világba, megszületik, hogy érted meghalljon. Ott voltak a bölcsek, a pásztorok, akik királyi tiszteletben részesítették, ezért ott fel is csendült az angyali ének: "Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és az emberekhez jóakarat." A második alázatos ezt itt a virágvasárnapi.  A harmadik már dicsőséges, amikor feltámadása után bevonul a mennybe. A negyedik szintén dicsőséges, vagy legalább is annak kell lennie, amikor személyes Megváltódnak elfogadtad az Úr Jézust, akkor bevonul a szívedbe, az életedbe, hogy ott dicső Királyod legyen. Az ötödik, végső és egyben legdicsőségesebb bevonulása az Úrnak az lesz, amikor eljön újra, hogy mint távolba utazott király, átvegyen mindent, elszámoltasson mindenki, és az övéit megjutalmazza, aztán pedig az ő dicsőséges uralkodásának vége ne legyen.

Ahhoz, hogy ennek részese legyél, egy fontos kérdést tisztáznod kell magadban: Kicsoda nekem Jézus? Ki ez a dicsőség Királya? 

Adja az Úr, hogy ő legyen a te Drága MEgváltód, Urad és Királyod. Itt és odaát, ebben a világban, és az újjáteremtettben. Ámen

Egy keresztyén nem gondolkodhat csak önmagában

Hétközi igehirdetés: 2o2o.április 2. Csütörtök.

Olvasandó: Zsoltárok 1o6

Zsolt. 106: 1-8

" Dicsérjétek az Urat.
Magasztaljátok   az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme .

Ki beszélhetné el az Úr nagy  tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?

 Boldog, a ki megtartja a  törvényt, és igazán cselekszik minden időben.  Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal, 

Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! 

Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk. 

Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél,  a veres tengernél. 

De ő megsegíté őket az ő  nevéért, hogy megismertesse a maga erejét."

Igehirdetés:

Ez egy bűnbánati zsoltár, aminek az első versei Isten magasztalásáról szól. Ma megnézzük, hogy a bűnbánat és a magasztalás nem zárja ki, hanem megerősíti egymást. Megnézzük azt is, hogy a hívő ember, legalább is a református hívő ember nem látja magát a gyülekezettől függetlenül.

A református és a többi keresztyén felekezetek között az egyik nagy különbség a szövetség tanítása vagy teológiája. Ebből következik a hívők gyerekének a megkeresztelése, a gyülekezethez, a gyerek és ifjúsági munkához való ragaszkodás, meg még egy sor dolog. Ezért olyan idegen a református hívőknek az az újra és újra felmerülő gondolat, hogy csak én vagyok a fontos, csak az a lényeg, hogy velem mi van, a többi meg nem számít. Jó ezt nekünk látni, mert most, hogy a járvány miatt a gyülekezetek élete gyakorlatilag megszűnt, az emberek elszigetelődtek, megkezdődött egy egyfajta önmagam körüli forgás, a másikra való nem gondolás. Mintha a telefon és a messenger is fertőzne. A lelki elszigetelődés, a többi hívővel, a gyülekezettel való nem törődés tipikus elhajlás, az igei alapoktól való eltávolodás.

Az egyén és az egyéni hit és teljesítmény általában azoknál a felekezeteknél domborodik ki, ahol a felnőttkeresztséget és az ehhez szükséges csak felnőttek által teljesíthető feltételeket túlhangsúlyozzák. A mai zsoltár arra ad bizonyítékot, hogy a biblikus gondolkodás igenis gondolkodik a szövetségben, a gyülekezetben, Isten családjában, a magunk teljesítménye és hitbeli érdemei helyett Isten kegyelmében, amely még akkor is megmutatkozik, amikor az ember tökéletesen az ellenkezőre ad alapot.  Itt van például a mai zsoltár. Isten népe a pusztában lázangott, Isten mégis könyörült rajtuk. 

De ő könyörült rajtuk az ő nevéért. Nem azért, mert az ember hűséges, ragaszkodik nevéhez, ahhoz aki, hanem azért, mert Isten ragaszkodik a nevéhez, jelleméhez, ahhoz, aki.

 De nézzük meg ezt a zsoltárt és ezt a kérdést szépen sorban.

" Dicsérjétek az Urat.
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme .

Isten magasztalása nem szűnhet meg még a bűnbánat idején sem. Hanem pont a bűnb

nat a legjobb ideje, hogy Isten kegyelmét magasztaljuk, ami az egyetlen reményünk és esélyünk.

Nem csak Isten kegyelmét, de az emberi életünk bűnösségét is jó meglátni, és megvallani.

Isten kegyelme az az alap, háttér, ami megfelelő kontrasztot nyújt, jobban kiemeli, hogy milyen súlyosan vétkeztem, milyen nagy kegyelem és nagy Isten ellen. Az ember bűnbánata, őszinte töredelme pedig segít meglátni és értékelni, amit sokszor nem tudunk kellőképpen életünk azon időszakaiban, amikor úgy nagyvonalakban rendben megy minden. A bűnbánat soha nem szabad, hogy a szemünket elhomályosítsa meglátni Isten kegyelmét. Hanem pont a bűnbánat az, aminek segíteni kell, hogy azt újra meglátni és kellőképpen értékelni.

Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?

Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben. 

Isten szabadítását, bűnbocsánatát és kegyelmét rendre azok értékelik, akik értékelik Isten igéjének a többi tanítását is. Azokat az alapelveket, príncipiumokat, amelyek Isten élő, ható és tévedhetetlen igéje az életünk más területeire is lefektet.

Aki boldog az ige tanításától, mert azt megélheti, az boldog az Isten kegyelmétől és bűnbocsánatától is.  A kettőt egyaránt értékeli. A hit és az etika, a Jézusba vetett hitünk és az annak következtében megjelenő életvitelbeli változások, a hit és a cselekedet összetartozó dolgok. Ez is korunk egyik tévtana, egyik lelki koronavírusa, ami terjed és fertőz. Eszerint a tévtan szerint tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy élsz, mit csinnálsz, csak higgy az Úr Jézusban. Ez a tévtan pontosan idetartozik. Az ilyen ember úgy gondolkodik, hogy csak én vagyok a fontos. Csak én üdvözüljek, csak én csússzak be a kapun, ahogy egyik beregújfalui atyánkfia fogalmazta meg valamikor, a többi nem számít. Én megtérem, és nem számít a keresztyén gyülekezet, a többi hívő, a gyülekezet lelki munkája, közössége, missziója, diakóniája. Csak nekem legyen jó. Ez az egyénieskedő és önző felfogás annak a világi, anyagias felfogásnak és életvitelnek vallási levetítése, amit az emberek istentelenül, vagy ami még rosszabb magukat keresztyénnek gondolva követnek el nap mint nap. Valahogy pont ugyanolyan magatartás ez, mint a gazdag és Lázár esetében a gazdag magatartása, akinek mindene megvolt, csak magával törődött, még addig a szegény Lázárig sem látott el, akit Isten oda tett, hogy szinte felessen benne. 

Azt mondja Jakab apostol, hogy az a hit, aminek cselekedetei nincsenek halott.

Jak. 2, 15 Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, [Luk. 3,10. 11.]

Jak. 2, 16 És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? [1 Ján. 3,17.]

Jak. 2, 17 Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. 

Vagy, hogy például a gyülekezeti tagokat vagy a bajban lévőket kerülni nem éppen az, amit Isten elvár tőlünk. Isten nem ad olyan hitet, amelyben az ember a többi emberről tudni nem akar. Isten nem ad olyan hitet, amely a megtérés után megszentelődni, a világtól és annak mocskaitól, gondolkodásaitól, önző szokásaitól elkülönülni nem akar. Az ilyen világias, önző, emberekről tudni nem akaró keresztyénséget az ember találja ki magának. Ami sokkal inkább az ember, mintsem Isten dicsőségének az építéséről szól.

Nézzük meg az ige bizonyságát erről:

Jak. 1,27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól. 

 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,

Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

Nézzük meg az igéből, hogy mi az egészséges biblikus gondolkodás, hogy az egyén, az egyéni hit mennyire összhangban van a közösséggel és a közösségi hittel.

Igen, szeretné, ha Isten személyesen emlékezne meg róla. De az Isten szabadítását, az azon való örvendezést mégis Isten népével, a keresztyén gyülekezettel együtt akarja átélni. 

Isten népének az örömében örvendezni csak úgy tudunk, ha Isten népének része vagyok méghozzá szívvel-lélekkel, szóval és tettel. 

Isten előtt sok esetben teljesen természetes, hogy az egyén kapja az ígéretet, aminek beteljesülsét a hívő nép, mint nép éli meg. 

Például Ábrahám kap ígéretet, de az ígéretek akkor válnak valósággá, amikor Ábrahámból nagy nép lesz. Ábrahám ígéretének beteljesülésénak Józsué ás az akkori gyülekezet örül.

Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.

Egy nagyon érdekes igével találkozunk itt. Ne csak a gyülekezettel azonosul és anélkül nem akar megélni szabadítási örömöket, hitet, közösséget, hanem még azokkal az ősökkel is azonosul, akik annak a gyülkezetnek voltak a részesei csak már nem élnek.

Vétkeztünk őseinkkel együtt. Nem magasztalja fel őket, de nem is nézi le őket, azonosul velük. Ez egy olyan ige, ami egyrészt józanul segít látni. A jelen helyzetek, sokban összefüggnek az ősök bűnével.   A magyar nép az egyetlen nemzet, amely minden oldalról önmagával határos. Bár ebben meghatározó volt a nagyhatalmi politika, de az is, hogy voltak az őseinknek bűnei, ahogy az Izráelnek is.

 A bűnlajtsrom, amit itt felsorol a Vörös tengertől a kánaáni gyermekáldozatokig, tulajdonképpen az ősök, és vele együtt a saját bűneinek a megvallása. Tud a Biblia ilyenről. Ott van például Mózes, Ezsdrás, Nehémiás, Dániel próféta bűnvalló imái, amivel a nép bűneit vallja meg. Pedig ezek az emberek igen csak szent emberek voltak, De nem látták magukat önző módon függetlenül és elkülönültem az Isten népétől. Még az ősökre, még a nemzetre nézve sem.

Jó nekünk ezt így látni, mert sokan az embert ártatlannak ítélik, és Istent pedig vádolják. Ha Isten jó, akkor hogy engedheti meg, stb. Például a mostani helyzetet. Emberek százezrei a világon kapnak el egy járványt, amitől fél mindenki.

Sokan Istent vádolják, megtérés helyett. Istent nem lehet vádolni, mert nem ő vétkezett, hanem atyáink és mi. És a kettőt nem lehet külön választani.

Miért nem? Hát nem mindenki magáért felel. Vannak esetek, amikor igen. De ha népben, nemzetben, egyházban, családban, gyülekezetben, házasságban vagyis szövetségi rendszerekben gondolkodunk, akkor mindenki felel a másikért is.

Egyik szemünkkel látjuk a magunk és atyáink bűnét, és ezt látni is kell. De a másik szemünket azonnal Istenre, és az ő kegyelmére kell emelnünk, hogy vétkeink miatt el ne csüggedjünk, hogy lássuk meg nem csak a bajt, hanem a megoldást is, amit Isten Jézus Krisztusban nekünk elkészített.

Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

Aztán még egy jó pár igeverssel kiegészíti, hogy elfeledkeztek mindazokról a csodákról és szabadításokról, amit Isten velük és értük tett. Minden népnek és minden gyülekezetnek vagy egyháznak a romlása ott indul el, amikor nem akarják megérteni, és nem akarnak megemlékezni azokra a csodákra, amit Isten értük tett.

Sokan nem értik a keresztyén ünnepeket. Pedig ezt innen lehet megérteni. Isten kegyelmét egy adott történelmi helyzetben, vagy Isten nagy kegyelmi tetteit a Bibliában meg kell ünnepelni, meg kell emlékezni, azt méltatni kell, hogy értünk Istent mit tett.

Minden alkalommal, amikor a zsidók elfeledkeztek ezekről a csodákról, ezekről a szabadításokról, amikor az életük nem arról szólt, hogy Istent magasztaljék az ő nagy tetteikért, akkor elkezdték magasztalni, mindazt, amit a világ nekik nyújtott: a dinnyéket, halakat, hagymákat. Igen, az egyiptomi nép megbecsülte  a maga rabszolgáit. A legújabb kutatások kimutatták, hogy a rabszolgáknak nem csak megfelelő élelmet, megélhetési körülményeket, de még fogászati kezelést, és nagyon komoly és drága orvosi ellátást is biztosítottak. Egyes országok a 21. században még az adófizető teljes jogú állampolgároknak sem tudnak ilyet biztosítani Európa szívében sem.

Igen, de azért ott vele járt egy s más, ami miatt Istenhez emelték fel szavukat a szabadításért. Mint például a fiú gyermekek megölése. Állami népességszabályozás népírtással. És ez nem összeesküvés elmélet az új világrendről, hanem a valóság bibliai dokumentációval.

Amikor Isten szabadítását eggyütt, mint nép nem ünnepelték, annak nem örültek, akkor az Isten népe szívét a világ foglalta el a maga kis dinnyéivel, halaival és hagymáival, vagyis a kor nyújtotta kis luxuscikkekkel.

Dávid király megemlékezik Isten személyesen neki szóló ígéreteiről, de a szabadítás örömét, a gyülekezettel együtt akarja átélni. Ennek a két dolognak az egybetartozása sokkal fontosabb, mint azt a mai, sokszor csak önmagáról tudni akaró és önmagának jót tenni akaró keresztyén nem tud megérteni, pedig ezt meg kell érteni. Akinek a hite ebben a bibliai igazságban meg nem erősödik, az ilyen hitet próbáló, gyülekezet nélküli időkben bizony igen csak nehezen fog tudni megállni.

De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét."

Ez az evangélium. Milyen jó, hogy Isten nem a bűneink szerint bánik velünk. 

Valaki mondhatná, hogy itt van a járvány, a jövő hónapban már senkinek sem lesz tartaléka, stb, mi lesz itt.

Isten nem a bűneink szerint bánik velünk akkor sem, ha most bajok vannak vagy lesznek. Mert így is, csak egy kis töredékét fogjuk megkapni annak a nagy egész rossznak, amit megérdemelnénk. 

Ahogy a zsidó nép is a pusztában. És a büntetés után mindig ott volt a megbocsátás, ott volt a rendezés lehetősége, ott volt az, hogy Isten mindig mutatta a következő lépést.

Ahogy most is.

Ragadjuk meg hittel Isten ígéreteit:

"De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét."

Nem a mi erőnkből, hanem az övéből állunk és fogunk megállni és megmaradni. Nem azért mert egy maradj otthonnal meg egy maszkkal mi majd megállítunk bármit is. Nem azért, mert az emberi okoskodás és ügyeskedés megtart. Ezek legjobb esetben is csak eszközök az Isten kezében. Isten tart meg.

Amikor nagy ritkán megnézem a magyar (rém)híradót, akkor annyira szomorú látni, hogy a magunkba bízás, meg a miniszterelnökben bízás dominálja a magyar gondolkodást. Isten nincs sehol, Istenhez nem akar ez a mi népünk térni. Vannak, akik felelőtlenül nemtörődőek, vannak, akik túlreagálnak, vannak, akik állandó összeesküvéselméleteket látnak beteljesedni. 

Isten nekünk nem a félelem lelkét adta, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

Istenben van az erő, Isten ebben akarja megismertetni az ő maga erejét, hogy minket megsegít, megtart. A maga nevéért.  A maga szeretetéért, a maga Fiáért, aki minket megtartott a kereszten a pokol minden kínja éa gyötrődése felett. Kifeszített, odaszegezett két karja, éppen elég erős volt ahhoz, hogy minket a kárhozatba esni ne hagyjon, hogy minket megtartson.

Ebben a két krisztusi kézben kell nekönk bízni. Nem magunkban, nem nagy emberekben, vagy kis megelőző lépésekben (amit természetesen be kell tartani, csak Isten helyett ne ezektől várjuk a megszabadítást), nem a vak véletlenben, hogy hátha minket elkerül a járvány, hanem csak egyedül az Úr Jézus Krisztusban. Ámen

Dávid király és a járvány

Úrnapi igehirdetés (márc 29)

Olvasandó: 1 Krónika 21

Dávid király uralkodásának egy pontján volt egy pestisjárvány. Három nap alatt 7o ooo embert tarolt le. Ez a járvány nem csak úgy a semmiből jött elő. Megelőzte azt a király gőgje, felfuvalkodottsága, amelyben népszámlálást tartott, hogy megtudja milyen sok katonája is van, hogy milyen nagy király ő. A Biblia tanít máshol is járványokról. Például az egyiptomi tíz csapásnál, a Jelenések könyvében a lovasok, amelyek többek között halált hoztak. Ezekben mind közös, hogy az elején valahol mindig ott van az emberi szív gőgje és megkeményedésé, mint Dávid vagy a fáraó esetében, és a végén mindig ott van az Isten népének a szabadulása, halahogy Isten a végén ezekből mindig jót hozott ki. Mert ő kegyelmes és tetszik neki megálljt parancsolni egy határnál (Egyiptomban Gósen földjén, Dávidnál Jeruzsálem falainál, Arauna szérüjén) és tetszik neki még a rosszból is jót kihozni.

Isten Lelkét segítségül hívva így nézzük meg most Dávid király népszámlálásának a történetét, könyörögve Istenhez, hogy nyissa meg előttünk igéjének üzeneteit.

Így szól hozzánk Isten tévedhetetlen, élő és ható igéje most ebben az órában:

Dávid vétke: a népszámlálás

21 Ezek után történt, hogy a Sátán Izráel ellen támadt, és arra ingerelte Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izráelben. 2 Dávid hívatta Jóábot és a seregének tisztjeit, és ezt parancsolta nekik: "Menjetek, és tartsatok népszámlálást Izráelben! Menjetek végig az egész országon, az egyik végétől a másikig, Beérsebától Dánig, és számoljatok meg mindenkit, azután hozzátok elém az eredményt!"

3 Jóáb erre azt felelte: "Az Örökkévaló sokasítsa meg a népét százszorosan! Uram, királyom, ez a nép mind téged szolgál - miért akarod hát tudni számukat? Miért teszed bűnössé Izráelt?"

4 A király azonban nem engedett Jóábnak, aki ezután kénytelen volt végrehajtani a parancsot. Így hát Jóáb elindult, és bejárta egész Izráelt, majd visszatért Jeruzsálembe, 5 és jelentést tett Dávidnak. Egész Izráelben összesen 1 100 000 hadra fogható férfi volt, Júdában pedig 470 000. 6 Jóáb azonban nem vette számba Lévi és Benjámin törzsét, mert gyűlölte a király parancsát.

Isten lesújt Izráelre

7 Istennek azonban nem tetszett Dávid parancsa, ezért lesújtott Izráelre.

8 Dávid akkor ezt mondta Istennek: "Nagyot vétettem azzal, hogy elrendeltem a népszámlálást! Kérlek, bocsásd meg szolgád bűnét, mert nagy ostobaságot követtem el!"

9 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Gádnak, aki Dávid mellé rendelt próféta volt: 10 "Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: három büntetés közül kell választanod - s amelyiket választod, azt teszem veled.«"

11 Akkor Gád elment Dávidhoz, ezzel az üzenettel: "Ezt mondja az Örökkévaló: Válassz! 12 Vagy három évig tartó éhínség sújtja az országodat, vagy három hónapig ellenséged üldöz, és kardja pusztítja népedet, vagy pedig három napig az Örökkévaló kardja, halálos járvány és az Örökkévaló angyala pusztít egész Izráel területén - döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki hozzád küldött!"

13 Dávid ezt felelte Gádnak: "Nagyon szorongatott helyzetbe kerültem! Mégis inkább az Örökkévaló keze sújtson rám, mint az emberek keze, mert az Örökkévaló nagyon könyörületes!"

14 Így hát az Örökkévaló a járványos betegséget küldte Izráelre, amelyben 70 000 ember meghalt. 15 Isten Jeruzsálem ellen küldött egy angyalt, hogy pusztítsa annak lakóit.

Isten megállítja a pusztítót

Amikor az angyal éppen hozzákezdett, hogy Jeruzsálemet is elpusztítsa, az Örökkévaló látta ezt, és elhatározta, hogy mégsem irtja ki a város lakóit. Rászólt a pusztítóra: "Állj meg! Elég ennyi!" Az Örökkévaló angyala éppen a jebúszi[b] Ornán[c] szérűskertjénél állt meg, ahol búzát szoktak csépelni.

16 Dávid felnézett és meglátta az angyalt, aki ott állt az ég és a föld között, kezében magasra emelt karddal, amellyel éppen Jeruzsálemre készült lesújtani. Akkor Dávid és a többi vezetők, akik mind zsákruhába öltöztek a gyász miatt, a földre borultak. 17 Dávid ezt mondta Istennek: "Nem én parancsoltam, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztoruk követtem el gonoszságot! De a nyáj - ők mit tettek, hogy így pusztítod őket? Kérlek, Örökkévaló, engem sújtson a kezed és a családomat, de kíméld meg népedet a csapástól!"

Dávid oltárt épít

18 Akkor az Örökkévaló angyala szólt Gád prófétának, hogy mondja meg Dávidnak: menjen, és építsen oltárt az Örökkévalónak a jebúszi Ornán mezején. 19 Dávid ezután felment oda - ahogyan Gád az Örökkévaló nevében mondta neki.

20 Ornán éppen búzát csépelt azon a helyen a fiaival együtt. Ahogy hátra nézett, meglátta az angyalt - négy fia annyira megijedt, hogy elfutottak és elbújtak. 21 Dávid éppen ekkor érkezett oda. Ahogy Ornán meglátta a királyt, eléje ment és a földig hajolt.

22 Dávid megszólította: "Szeretném megvenni tőled ezt a mezőt, hogy oltárt építsek itt az Örökkévalónak. Teljes árat fizetek érte, hogy megálljon a csapás, amely a népet sújtja."

Igehirdetés:

Egy népszámlálás lehet a rend kérdése. Miért olyan nagy bűn ez? Lehet a rend kérdése indokolt esetben, de Isten erre nézve itt nem adott parancsot. Ez nem Istentől volt, csak Dávidtól. Dávid itt tudni akarta hány katonája volt, milyen nagy a hadereje. Nem volt háború, semmi ilyesmi. Csak önmagáért akarta tudni, magának akart vele tetszelegni. Ez az emberi gőg, nagyzolás, önmagának való tetszés.

 A hatodik versben azt olvassuk, hogy Joábnak, a hadsereg vezérének nem tetszett a dolog, tudatta is ezt a királlyal, de azért megcsinálta. Kicsit úgy volt vele, mint a hívő református lelkészek az ökumenével, a női egyházi vezetéssel és az azonos neműek házasságával (egyes nyugati országokban). 

A hetedik versben arról olvasunk, hogy Istennek sem tetszett ez a dolog. De itt a folytatás már nem az, hogy azért elnézte. Isten a bűnhöz nem igazodik, azzal nem egyezik ki, mert vele ez teljességgel összeegyezhetetlen. Emberekkel meg lehet csinálni dolgokat, de Istennel nem. Istennek ez nem tetszett és ezért megverte Izráelt.

A Bibliában Izráel és Jeruzsálem mindig a keresztyén egyház szimbóluma. Arra utal.  Amikor Isten keze ránk nehezedik, mindig jó önvizsgálatot tartani, hogy vajon a helyemen voltam, azt tettem, amit kell. Vajon a keresztyénség a misszióval és a diakóniával volt elfoglalva, mielőtt Isten bezáratta az összes templomot és imaházat. Valóban a helyünkön voltunk? Nem volt semmi gőg, semmi nagyságra vágyás, semmi ami rólunk szól? Nem estünk-e bele őseink hibájába, hogy misszió helyett téglában akartuk építeni Isten országát, nem estünk-e bele az ősi református hibába, hogy biblikus keresztyénség helyett kultúrprotestantizmust építettünk? Vajon élő hit, valóság volt a vallás vagy esetleg szokás, sikk, a jómódú polgárság elmaradhatatlan velejárója?

Nem volt esetleg építkezési és szépítkezési verseny a templomok, imaházak és parókiák körül? Nem adtunk semmi okot arra, hogy a vallásos gőg orvacsaró bűze feljusson Isten orrába, mint Noé idején a föld gonoszsága?

Erre a kérdésre minden lelkész és presbiter saját maga adja meg a választ.

Annyit el tudok mondani ezzel kapcsolatban, hogy van miért önvizsgálatot tartani, de nincs miért kétsége esni, mert az Úr Jézus kegyelme tökéletesen elég minden bűnünkre. Van még nála bűnbocsánat és újrakezdés, megújulás és reformáció.

Mi most haladjunk tovább az ige magyarázatában.

A pontban fogjuk megnézni a mai textust: a gőg, az ima és a kegyelem. Lássuk hát sorban őket.

1 A gőg

Az első versben Isten bepillantást ad a színfalak mögé. A jelen látható világ eseményei összefüggésben vannak a láthatatlan világ eseményeivel. Dávid királyt a Sátán indította fel erre a népszámlálásra. A Sátán támadása van a háttérben. Ebből következik, hogy itt ezen a földön még a legnagyobb szentek sem mentesek a Sátán támadásától.

A másik, ami következik, hogy a támadásra akkor vagyunk a legvédtelenebbek, amikor nem azzal foglalkozunk, ami a dolgunk. Egyrészt a királynak éppen lett volna mivel foglalkozni egy olyan nagy királyságban. Akár a nép, akár az egyház javán lett volna mit munkálni vagy szervezni, de ő ehelyett csak otthon ült és azon agyalt, hogy mennyi sok katonája lehet, milyen nagy is az ő hatalam.

A harmadik, amit látni kell, hogy azért a nép sem volt mentes minden bűntől. Nem éppen ártatlanul szenvedett az a 7o ooo ember. Dávid ellen a nép pártot ütött. Absolon puccsában kishijján meg is ölték a királyt. Ott volt a lázadás, a pártütés, a hálátlanság, az istentelenség a nép szívében. Amikor Dávidot arra biztatta a tisztje, hogy végezzen már Saullal, aki az életére tört. Dávid csak annyit mondott, hogy emelhetne kezet Isten felkentje ellen. Úgy tűnik hiába volt ez a jó példa. Ez sem a Dávid fiának sem a Dávid népének nem okozott olyan nagy etikai kérdést, amikor Dávid ellen minden további nélkül kezet emeltek. 

Tehát ebben a történetben nincs olyan, hogy ártatlan. Van olyan, hogy a király nem Isten királyságával és szolgálatával foglalkozik, hanem a magáéval.

Bizonyos értelemben mindnyájan királyi tiszttel bírunk, mert Jézusért a menny örökösei vagyunk. De az uralkodás odaát lesz, ideát szolgálat és harc van - ahogy a Heidelbergi Káté tanít a királyi tisztünkről. Vigyázzunk, hogy nehogy Isten dicsőségének a szolgálata helyett a magunkét építgessük. Mert ez nem kedves Istennek, és az emberek előtt sem azt.

Nyílván Joáb nem csak a maga nevében beszélt. Ez mindenki előtt visszatetsző volt. Dávid korábbi élete másról beszélt. A 2 Sámuel 3: 36 szerint, "a többi dolga is, amit a király cselekdetett, igen tetszék a népnek."

De akkor Istenre nézett és Isten dicsőségét szolgálta. Itt csak a sajátját, és a szíve nem hittel, hanem gőggel van tele, de legalábbis öntetszelgéssel és saját dicsőségének a fontolgatásával.

2 Az ima

Itt tulajdonképpen három imáról van szó. Az első, amikor megcsinálta a bűnt, és bűnbánatot tartott.

Itt nem olvasunk Isten megbocsátásáról. Nem azért mert nincs, hanem azért mert egyértelmű. Amikor Isten gyermeke öszinte bűnbánatra jut, akkor Isten az övéinek a Krisztusért megbocsát. Ahogy annak is, aki nem az övé, de megtalálja őt, és jön hozzá őszintén, bűnbánattal úgy, ahogy van.

 A másik ima egy utalásból következik. Amikor Isten szól Dávidhoz, akkor Dávid és a vele levő vének zsákruhában vannak és azonnal leborulnak a földig. A zsákruha a böjt és az ima velejárója. Az imaharcokat vívó katonák egyenruhája az ószövetségi hívőknél. Előfordult, hogy nagy nemzeti bajok idején így imádkoztak. Gondoljunk csak Eszter királynőre, amikor népe kiirtása előtt imádkoznak szabadulásért.

  A haramadik ima már a szérün történt, ahová az Úr küldte Dávidot, hogy ott építsen oltárt. Ez a templomhegy. Isten megadja Dávidnak, hogy a templom első oltára és első áldozata az övé legyen. Dávid itt úgy áldozik és imádkozik, mint amikor Áron a pusztában engesztelést végzett a népért, amikor elkezdődött rajtuk a csapás. Közéjük futott, hogy engesztelést szerezzen, mert elindult a csapás. Dávid ezt teszi Isten parancsára.

Addig otthon imádkozott, ahol még nem volt jelen a járvány, otthon imádkoztak. Nem az egész gyülekezet. Csak a kiráy és néhány presbiter. Nem ment kész akarva a bajt keresni, de nem is dermedt meg a félelemtől, hanem csendesen, alázattal, az ő hívő társaival böjtöltek és imádkoztak. Isten pedig jónak látta pont ott, pont akkor megállítani a csapást.

Isten népeként őszintén és hittel kell imádkoznunk. Nem keresni a bajt, de nem is dermedni a félelemtől, hanem csendesen, alázatosan böjtölni és imádkozni, hogy Isten könyörüljön nemzeteinken, országainkon, más bajban lévő országokon.

3 A kegyelem

Ennék a pontnál látnunk kell, hogy itt Isten kegyelme az, ami megállította a járványt. Semmi érdem, semmi emberi, semmi véletlen, csak kegyelem.

Isten kegyelme ma sem kisebb. Isten az ő kegyelméből még azt is megadhatja, hogy még a rossz is a javunkra szolgáljon, mert ahogy a Róma nyolc mondja, minden a javukra van, azoknak, akik Istent szeretik.

Feltehetjük joggal a kérdést, hogy még ez is?

Igen, még ez is. Lehet erről otthon a családokban beszélgetni, hogy mi jót hozhat ki Isten, miként lesz a javunkra, ha véget a járvány, és szabadon gyakorolhatjuk hitünket az imaházban, élőben, valóságosan.

Az mindenképpen, hogy ezentúl másként fogunk nézni arra, hogy igen, felmehetek az Úr házába. Igen, most mindenkit láthatunk, igen most mindenki együtt van az imaórán, és együtt könyöröghetünk.

Lehet majd áldott újrakezdések, drága reformációk, a helyünkre állhatunk ott, ahol nem voltunk. Építhetünk ott, ahol hanyagoltunk, és hanyagolhatjuk azt, amit építettük, de nem kellett volna. Mondjuk a saját magunk kis dolgait, amelyek inkább öntetszelgések, mintsem valós és szükséges dolgok.

Rájöhetünk majd Dáviddal együtt, hogy itt nem az én nagyságom, hanem az én kicsinységem és alázatom az, ami segít. Nem nem az én nagyságomat, hanem Isten nagyságát kell meglátni, értékelni és dicsőíteni. Ámen

Magsztald az Urat, mert ő gondot visel az ő népére

Textus: Zsoltárok 1o5

Az eddigi, tehát a 1o3-as és a 1o4-es zsoltárok Isten magasztalásának a szükségességéről tanítottak. Istent teljes valónkkal, egész bensőkkel kell magasztalnunk. Ez az egyik legfőbb kötelességünk, amire teremtve lettünk, amiben megtaláljuk úgymond önmagunkat, életünk célját, értelmét és boldogságát.

 A 1o3-as zsoltár arra tanított, hogy Istent elsősorban az irgalmáért és a bűnbocsátó kegyelméért kell magasztalnunk. A 1o4-es zsoltár az ő nagyságára mutatott rá, amit leginkább a teremtéseben és a gondviselésben mutat meg. "Mindazok tereád néznek..." tanítja a zsoltár. Vagyis a teremtett világ tisztában van az Istentől való függőségével, amit nekünk sem árt megtanulnunk. "Legyen az Úrnak dicsőség örökké.",  "Éneklek az Úrnak egész életemben". Isten magasztalása nem fog megszűnni, még a halál sem veheti el tőlünk. Egy örökkévalóság boldogságát jelenti ez a számunkra.

A mai zsoltár Isten gondviselésének egy speciális oldaláról ír, amivel gondot visel az ő szövetséges népére, nekik ígéretet ad, és őket egy speciális célra elhívja.

1 Meg fogjuk látni, hogy mi ez a cél. De előtte nézzük meg a zsoltár bevezetőjét, mert az is sokat mond úgy önmagában is.

"Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az Úr nevét."  Hogy állunk a magasztalással? Fontos kérdés, hogy ezt nem lehet abbahagyni, olyan mint a hálaadás. Mindig van miért. Ha nem teszem, akkor azzal magamat teszem ki valami pótcselekevésnek, ami ilyenkor a karantén idején szintén járványmódra szaporodik. Mert sok ember nem tud magával mit kezdeni.  A bezárkózás egy idő után elég unalmas. Meg lehet találni ekkor is, hogy mivel tudom magasztalni az Urat? Igen. Oda figyelhetek az igére, az egyháztagokra, ki lehet menni a kertbe, ki lehet menni dolgozni az udvarra, megfelelő távolság tartásával lehet az emberekkel beszélgetni. Legalább is addig, míg a törvény mást nem mond, és míg meg nem jelennek az első betegek a tágabb környezetünkben. Mondjuk a megyében. Meg lehet kérdezni, hogy ki hogy van, olvas-e igét, a gazdagabb emberek megkérdezhetik a szegényebbektől, hogy nincs-e szüksége mondjuk egy gyógyszerre, vagy egy kenyérre. Istennek két fő parancsa van: szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat. Soha nem adhatom fel sem az elsőt, sem a másodikat. Mindig előttem, kell, hogy legyen: "Mivel tudnák neked segíteni?" Mert vannak, akik elveszítették az állásukat, és van az a tartalék, ami egyszer elfogy. Főleg, ha nem is volt annak a bizonyos családnak tartaléke. Isten minden gazdag mellé letesz egy szegény Lázárt, hogy az felébredjen elvarázsolt állapotából, és minden egyháztagra rábíz egy másik testvért, vagy többet is, hogy a szeretet meg ne hidegüljön. 

"A hívja segítségül engem..." kezdetű igék a Bibliában rendre egy ígérettel párosulnak. Isten megígéri, hogy megsegít, de elvárja, hogy az ember őt segítségül hívja a nyomorúság idején, aztán pedig dicsőítse annak elmúltával.  Isten kegyelme az általa rendelt eszközökön keresztül munkálódik az életünkben. Ezek között pedig ott van a Biblia, a gyülekezet, a szolgálatok. Meg látnom és meg kell élnem ezeken, most is. Talán csökkentet módban, vagy teljesen másként, talán most beérve azzal is, hogy nem tudunk az Úr házában együtt úrvacsorázni, istentiszteletet tartani, de tudunk egymásra szeretettel odafigyelni. Isten pedig meg tud ezeken keresztül menteni. 

Segítségül hívom az Urat, teszem, amit rámbízott, és közben bízom az ő ígéreteiben. Törekszem arra, hogy szavaimmal és tetteimmel hol, miben, kifelé tudnám magasztalni az Urat.

Ne feledjük el a vasárnapi igét: "Nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." Míg a félelem megöl, addig ez az utóbbi három élni segít. Míg a félelem a bűn velejárója, addig az erő, a szeretet és a józanság az Istennel való kapcsolat áldása. Istent magasztalni nem csak szavakkal, énekkel és nem csak megosztásokkal lehet, hanem erővel, szeretettel és józansággal, ott és abban, amiben Isten megmutatja a mostani speciális helyzetben, amiben vagy, amiben vagyunk.

"Hívjátok segítségül..." Mit hívunk segítségül? Valamikor az emberek elővesznek egy szlogent "Maradj otthon!", amit persze senki nem tart be, de azért egy megnyugtatást ad, ha mondogatom. Valaki állandóan a híreket olvassa és követi a hírcsatornákat. Pedig, a Bibliát kellene olvasni és az Úr Jézust követni. Valaki a maszkokban, valaki önmagában, valaki erős országok erős elnökeiben bízik.  Valaki a karanténban.  Bár ezek az utóbbiak lehetnek jó eszközök és a református keresztyén ember él az eszközökkel, de bízni azért még is Istenben kell. De ezt mi tudjuk. Igen, igen, de a tetteid erről beszélnek? Vagy a keresztyének jobban félnek, mint a hitetlenek? Isten az, aki  minket idáig minden egyes nyomorúságból kihozott, még az ellene lázadókat is, mert Európa tudatosan ingerli és bossszantja az Istent, de Isten kegyelme olyan nagy, hogy még egy keresztyén soha nem volt Európán is könyörül. Benne lehet bízni, őt kell segítségül hívni. Egymás tudatos rémísztgetését és depresszióba való süllyesztését abba kell hagyni, el kell kezdeni magasztalni az Urat, önmagunk magasztalása helyett, és az eszközök istenítése és bálványimádása helyett azt az Úr Jézust kell isteníteni, akinek a kezében már most ott a gyógymód, és akinek a predestinációs előjegyzési naptárában már ott van a járvány vége, aminek pontosan meg kell történnie, ahogy egy hajszál sem eshetik le a fejünkról az ő tudta és beleegyezése nélkül.

"Keressétek orcáját szüntelen..." olvashatjuk a negyedik versben az újfordítás szerint. Ne a neten keresgélj szüntelen, hanem térden és az Úr orcáját.

 3 "Hirdessétek tetteit a népek között, emlegessétek minden csodáit."

Ez a harmadik, amit Isten népeként meg kell tennünk a nyomorúság idején. Ne azt emlegessük, hogy mi vár rátok, ha itt is úgy lesz, vagy ott is amúgy lesz. Az embereket a baj idején nem a depresszió kilátástalanságába kell taszítani, hanem a meg kell erősíteni: "Térj magadhoz, drága Sion, van még néked Istened." - mondja az egyik kedves reformtáus énekünk.

A magyar rémhíradó és a depresszióra nevelt, meg amúgy is hajlamos magyar népünknek lelkileg esélye sincs, ha nem Istenre néz. Ha nem abban erősödik meg a szív, hogy Isten még soha nem hagyta magára a népét. Emlegessük Isten csodáit a népeknek és magunknak is, mert ez olyan, mint az evangélium. Szüksége van rá a hitetleneknek, meg nekünk magunknak is, és arra is, hogy ezt elmondjuk, ezzel szolgáljunk. A békesség evangéliumának a saruja legyen a lábon, ami védi és járásra alkalmasság teszi a lábat, különben tönkremegy.

Modnjuk el, hogy akár a Bibliában, akár az egyház történetében Isten hogyan segített.

Noét és családján kimentette, amikor Isten ítélettel súlytotta a világot.  Isten Ábrahámot, Jákóbot és Izsákot megmentette, amikor törzsek, királyok, egész népek fogtak ellenük össze. Amikor éhség volt, akkor Józsefet előre küldte, hogy Isten népének és minden más népnek legyen kimenekedés az éhség globális katasztrófája miatt. Amikor Egyiptomban népességszabályozás címszava alatt megölték a zsidó kisfiúkat, Isten gondoskodott arról, hogy Mózes megmeneküljön, aztán arról, hogy onnan a népét kihozza.  A pusztában asztalt terített az ő népének, felhőt nappal a fejük fölé, éjjel tűzoszlopot, ami fényt, meleget és védelmet adott, amely emlékeztette őket, hogy velük van az Isten, még a pusztában is. Józsué alatt harcaikban segítette őket, nem egyszer természeti csodákon keresztül. Sámuel alatt a micpai istentisztelet meglepték őket a filiszteusok, de a csata térden állva imádságban dőlt el. Amikor Dávid népszámlálása miatt ragály pusztított és elérte Jeruzsálemet, akkor ez úgy találta a királyt, a presbitereket zsákruhában, böjtölve, imádkozva a földön. Ott három nap alatt 7o ooo ember esett el. De a nyomorúság azon a határon állt meg, ahol egy néhány hívő böjtölve, imádkozva magát megalázta az Úr előtt. 

Amikor a Babilóniában és Perzsiában ártatlanul bántották őket, Dániel és barátai, Eszter királynő imádkozott, a nép magát megalázta, Isten pedig kihozta őket a nyomorúságból.

A sor korántsem teljes. De az ige üzenete világos. Nem a depressziót segítsük, ne megöljük az embereket lelkileg a rémísztgetéssel, hanem hirdessük az élő Isten élő igéjét, mondjuk el, hogy az az Isten, aki szövetséget kötött a népéval, aki megemlékezik ígéreteiről, ugyanaz. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Vagy nem a mai zsoltárban üzeni az Isten személyesen neked és nekem, hogy ő megemlékezik az ő szövetségéről. (8-as vers) méghozzá örökké. A mi dolgunk az, hogy magasztaljuk őt, és mondjuk el, hirdessük el, hogy a mi Istenünk a múltban sem hagyta el soha az ő népét, rá most is lehet számítani. 

A Róma nyolcban azt olvassuk, ha Isten velünk, ki lehet ellenünk. Tudjuk-e, hogy mi a folytatása ennek az igének? Az, hogy az az Isten, aki Jézus Krisztust, az ő legkedvesebbjét, értünk, személyesen érted és értem, minden benne hívőért odaadta, akkor hogy ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk. Miérnt a legdrágább kincs, ha Isten ennyire szeret, akkor a ráadást, ami ezen felül van, törékeny kis életünk megtartását nem adná nekünk. Ő erős, és meg tud tartani, de ha nem tenné is, én másban bízni nem akarok, mást hirdetni nem akarok, csak Jézust, csak az ő szabadítását, csak az ő megtartását. Ámen

Úrnapi igehirdetés. 2o2o. március 22.

Nem a félelemnek lelkét...

"Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a a repülő nyíltól nappal, a dögvésztől, amely a homályban jár, a döghaláltól, amely délben pusztít." Zsoltárok 91: 5-6

"Mert nem a félelmnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak a lelkét." 2 Tim 1: t

1 Félelem

Lehet nekünk félni? Szoktunk? Igen, ahogy most mindenki fél.

Dávid király katona ember volt, még ő is félt.

"Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned." Zsolt 56: 4

Most kell? Igen, kell, de az Istenbe vetett bizalom nélkül a félelem kétségbeeséssé válik, míg Istenbe vetett hittel, az Úrban való elrejtettséggé. Nem rég olvastuk, hogy az eszes meglátja a bajt és elrejti magát. Péld 22: 3

Elég elrejteni magunkat annyival, hogy betartjuk a karantént? Nyílván azt be kell tartani, ahogy a Biblia erről világosan tanít a leprások esetében. De az elrejtettség ettől többet jelent. Jelenti azt, hogy az Úrban rejtem el magam, jelenti azt, hogy imádságban rábízzuk magunkat, könyörgünk, elmondjuk, neki megvalljuk: "benned bízom."

A dolog másik oldala, hogy tartósan az ember nem tud félelmek között élni. Hitvalló eleink rámutattak a predestináció tanítására, hogy az üdvösség kegyelemből van, nem az ember cselekedeti vagy döntésebeli szabadakaratos érdemeiért, és mivel Istenen áll, és nem rajtunk, ezért azt elveszíteni nem lehet. A predestináció református tanítás, amely az ember szívébe békét teremt, rendet, és Istenküzpontú gondolkodást. Mert nem rajtam áll, nem tőlem függ, hanem én állok a Krisztus igéjének sziklaalapján, és én függök az Istentől.

2 Nem a félelem

Isten nekünk nem a félelem lelkét adta: 

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."  2 Tim 1: 7

Nekünk nem lehet, nem kell és nem is szabad a félelmeink rabszolgájaként élni. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem félünk, de jelenti azt, hogy nem ez uralkodik rajtunk, nem ez határoz meg.  A mi életünkben nem a félelem az Úr, hanem Jézus Krisztus, aki teremtett, megváltott és értünk közbenjár most is.

3 Istenfélelem

Van egy félelem, amely megelőzi és kioltja a többi félelmet. Ez az Istenfélelem. A félnem kellene is, én bennem bízom. Az Istenfélelem magába foglalja az Isten iránti szeretetet, bizalmat és tiszteletet. Azt, hogy amiben vagyunk az őelőtte van. Ami minket ér, az először őelőtte megy el. Még akkor is, ha ezt nem olyan könnyű elfogadni.

Ezt a fajta félelmet a világ nem ismeri, mert sem nem szereti, sem nem tiszteli az Istent. Számára Isten csupán egy vallási fogalom, ami túl van a valós világon. Tehát valami, amivel foglalkozni nem kell vagy nem érdemes.

A világ nem tudatlan, nagyon is okos, sok mindent lát és ért, de nem a lelki dolgokban. Isten tévedhetetlen igéje szerint a világ nem tudatlan ilyen szempontból, hanem halott a bűneiben, Krisztus nélkül elveszett, akinek hirdetni kell az evangéliumot, talán az Isten könyörül rajtuk, ahogy egykor rajtunk is.

Nekünk viszont látni kell, érteni és értékelni az Istentenfélelmet. A Bibliában három helyen olvasunk erről ilyenféleképpen, hogy maga a szó, nem a jelenség fordul elő:

1. 1Móz 20,11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.
2. 1Tim 2,2 Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
3. 1Tim 6,6 De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;

Egyiptomi eset, amikor Ábrahám a feleségét eladta. A mi világunk valahol igen, valahol nem hasonlít az egyitomi lelki sötétséghez. Ilyen szempontból Kárpátalja fényévekkel előrébb van az anyaországtól, ahol sok pánik és félelem van, csak az istenfélelem igen ritka. Akik ott dolgoznak, vagy esetleg oda telepednek, erre figyeljenek oda, mert mit használ az embernek ha az egész világot is megnyeri, ha lelkében kárt val.

A másik eset az imádságokra, könyörgésekre való felszólítás. A csendes, nyugalmas élet kívánása a Néró-féle keresztyénüldözés idején pontosan ebbe a kategóriába esett, mint most a koronavírus okozta nyomorúságok, hátratételek. Meg kell találni a módját minden keresztyén embernek a lehetőségek és törvényes keretek között, hogy könyörgéseket tartsunk a járvány miatt, hogy Isten könyörüljön rajtunk.  Nyílván most türelemmel kell lenni, míg a veszély és a karantén elmúlik, és újra tarthatunk majd alkalmakat úgy mint korábban. De ahogy a józanság, erő és szeretet lelkét kaptuk, úgy könyörgéseket kell tartanunk, elsősorban otthon a családi áhítatok keretén belül. A karantén csak ránk érvényes, sem a keresztyénségünknek és a hitünknek nem kell karanténba menni. A karantén óvatosságra, megelőzésre jogosít fel,  pogányságra és a hitetlenségre nem.

Vannak emberek, akik nem csak kívülröl fertőtlenítenek, ha a rendőr megállítja őket részegen, akkor azt mondják, hogy a koronavírus megelőzése miatt szeszelnek. Ezt ilyen nehéz időkben el kell fogadni a rendőrúrnak. 

Ahogy a józan ész, úgy a személyes hitélet sem mehet karanténba.

Figyeljünk arra oda, hogy ne legyünk úgy, mint azok a kárpátaljai honfitársaink, akik kimentek az anyaországba, de idehaza hagyták Istent és a hitüket. Józanok legyünk, mert a templomok bár bezártak, de a Menny ajtaja azért még nyitva van.

 A harmadik eset arról ad bizonyosságot, hogy nagy nyereség az Istenfélelem megelégedéssel. Nem rég egy villanyszerelő dolgozott az egyik gyermekünk szobáján.  Ez az ember nem vallásos, nem templomos, nem oszt meg Istenes képeket a Facebookon, de elmondta, hogy örül, hogy nem ment el külföldi munkára, mert a családnak szüksége van az apára, a feleség nem viheti helyette a terheket, nem foghatja a kezébe a baltát, hogy be tudjon fűteni a kazánba, mert ez a férfi dolga. Elmondta, hogy milyen nagy áldás, hogy amikor szerel, akkor a húszéves fia, aki mellette nőt fel, most is mellette áll, és tőle tanul, az ő szakmáját viszi tovább, az ő elveit, ő is kárpátaljai, beregújfalui magyar ember lesz, aki nem akarja majd a családját, a feleségét magára hagyni. Miért nem? Mert, aki elment annak több pénze lett, de nem lett több öröme és boldogsága. Elmondta azt is, hogy milyen öröm számára, hogy látta gyermekeit felnőni, hogy apránként szedte rendbe a házát, apránkánt vette meg, amit egy küldföldi munkás egyszerre, de annak az apró munkának minden éven tudott örülni, és most is örül, mert az anyagiakért nem kellett feláldoznia sem a családját, se a házasságát, sem a szerelmét, sem a fiatalságát, hogy idegenbe töltse azt el. 

Ez az ember mindezt nem dicsekedve, hanem nagyon egyszerűen, nagyon félve, nagyon alázatosan mondta el. 

Ezt a jelenséget úgy hívják, hogy megelégedés. Amely nagy kincs. De ez a kincs többszörös értékkel bír, ha Istenfélelem járul hozzá. Tehát, nekünk, keresztyéneknek még több okunk van arra, hogy hálásak és megelégedettek legyünk.

De hát otthon vagyunk, be vagyunk zárva. Lehet, de ez is lehet Istennel áldássá. Ezért is hálát adunk, mert lehetnénk műanyag gubóban is, mint egy pár Németországban rekedt hosszú pénzt kereső honfitársunk is sűrű átkok között emlegeti azt a napot, amikor szeretetet kis családját és hazáját elhagyta.

Hálát adhatunk, hogy a család otthon együtt tanulhat, dolgozhat, imádkozhat. Igazából ez lenne a család normális biblikus állapota, nem pedig a rendkívüli helyzet miatt kialakult felállás.

Hálát adhatunk, hogy Isten nem oda tett minket, ahol a helyzet sokkal, de sokkal súlyosabb, mint itt. 

Hálát adhatunk az Istennek, hogy lehet, hogy családi légkörben, de azért tudunk imádkozni, hogy nem egyedül vagyunk valahol egy magyarországi tanyán, albérleten vagy munkásszállón, ahol sem Istent, sem az ő félelmét nem ismerik.

Hálát adhatunk azért, hogy nekünk nem a világ adja a félelem és a pánik lelkületét, hanem Isten adja az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

Hálát adhatunk, azért, hogy nem kell félni a dögvésztől, ahogy a 91-es zsoltár mondja, mert van nekünk Urunk, akit hajlékunknak tarthatunk, oltalmunknak és sziklavárunknak. 

Ámen

Áldjad én lelkem...

Textus: Zsoltárok 104

Az előző zsoltárban is erről tanultunk, hogy az Urat áldani a lelkünket fel kell buzdítatni. Méghozzá teljes bensővel, egész valónkkal kell áldani az Urat.

Amíg a 103-as zsoltár Isten bűnbocsátó kegyelméért és irgalmáért áldja az Urat, addig a 104-es a Teremtő és Gondviselő Isten nagyságááért, amit a teremtett világ szépségében, rendezettségében, tudatos tervezett voltában lát.

Isten nagysága ámulatba ejtő.

 Egy példát olvastam egyik hitvalló presbiteriánus lelkipásztornál. A példa arról szól, hogy kétezer évvel ezelőtt a Római építészek szép boltíves vízvezetékrendszereket építettek, amivel a hegyek tiszta forrásvizével elláttak egész városokat. Ez egy csodálatos tervezés és összehangolt munka eredménye. Most gondoljunk bele, hogy Isten nem egy egész várost, hanem egy egész bolygóval teszi ezt meg, sokkal csodálatosabban, mint ahogy az ember azt el tudja képzelni.

Vajon megkapja Isten tőlünk azt a csodálatot és hódolatot, ami őt ezért megilletné?

A mai zsoltárunk 31-es és 33-as verse azt mondja: "Legyen az Úrnak dicsőség örökké...." "Éneklek az Úrnak egész életemben..."

Isten Ábrahámot kivitte a csillagos ég alá, és a csillagokra irányította figyelmét. A csillagok Ábrahámot emlékeztették Isten nagyságára és ígéreteire, hűségére, szavára, terveire, amiben az ő jövője és utódai jövője benne van. Minket is erre kell, hogy emlékeztessen, amikor látunk egy csillagos eget, egy naplementét, egy szép virágot vagy bármit,  ami Isten nagyságát és szépségét hirdeti a teretett világban. (1 Mózes 15: 1,5)

Látnom kell Isten nagyságát egy fűszáltól egészen a tejútig, és a kettő között látni kell magamat, hogy engem Isten ez a nagy Isten tart, aki teremtette a füveket, de a hatalmas csillagokat is, és benne engem. Isten, aki kézben tartja, aki gondot visel arra, ami számára kevésbé jelentős, akkor gondot visel rám is, aki számára sokkal fontosabb vagyok.

Az Úr Jézus sokat tanít arról a Hegyi beszédben, hogy Istennek milyen gondja van a mező liliomaira és az ég madarai, akkor gondja van rám is, itt is, most is, ebben a helyzetben is. Neki mi sok verebecskénél értékesebbek vagyunk. Ezért áldjuk őt. Áldjuk őt a jó és a rossz napokban, amikor nyugalom van és, amikor különösebb veszély nem fenyeget, és most is, amikor ez nem mondható el, de az igen, hogy Isten tudta és akarata nélkül semmi sem történthet meg, ez sem, ami most van, és még az sem, ha a dolgok súlyosabbá válhatnak.

Arról olvasunk ebben a zsoltárban, hogy a teremtett világ Istenre néz, tőle várja az eledelét, a megtartatását. Az oroszlánkölyök ordít, sürgeti Istentől az eledelét. Még a vadállat is tudja, hogy kitől függ, csak az ember olyan nagy vadállat, aki vadabb és állatabb a vadállatnál, hogy nem tudja, hogy kitől függ, hogy kihez kell felemelni a szavát, szívét, hangját, imáját.

 A teremtett világ nem csak dicséri a maga létével Istent, hanem ki is fejezi az Isten felé, hogy tőle függ, hogy számít rá, igazából csak rá számít.

Meg lehet ezt a függést tanulnunk az állatvilágtól és tertemtett világtól. El lehet ezt Istennek mondani, meg lehet ezt neki vallani a szükség és a nyomorúság idején.

Az oroszlánkölyök után a napszámosról szól az ige, aki reggel felkel, kimegy dolgozni és este hazajön. Ez is az Isten gondviselése. 

Figyeljük meg, hogy amikor a falusi ember  beteg, nem bír, akkor nem azt mondja, hogy ilyen és ilyen változások álltak be a testi mivoltomban, hanem arra panaszkodik, hogy nem bír dolgozni, és azt a kevés munkát amit elvégzett, milyen nehezen végezte el, mondjuk kis székkel kapált. Mert a falusi ember, a mezőgazdász ember pontosan tudja,hogy Istentől függ, ha Isten nem úgy adja a dolgokat, akkor semmire megy ki a munkája, mert nem úgy esik az eső és süt a nap, ahogy az kell, akkor nem lesz termés, ha nem lesz termés, nem lesz eledel ésnem lesz jövedelem. A mezőgazdász ember jobban érti a gondviselést és az Istentől való függést, mint a kereskedő, gyári munkás vagy a mesterember. A falusi ember ezért látja Isten rendjének, gondviselésének és áldásának, ha reggel felkelhetünk, mehetünk dolgozhatunk, este meg hazamehetünk dolgunk végeztével, hogy lepihenjünk.

 Istent meg lehet ismerni a természetből, és el lehet indulni az ő keresésére. Aki ezt tudva nem teszi, az Isten ítélőszéle előtt ezért számot kell, hogy adjon (Róma 1: 2o)

Olvastam egy fizika tanárról, aki a természettudományok doktora, ma élő valaki, kortárs. 

Római kispapként kezdte. De csalódott a római egyházban és papságban és tudósnak állt, hogy tudósként bizonyítsa be, hogy nincs Isten, és amit a papok beszélnek Istenről az mind tévedés. Ahogy kutatta a fizikai jelenségeket és törvényszerűségeket rá kellett döbbenie, hogy a teremtett világ túl csodálatos, túl összetett, túl törvényszerú, hogy az magától, tervező és alkotó nélkül jöjjön létre. Az illető fizikatanár nem csak Isten létezéséről győződött meg, hanem az Úr Jézust is elfogadta személyes megváltójának, tehát élő hitre jutott.

A Kolossé 1: 13-23 az Úr Jézusban összefüggőnek és egybetartozónak látja Isten teremtető és megváltó munkáját, mert ez egybe is tartozik. Nagy dolgok ezek, amelyek egy nagy Isten dicső tettei. Ezért Őt áldani soha meg nem szabad szűnnünk. Mindegy hogy hol, és mikor, és milyen történelmi, vagy válságos helyzetben vagyunk.  Ámen

Irattassék meg...

Ámen

Zsoltárok 101
Mit énekel Dávid?
Azt, ami a keresztyénségünk alapja.
Miről szólnak az énekeink? Szívünk tartalmáról, ami az életünk fő gondolata és mozgató rugója. Keresztyénként nem lehet más. Ha más, akkor nagy gond van a keresztyénséggel. Ha ezzel van teli a szív és a száj, akkor a helyén van a keresztyénségünk. Isten kegyelme megváltott, ez által lettem Isten tudatos ellenségéből elfogadott gyermekévé, hazatért és befogadott tékozló fiú.
Az ige igazsága pedig arra tanít, hogyan legyen az ő örömére szent és neki hálából szolgáló. A kegyelem státuszt ad a mennyországban, az ige igazsága pedig igei rendet, hogy mint állampolgár hogy forgolódjak, hogy illik és kell élnem ebben az új státuszban. A kegyelmet és igazságot szánkkal énekeljük, de életünk hangszerén játszuk le. Dávidnál ez nem maradt puszta ének, hanem döntések, elhatározások és konkrét tettek követték azt. Döntés: "Gondom van a tökéletes útra, mikor jössze el hozzám." Dávid hite nem mások hitére, véleményére vagy külső behatásra épült. Ő Istennek akart tetszeni. Ezért gondja volt arra az életútra, amit Isten kijelölt. Ő az Urat várta, úgy igyekezett élni, hogy amikor az Úr eljön hozzá, ne találja valamilyen bűnben. Az igéhez igyekezett tökélesen igazodni. Kevesebbel nem érte be. Bár itt a földön senki sem lesz tökéletes, de ettől még nem adjuk lejjebb a szintet, arra törekszem, hogy életem dolgai igyekezzenek tökéletes összhangba kerülni az ige igazságával. Néha hallani ilyet, hogy ha nem tudjuk tökéletesen csinálni, akkor ne csináljuk sehogy. Emögött valami emberi büszkeség és gőg lapul. Isten minket arra tanít, hogy törekedjünk, igyekezzünk, tartsuk fontosnak, hogy az igéhez igazodjunk. Előtte ez kedves, ez biblikus, ez az amit ő meg tud áldani. Ez a szentségre törekvés mindig konkrét dolgokban is meglátszik. Mindig konkrét tettek lesznek belőle. Nézzük meg a Dávid életében miket sorol fek a szentíró önmagáról. Tett: Nem vetem szemem hiábavaló dologra. Egy vezető embernek tudatosan meg kell tagadni magát, ha világi hiábavalóságokról van szó. Akire.emberek bizattak, az ne a rozsdának és.a molynak gyűjtsön, és ne a mulnadó csodákon legeltesse a szemét, hanem lássa meg, hogy kiket bízott rá az Úr, milyen feladatokat kell betöltenie. "A pártoskodók cselekedeteit gyűlölöm." Nem támogatja, nem előidézi, hanem egyenesen gyűlöli." A pártoskodás mindig azt tépi ketté, amit az Isten egybekötött. Az Úr Jézus szerint az önmagával meghasonlott háznép elpusztul, Pál apostol szerint pedig a testiség és kiskorúság fokmérője. Pál, ezt annak a gyülekezetnek írta, akik között volt egy olyan párt, aki pont Pál apostolnak akart hízelegni. "Én Pálé vagyok, én meg Kéfásé." "A csalárd szív távol van éntőlem." A csalárd szív nem véletlenszerűen, emberi elgyengülésből teszi a rosszat. A csalárd szív gyökeréig romlott, ami eltervezi előre a gonoszságot. Dávid király ilyenekkel nem veszi magát körül, tudatosan távol tartja magát. "Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját..."
Az 1 Kor 6 a pletykásokat a paráznák, házassagtörők, vérfiszeplősítők közé sorolja.
A mások hát mögötti kibeszélése az pont olyan, mintha valaki a saját utcájaban sorra házassagtörést követne el. A pletyka, meg a hasonló mocskos bűnök indikátorok. Kimutatják a szív meg nem tért állapotát. A hívő szív nem örül más baján. A pletyka vallásos változata, amikor keresztyén emberek nem a maguk bűnei ellen akarnak harcolni, hanem a másokét kibeszélni hátmögött.
Szinte vadássza az ilyen ember a másik hibáit, bűneit, és az igazságosztó szerepében kéjelegve osztja az észt, hogy szerinte mit kellene annak a másiknak tenni. A rágalmazónak lehet igaza, de ettől még rágalmazó, ha a más dolgába avatkozik, ami nem rá tartozik. Amiben a másikat meg inteni kell, azt szentől szembe és mentő szerettel tegyem meg vagy sehogy. "Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak." A hívő szív azokkal veszi magát körbe, aki az igéhez hűséges. Mert soha nem mindegy, hogy kikkel veszem magam körbe. Ha a barátom pártoskodó, akkor ez rólam is jelez valamit, de ha a barátom egy alázatos keresztyén, akinek a szíve ég az Úr Jézusért, a misszióért, diakóniáért, a gyülekezetéért, akkor az ilyenek emberek a jóra formálnak engem.is. "Reggelenként elvesztem a földnek latrait..." Királyként a legfőbb bíró is volt. A mi életünkben ezek a latrok a bűneink, akikkel harcolnunk kell. Ha az Úr Jézus a kereszten halálosan komolyan vette a bűn elleni harcot, akkor én sem adhatom lejjebb a szintet. Minden reggel.imával és igével felvértezve, a bűn ellen harcolva, Istennek azolgálva induljak a napnak.
Ámen
Tóth Z lp
ERE

"Kegyelmet és igazságot éneklek"

Beregújfalu

"En­ged­jé­tek hoz­zám eze­ket a kis­gyer­me­ke­ket"
"Ek­kor kis­gyer­me­ke­ket vit­tek hoz­zá, hogy te­gye rá­juk a ke­zét, és imád­koz­zék ér­tük, a ta­nít­vá­nyok azon­ban meg­dor­gálták őket.
Jé­zus pe­dig így szólt: En­ged­jé­tek hoz­zám eze­ket a kis­gyer­me­ke­ket, és ne tilt­sá­tok meg ne­kik, hogy hoz­zám jöj­je­nek, mert ilye­ne­ké a mennyek or­szá­ga.
És ke­zét rá­juk tet­te, majd el­tá­vo­zott on­nan. "(Mt 19, 13-14)
A mai napon a gyermekekről és azok neveléséről fogunk tanulni.
Egy éve volt keresztelő, tehát egy éve nem hallottunk erről tanítást. Aztán az Úr kegyelméből két kisfiú, Marcell és Gábor betöltötte az első életévét. Ezért hálásak vagyunk az Istennek, és a mai napon az Úr Jézus gyerekekre vonatkozó tanításait nézzük meg.
Ezt három pontban fogjuk megnézni:
1 Mit ír a textus arról, hogy Jézushoz vitték a gyerekeket
2 Mit ír a Biblia arról, hogy a gyermekekkel a szülők foglalkozzanak
3 Miért kell a gyülekezetnek is foglalkozni a gyermekek nevelésével.
1 A textusunkban az igehallgató szülők gyermekeket visznek Jézushoz, hogy kezét rájuk tegye és imádkozzon értük.
Minden szülő célja, hogy a gyermek Jézushoz kerüljön. Ez helyes és jó. Ahogy nekem.Jézusra van szükségem, úgy a gyermekemnek is.
Jézus szolgálattevői, a tanítványok korábban utat nyitottak a teológia doktarainak, akik Jézussal vitatkozni jöttek a házasságról, mert azok tekintélyes, gazdag emberek voltak, igazi hírességek a fővárosból, celebek az egyháztól.
De a kisgyermekes szülők előtt bezárult az út, mert a gyermek az csak nyűg és időpocsékolás, a Mesternek ilyen kicsi ügyekre nincs ideje.
A gyermekre, gyerekmunkára, gyerekmisszióra nem minden felekezetben állnak olyan jól hozzá, mint általában a hitvalló református egyházak. A gyermek még sok mindent nem tud, amit egy felnőtt. Nem tud alámerítkezni, nem tud tizedet fizetni, nem tud parókiát építeni, a gyereket nem lehet felhasználni.
De Jézus mégis magához hívja a gyermekeket.
Jézus szereti a gyermekeket, sőt Jézus példának állaítja a gyermeket, hogy míg meg nem térünk, olyanok nem leszünk, mint a kisgyermek, nem megyünk be Isten országába.
A gyermekben nincs meg az a természetellenes viselkedés, képmutatás, sunyiság, ami a másikat a saját maga javára használja. A gyermek őszintén vágyik a szüleire, megbízik bennük, rájuk bízza magát. Látni szoktam, ahogy a kis Marcell nyújtaja a kezét, amikor az apját meglátja, látom Botondot meg Zalánt, amikor szószerint csüngnek az apjukon. Látom a saját gyermekemen, amikor a tinédzser fiamnak a projektjeit minden nap megnézem, hogy mit jelent neki az a kis idő, hogy az apja most csak rá figyel.
Olyan jó az, amikor mi is így vágyunk a mennyei Édeatyánk iránt.
Odatárni imádságos kezeinket, hogy vegyél ölbe, hozzád akarok bújni, le ne tegyél, melletted akarok lenni.
2 A gyermekkel a szülőnek foglalkozni kell.
A mai modern ember hozzászokott, hogy mindenhez szakembert hív, kifizeti és cserébe elvárja azt a munkát, amit az igényei szerint jónak tart.
Ugyanezt a gyermek nevelésével is megteszi. Olvas hozzá egy kis szakirodalmat, ideje korán szakaemberekre, intézetekre bízza, aztán le is van tudva a dolog. Igaz, hogy az ilyen gyerekek majd az idős szüleikkel is pont ezt fogják tenni.
Annyira nem fontos, hogy a gyermek az annyával, apjával időt töltsön, együtt tanuljanak, játszanak, a gyermek megtanulja, belenőjjön, hogy egy normális család hogy is néz ki, mi az apa és anyaszerep, stb. A lényeg, hogy a gyerek tudjon viselkedni, jól tanuljon, és felnőttként majd elérjen egy bizonyos társadalmi szintet.
Ez a világ fiainak az útja.
A mi útunk más, mert a mi felelősségünk kettős. Nem csak erre a világra, hanem Isten országára is készítjük. Nem a világ fiainak és lányainak, hanem Biblia Istenének akarunk megfelelni.
A gyermekek, akik Isten tulajdonai, és akiket, mint drága ajándékokat a mi kezünkbe tett le. Felelősen kell velük bánni. Például az Ezékiel 16 tanít erről, hogy fiaimat elégedted. Minden fiatal házas tudja, hogy Istené a gyermek, tőle kell elkérni. Gyarapítani kell őket, mint tálentumot, felkészíteni. Egyszer el kell számolni minden tálentummal, amit a Király a mi kezünkbe tett le.
Mint keresztyének ezt a gyarapítást és felkészítést Isten igéjének az alapján kell, hogy megtegyük. Mi a gyermeket nem csak az életre, hanem az örök életre készítjük fel.
Mint szülők figyeljünk oda, hogy a gyermek nem a miénk
Egy nagy Teremtő Isten teremtett kis csodái.
A gyermeket a szülőnek tanítani kell.
A gyermeket meg kell tanítani, hogy ki az ő Teremtő és Megváltó Istene.
A legjobb tanítás az, amikor rajtunk látja, hogy mi szeretjük az Urat, és mennyire fontos nekünk. Mennyire fontos az igéje, a szolgálata. Nem csak a gyülekezeti életre nézve, hanem a családira is.
A gyermeknek jó megtanulni, hogy Isten felé ő is tartozik.
Mivel tartozik felé?
Hogy megismerje, keresse, szeresse.
A harmadik, amit meg kell tanulni a gyermeknek, hogy
Isten neki családot és gyülekezetet adott. Mivel tartozik feléjük, hogy annak része, hogy oda tartozik, s ott neki helye és szolgálata van.
A tanítás fontos, de nem elég. A második a szeretet. A szeretet és törődés nem azt jelenti, hogy mindent összeolvasok, ami a témába vág.
A gyermeket szeretni kell, ő valóságos törődést igényel, időtöltést.
Nem pszichológia könyveket kell olvasni, hanem Bibliát és a Szikszai keresztyén tanításokat és imádságokat. Lehet előadásokat hallgatni biztos biblikus forrásból, mint például a presbiteriánus testvéregyházunk előadásait az igehirdetes.ma internetes egyházi oldalukról.
A gyermekkel le kell ülni, foglalkozni kell, játszani vele, gyerekbibliát olvasni, hittan órára tanulni vele, hittanórára hozni.
Örülök annak, amikor egy-egy fiatal anyuka igét oszt meg a facebookon világi ostobaságok helyett, de lelkészként százszor jobban örülök annak, amikor a hittanos azzal dicsekszik, hogy mi ezt anyával tanultuk, mi ezt apával átvettük, apa elhozott hittanra, anya szólt, hogy ideje indulni kisifire, nálunk van családi áhítat. Lelkészként jó, hogy egyre gyakrabban hallok ilyeneket a gyülekezi tagoktól, ez engem lelkileg felemel.
No ez az, ami többet ér 100 pszichológia könyvnél, ami tökéletesen drága és felesleges portéka egy keresztyén család számára.
A tanítás és foglalkozás, szeretet mellett van még egy harmadik, ami nagyon fontos.
A gyermek fegyelmezése.
Ez a Bibliai tanítás. Egy olyan tanítása, amit a világ a legjobban útál. A fegyelmezett gyermek, ha megfelelő szeretetet, tanítást, törődést és odafigyelést kap, akkor egészséges gyermekként nő fel. A tanítást öreg korá sem felejti el.
A Biblia szerint a meg nem fegyelmezett gyermek egy korcs. Például a Zsidók 13 ír erről. Aki a gyermekét tudatosan nem fegyelmezi, az gyűlöli a gyermekét és korcsot nevel fel. Erről meg Bölcs Salamon ír a Példabeszédek 13-ban és a 22-ben.
3 Gyülekezet
Csütörtökön tanultuk, hogy a Sátán nem akarja, hogy örvendezve gyere be az Úr házába, ezért igyekszik nem észre vetetni veled, vagy igyekszik, hogy lenézd, gőgösen megvezsd Isten ajándékát. A Sátán szereti az emberek fülébe duruzsolni a depresszió három varázsszavát, amivel a mai modern embert a világban és az egyházban tökéletesen tönkretesz, depresszióba süllyeszt.
Megmondom mi a három varázsszó: ez sem jó.
Az ördög mantraként ismételgeti ezt a világi elveszett embereknek is, és teszi az embereket igényeik rabszolgájáva, pénzük után rohanó kis depressziós percemberkékké.
Ez a három szó, és a mögötte lévő ördögi munka a hálátlanság, az örömtelenség, a lelki tunyaság és tétlenség előidőzője.
A Biblia ezt az ördögi hármast egy isteni hármassal teszi ártalmatlanná.
Mindenért hálát adjatok.
Isten igéje gyógyítja mindazt, amit a Sátán megront.
Mindenért hálát adjatok.
A gyülekezünk 14 életéve alatt még egyetlen egy év sem volt, amikor nem lett új tag.
Valamikor felnőttek jöttek át, mert egy biblikus református közösségben képzelik el családjuk hitéletének a jövőjét.
Valamikor Isten gyermekeket adott ajándékba.
Nagyon ritka az az év, amikor nem születik gyermek. Ez nem új tag? Református alapon az.
A múlt éven? Ott is született. Ez azt jelenti, hogy Isten segítségével a kis Marcell és Gábor 5 év múlva együtt fogja kezdeni a hittant, jó reménység szerint még fognak hozzájuk csatlakozni a faluból is, ahogy Rózsához Kristóf, ahogy Zsuzsikához, Krisztiánhoz Roland. Ezek a gyermekek a kisifin és a természetjárón még több gyermekkel barátkoznak, együtt nőnek fel akikből, ha Isten megkönyörül rajtuk, majd egyháztagok lesznek, ahogy ezek szülei közül is jónéhányan nálunk voltak ifisek és kátésok.
Ez az Isten ajándéka, amit meg lehet látni, és hálás szívvel lehet örülni neki. Avagy tegnap az Ézsaiásban nem erre kapott ígéretet a Sion, ami Isten mindenkori népét jelöli.
De lehet hallgatni a Sátán duruzsolására is, lehet depressziósnak is lenni, lehet fekete szemüveggel járni.
Ez mindenkinek a maga döntése.
De akik gyülekezeti tagként komolyan szeretnék venni, hogy Isten ajándéka a gyermek, azokat tisztelettel felszólítom Isten igéje nevében, Jézus nevében, aki így szól ma hozzánk: " Engedjétek, ne tiltsátok..."
Jézus ezzel azt is mondja: tegyetek meg mindent.
Péter a csónakját adta, a bibolka magyarázat szerint ez a csónak a kocsid. Ha egy beteget, egy hittanost, ifist vagy természetjárót el kell vinned az igei alkalomra, akkor két hang fog a két füledben csengeni: az egyik Jézusé, a másika Sátáné. Kétfüled, de csak egy szíved van, amivel csak egy döntést fogsz meghozni.
Amikor dönteni kellesz, hogy hittan órára kell a gyermekedet készíteni, akkor két hang fog szólni, az egyik Jézusé, hogy megfogadtad lányom, foglalkozz a gyermekeddel, a másik a Sátáné, hogy te egy modern nő vagy, ne hogy már, ott papné meg a pap, ezért kap fizetést. Megfizetjük a szakemberz és cserébe elvárjuk a szintet. A mai modern világ már csak így működik. Rajtad áll, hogy melyik hangra figyelsz.
Amikor a lelkész kihirdeti a missziós tábort nyáron, amikor önkénteseket toboroz, amikor a presbiter söfőröket, a diakónus szakácsokat keres, akkor az ő hangjukon keresztül Jézus kéri életed csónakját, de azt is hogy merj végre evezni a mélyre. A Sátán majd a füledbe súgja, hogy nem így kell szakszerű táborozást és ifjúsági missziót csinálni a Beregújfalui Ev Ref Gyülekezet nek, neked erre időd nincsen, nehogy már egy ilyen szép munkásnapot tönkretegyünk. Egyik hangra hallgatni kell, de a döntés a tied. Két fül, két hang, egy szív, egy döntés. De tudd, hogy minden döntés események láncolatát indítja el a jövődre nézve, családi életedre nézve. A gyermeked megtanulja, hogy Isten fontos, érte áldozni kell. De az is lehet, hogy azt fogja megtanulni, hogy Isten nem fontos, az egyháztagot meg a papot ki kell beszélni, meg kell kerülni, haragudni kell, ha megint. A döntés a tied, de döntésed generációs hatással bírhat.
Csütörtökön hálás szívvel emlékeztünk hívő őseinkre ahogy az autóban hazafelé beszélgettünk.
Nem lenne rossz, ha ránk is így emlékeznének majd.
A múlt éven több, mint a gyülekezet felét megmozgatta a missziós gyermek és ifimunka munka és a felekezeti hétvégék. Melyik felébe voltál? Jézus tiszta és lágyan csengő hívására vagy a bányamunkás aláknázó konkurenciára hallgattál, aki már több ezer éve pont az ilyen munkák ellen küzd?
Ebben a témában ajánlom további olvasásra a Keskeny út legújabb számát. A gyülekezi könyvtárnak 10 darabot vett a presbitérium. Érdemes kézbe venni.
A gyülekezetet pedig szeretettel emlékeztetem Jézus szavára: "Engedjétek hozzám jönni a gyermeket és ne tiltsátok el őket..."
Ami azt jelenti, hogy tőletek telhetően mindent tegyetek meg a saját és a gyülekezet gyermekei hitbeli életéért, neveléséért.
Ámen
Tóth Z lp
ERE

A fenevadak

Jel 13

1) Klasszikus református írásmagyarázat 

Ez szerint Itt a római pápa és a pápai egyház a maga bálványimádásával érhető tetten. A keresztyénség elterjedésében halálos sebet kapott a bálványimádó pogányság, de aztán kigyógyult belőle, és lényegileg tovább él a Római Egyházban.Abban a történelmi helyzetben a római egyház keresztyénüldözése és a politikai hatalomgyakorlása, a mindent ellenőrizni és uralni akarásával tökéletesen okot adott erre. Így magyarázták ezt az igét a reformátorok és a puritán atyák is.

Sajnos a Sátán ezeket a dolgokat nem hagyta abba. Más formában, más diktátorokkal, más nagy ébredési keresztyén területeken, mint pl Nigéria, Észak-Korea, Kína, ugyanúgy folytatja. Erre a karácsonyra is nem kevés keresztyént börtönöztek be és végeztek ki, ahogy a tizes vers mondja. Ma is nagyon sok helyen a szenteknek, Isten gyermekeinek a tűrése és az állhatatossága komoly próbák alatt van. Tehát az itt leírtak János kora óta nem szűntek meg, csak a helyszín és a diktátor változott. Nem hiába sok koronás királynak adja magát ki a fenevad. A két fenevad, ahogy a puritánok mondták valóban a bálványimádás politikai és vallási kettőségére utal.Kétségtelen, hogy a világ vége és az Úr Jézus eljövetele előtt ez egy soha nem látott globális méretet fog ölteni, amihez minden adottság ma már megvan. Például az, hogy a nyugati országokban nem lehet szállást foglalni, utazni készpénzzel csak internetes rendszer ellenőrizte kártyával. Ahogy az utazásból és a szállodai rendszerből ki lehetett vonni a kézpénz használatát, egy idő után minden más területen is el lehet ezt érni. Abban a pillanatban csak az adhat és vehet, akiket a 18-as vers megjelöl.

Minden utánzatnak vannak buktatói, és aki tudja, hol kell megkaparni, megvizsgálni, az le is tudja azt buktatni.

Úgy gondolom ez mindenképpen összefüggésben van azzal, hogy ez a megtévesztően Krisztusra hasonló hatalom valahogy nem szereti a krisztuséit, az Isten gyermekeit. Mert őket nem tudja megtéveszteni, mert ők tudják az igazságot, mert ők nem ide tartoznak, mert ők egy másik nagyhatalomnak a tulajdonai, egy másik Király alattvalói, egy másfajta, nem földi paradicsom, nem ördög és ember alkotta globális új világ várományosai, hanem az Isten teremtette új éggé és földdé, amiben sem bűn, sem Sátán, sem könny, sem fájdalom helyet többé nem kap.A sátáni utánzat buktatói közé tartozik, hogy egyik fenevad a másik dicsőségét munkálja. (12-es vers). Az Úr Jézus mindig az Atya dicsőségét munkálta és minket is erre tanít.A fenevadak Isten dicsőítése helyett Isten káromlására tanítanak.A harmadik buktató, hogy Isten ki nem állhatja a bálványimádást, legyen az szobor, pénz, ember vagy eszme vagy önmagunk. Ez a hatalom mindig bálványimádást akar elérni. (14-15)Hasonló ez a Dániel könyvében leírt tüzes kemencés esethez, vagy a római császárok egoista őrjöngéseihez, akik közül volt olyan, aki istenként imádatta magát. János is ezért van a börtönszigeten.Az Úr Jézus minket arra tanított, például, amikor a samáriai asszonnyal beszélgetett a kútnál, hogy az Isten lélek, ezért őt lélekben és igazságban kell imádni.Az Isten azt akarja, hogy ne szobrok, hanem Bibliák álljanak az otthonokban, hogy abból tanuljunk és értsük meg Isten akaratát.A negyedik buktató, hogy ezeket a második vers világos állítása szerint a Sárkány, az ősi kígyó támogatja, onnan kapnak minden erőt.Az ötödik pedig maga a keresztyénüldözés. Ebből mindig látni, hogy itt kivel is van dolgunk. A Sátán és gyermekeinek mindig szemet szúrnak Isten gyermekei.A János 8-at érdemes úgy egyben elolvasni ebben az összefüggésben. Jézus ott világosan megmondja a zsidó népegyház vezetőinek, hogy nem a mennyei Atyától valók, ahogy a vallásosságuk ezt mutatja, hanem az ördög atyától, ahogy azt a szavaik, a hozzáállásuk, a gyülölködő szavuk elárulja és még valami más. Nem értették az igét, tehát Isten Lelke, nem volt bennük, sőt az Úr Jézus igéjét még hallani sem bírták.Érdekes, hogy Jézus ugyanott mondja el, hogy őt meg fogják feszíteni. A hivatalos korabeli népegyház megfeszíti azt az Istent, aki állítólag imádott és várt, mint a Messiást. Jézus a szemükbe mondja, hogy az atyjuk az ördög.A végidőkbeli keresztén-utánzatok nagy buktatói, hogy az igét hallgatni, a Krisztus népét meg elviselni nem tudják.Ezért nem kell soha nekünk tömegeket várni. Ide nem fognak. Jézus világosan mondja, nem csak nem értik, de még hallgatni sem bírják az ő igéjét. (János 8: 43)4) A teendőVigyázzunk arra, aki úgy néz ki mint a Bárány, de úgy beszél, mint SárkányMi a Bárány hangjára figyeljünk, az igére.Aztán az Úr Jézus elmondja, hogy itt van a helye a szentek hitének és hosszútűrésének.Vannak dolgok, amik ellen nem tudunk tenni, amit hittel el kell hordozni és tűrni.Harmadjára helye van annak, hogy alkalmakat áron is vegyük meg, az időt jól használjuk ki.A lelkiekre főleg, amit az Antikrisztus nem vehet el tőlünk.A bibolka applikáció magyarázata óvva int attól, hogy a tálentumokat elássuk.Mikor gyerek voltam, volt egy missziós lelkületű lelkész, aki a beregi líceumba is eljött közénk szolgálni, áldott azolgálatot végzett a kuklyai misszió egyházközségben is, tehát a szolgálatban is elődöm volt. De aztán jöttek a holland pénzek, farmer lett, aki ige helyett anyagiakkal akarta támogatni a rábízottakat. Ez is valami, de nem az, amit az Úr rábízott. Isten ránk, lelkészekre, az igei munkát bízta. Ahogy a gyülekezeti tagokra is a bizonyságtételt, a szolgálatokat.A lelki munkára az időt jól használjuk ki.A történelem feljegyzi Hitler, az egyik Antikrisztus utolsó óráit, hogy az milyen örjöngéssel szidott, parancsolt. A bukása előtt megveszett. Egyik lelkipásztor ehhez hasonlította a Sátán végidőkbeli örjöngését. Ő is tudja, hogy kevés ideje van hátra. Végezetül őrizkedjünk attól, ami gonosznak látszik.A fenevad harcol Isten sátora ellen. A keresztyén gyülekezet és az emberi test ellen. Az élő, biblikus, missziót végző gyülekezetet belülről akarja kettészakítani. Az emberi testet pedig bűnökkel és megkötözöttségekkel próbálja megalázni. Ilyen például a pornográfia kérdése, amit az internet bárkinek ingyenessé és elérhetővé tett.A múlt héten a Kászperszky intézet egy kutatást tett közzé. Az eredmény 100%-os növekedés az elmúlt évhez képest. Az informatikai intézet figyelmeztette a szülőket, hogy a gyerekek főleg Karacsony és Újév ünnep táján foglalkoznak ezzel a nagyon súlyos ördögi dologgal. A Sátán megalázza az emberi testet, mert annak alkotóját nem tudja, akkor legalább minket.Ezt így csak most tudja, ahogy a kereskedelem globális ellenőrzését is.Vigyázzunk, legyünk éberek, hogy kísértésbe ne essünk. Ámen

Úrnapján délelőtt a 96-os zsoltárral foglalkozunk, délután betegek számára való úrvacsora Puskás Jolán néniék, este a bibliaórán a Jelenések 13-mal, tehát a fenevad kérdésével.
Úrnapján lehet még bibliaolvasó kalaúzt vinni, ahogy már csütörtökön is lehetett.

A kalúz okos telefonos változata a play áruház nevű applikációban bibolka név alatt keresendő és tölthető le. 

2020-01-10 Hétközi igehirdetés vázlata
Énekrend F 96:1 N: Nagy Istenem, ha nézem a világot
Énekeljetek az Úrnak új éneket
Zsoltárok könyve 96. rész (első rész)
1. Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!
2. Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását.
3. Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait;
4. Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.
5. Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.
6. Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén.
7. Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet!
8. Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jőjjetek be az ő tornáczaiba!
9. Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld!
10. Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal.
11. Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!
12. Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is,
13. Az Úrnak orczája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.
Rövid teológiai bevezető a zsoktár magyarázatához.
Új ének. Nem új téma ez, hanem a kedves, a régi, a visszatérő.
A Bibliában új éneket énekeltek például, amikor nagy szabadítást éltek át. Mirjám, mint prófétanő, az egyházban egy alkalommal vezetői szolgálatot végzett. Az éneklő asszonyok csapatát vezette. Tehát a mai fogalmakkal élve gyülekezeti kántor volt, de ezt nagyon jól csinálta. Isten minden szabadítása egy új éneket igényel.
A héber szöveg gazdagon visszaadja ezt. A szabadítás mellett olyan szavak szerepelnek, hogy éneket énekelni, Isten szabadításáról jóhírt hirdetni, méghozzá naponta, valamint Isten fényét, dicsőségét felragyogtatni.
Mind a három nagyon fontos.
Rögtön az első vers (Síru löJáhwe sír hádas) "Énekeljetek Jahwénak éneket újat." Itt inkább egy új éneken van a hangsúly. Isten méltó arra, hogy a szívünkbe, hitünkbe új énekben, új imádságban, új éneket megtanulva dicsérjük. Jó így is törekedni egy hitbeli frissességre. Isten is újabb és újabb kegyelmet rendel el az életünkben. Ennek megfelelő, hogy mi is új és új énekkel, igével, hálaadással reflektáljunk minderre. Frissesség ez, a hála, az ima, az ige tiszta és üdítő hegyi patakja, amely kellemetes hangon magas kárpáti sziklákról csörgedezik le, felüdít mindent és mindenkit, akihez eljut.
Dávid király ezt a célt egyértelműen meg is fogalmazza a 96-os zsoltárban.
A második versben elmondja, hogy szabadítását és a csodadolgait hirdessük a népek között méghozzá napról-napra. Az itt szereplő szó, a hirdessük az, amit magyarra így lehet fordítani "a jó hírt elzengeni, tovább adni. Ez a héber bászár ige. Ami mégérdekesebbé teszi a dolgot, hogy ennek a szónak a vonzata az Isten szabadítása, ezt kell hirdetni napról-napra. Ez a szó a héber jesuátó, ami nem más, mint a mi drága Megváltó Jézusunk eredeti neve, Jesua. Dávid király Róla ír. Őt hirdette már ő is. Minden szabadítás, amit megénekelt Jézus szabadítására mutatott előre, amit Jahwe, a mi drága mennyie Atyánk előre elrendelt, elkészített és a maga idején meg is adott.
A harmadik ige, ami kifejezi, hogy Istennek új éneket énekeljünk a hálal ige. Ez is egy nagyon érdekes szó. Jelentése szintén énekelni, de ebbe belefoglaltatik, hogy Isten dicsőségének a fényét felragyogtatni. A dolog egyik érdekessége, hogy Dávid korában ezzel fejezték ki azt is, amikor valaki dicsekedett, amikor mai szóhasználattal élve saját magát fényezte.
Mindig jó kérdés, hogy hogy állunk a világítással, milyen fényt adunk tovább. A dicsekedés önfényezése is ad valami csillogó fényt. De a zsoltárban itt valami egészen másfajta fényszórásról beszél, ami merőben elüt a világ ragyogásától.
Az Úr dicsőségének felragyogtatásáról, ami olyan kérdés, amiben hitbeli eleink benne látták a református hívő keresztyén ember legfőbb életcélját.
Nem véletlen, mert Isten erre választ
1 Minden új ének mögött egy történetújraDávid zsoltára, amit a láda felvitelekor írt.
1) Minden ének mögött egy történet van, amiből az ének megszületik
A láda a honfoglalástól 400 éven át Silóban volt. Közben durva dolgok történtek. Nem volt még földi király, de nem volt már mennyei sem, és mindenki azt tette amit akart. Ahogy most is, csak most a mai ember már post modern, post keresztyén. A poszt szó azt jelenti, hogy már rég túl van rajta.
De Isten Dávid alatt adott egy reformációt, ahogy ad most is újra
és újra. Népek itt-ott, sajnos sok esetben Európán kívül újra felfedezik a Krisztust, az igét, a református hit tiszta és biblikus voltának erejét.
Felfedezik azt, amit Dávid is, amikor
ezt a zsoltárt írta: Isten minket megszabadított és köztünk van, uralkodik, itt van az ő fenségével és hatalmával, ránk gondot visel. Illik, hogy előtte meghajoljunk, leboruljunk, mert nincs még egy ilyen Isten és Úr. Illik, hogy igéje az életünkben teret nyerjen, érvényt kapjon, annak meghatározó alapja legyen.
"A pogányok istenei csak" - utal ez a filiszteusok isteneire, mert igenmegszégyenültek, mindegy, hogy melyik városba vagy templomba vitték. De megszégyenültek azok is, akik Bét Semesnél belekukucskáltak a ládába, vagy Uzza módjára fel-lökték egy szekérre, mert lusták voltak vállon vinni, ahogy azt az ige előírja.
Ha lett volna Nova Posta, akkor Uzza talán még arra is feladta volna.
A láda felvitele, és a 96-os zsoltár egy győzelmi ének afölött, hogy sem Isten, sem az Ő igéje, sem azok, akik hittel készek ráhagyatkozni, mint Dávid a Saul miatti nyomorúságában, nem szégyenül meg.
Saul sportot űzött abból, hogy az igének nem vagy csak részben engedelmeskedjen. Nem is foglalkozott abban az időben senki sem a ládával sem az istentisztelettel. Saul a ládát raktárra, a papokat meg a sírba tette.
Dávid meg még abban is engedelmes volt, hogy amikor rátalált Saulra, a katonái biztatására sem emelt kezet az Úr felkentjére. Mert Istenre nézett, amikor Saulra nézett. Még ott is Isten döntéseit és igéjét tisztelte. Bár Saul nem sok okot adott a tiszteletre, sem arra, hogy Dávid ne ölje meg.
Nagy esemény volt tehát az is, hogy a ládát felvitték, mert ezeket az eseményeket és megtapasztalásokat mind együtt kell látni, hogy lássuk és értsük, amit Dávid ebben a zsoltárban mondani akart. De maga a zsoltár még nagyobb eseményre utal, mint prófétai mű, az Úr Jézus királyi uralmára és országára. Az Ő királysága alatt egyesül be a sok pogány Isten anyaszentegyházába.
Ahogy van ez ma is. Ő uralkodik rajtunk Lelke és igéje által.
Ő szabadított meg a zsarnok karmaiból, Ő szerzett nekünk váltságot és országot.
Ő jön vissza, mint győzelmes király, hogy ítéljen és kizárólagos abszolút uralkodó legyen.2 Minden új ének mögött egy megtapasztalás van
2) Új ének, új kegyelem
Az új ének, új zene meghatározó még a világban is. Ami ócska, arra azt mondják: lejárt lemez
A keresztyén ember élete új ének, újtestamentomi ének. Új énekünk van, mert miénk az újszövetség. Az új éggel és földdel új ének kezdődik a mennyben is Jel 14: 3
Isten énekei nem lesz soha lejárt lemez.
Vannak-e új énekeink? Ha van új kegyelem és annak újabb
megtapasztalása, ha van új, amit az Úrról megtanulunk, ha van friss, új a hitéletünkben, akkor helye van az új énekeknek is. Isten énekei nem csak újak, hanem szépek is. Nem csak egynyári slágerek, hanem időt álló klasszikusok.
Az új ének, Isten szabadítását hirdeti. Nem csak a nagy ünnepeken kell ennek így lennie, hanem napról-napra.
Nem csak az igehirdetésben, hanem a hétköznapok dzsungelében.
"Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét." A népek, a hitetlenek között miről beszélek, miről énekel a szám, az életem?
Az ige arra tanít, hogy Isten dicsőségéről és szabadításáról kell az, hogy szóljon. Különben, hogy és kitől ismernék azt meg?
Rf Ó Sion ébredj 1 vers.
Z a többi vers
Vasárnapi
3 Minden új ének mögött egy új ember van
4 Minden új ének mögött Isten dicső kezemunkájának az újból való felfedezése van.